Nyílgyökérfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nyílgyökérfélék
Maranta leuconeura
Maranta leuconeura
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Nyílgyökérfélék (Marantaceae)
R.Br
Legfontosabb nemzetség
  • Maranta
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nyílgyökérfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nyílgyökérfélék témájú kategóriát.

A nyílgyökérfélék vagy marantafélék (Marantaceae) a gyömbérvirágúak rendjének (Zingiberales) egyik családja. Taxonómiai helyzete a korábbi rendszerekben is hasonló volt. Kládot alkotnak a kannafélék családjával (Cannaceae), így azokat gyakran egy családba egyesítik, és két alcsaládra osztják: Cannoideae és Marantoideae. A nyílgyökér név nem utal semmilyen morfológiai sajátosságra, hanem a növény eredeti indián nevének angolosítása révén jött létre. A család morfológiai sajátosságait az alábbi pontokban összegezve találhatók.

  • Lágyszárú évelő, rizómás növények, olykor tekintélyes méretet is elérhetnek, a legtöbbjük viszont alacsony termetű marad. Ismeretesek közöttük liánszerű növények is, melyek a trópusi esőerdők növényei.
  • Alaktanilag jól elkülöníthető a levélalap, levélnyél és a -lemez. Az egész családra jellemző bélyeg a levélnyél ízületszerűen megduzzadt, szőrszálakkal borított vége. A levéllemez színbéli változatossága miatt egyes fajok szobai dísznövények lettek.
  • A virágzat füzér vagy fejecske. Előfordul az is, hogy a fellevelek hónaljából oldalágak indulnak ki, és bugára emlékeztető virágzatot hoznak létre. A virágok hímnősek és szimmetrikusak, és 5, 3 tagú körből állnak. A takarórendszer pártára és csészelevelekre különül. A csészék megőrzik önállóságukat, de a szirmok alapjuknál összenőve pártacsövet hoznak létre. A szirmok közül a hátsó rendszerint nagyobb a többinél.
  • A porzók közül csak egy fertilis, a többi vagy sziromszerű képletté, vagy erősen egyszerűsödött sztaminódiummá alakult. Egyes porzók a pártacső falához nőttek, mások kiszélesedett, megduzzadt párnalevéllé alakultak.
  • A magház alsó állású, 3 rekeszű (2 gyakran elcsökevényesedik), a termő bibéje karéjos. A termő által kiválasztott nektár csalogatja a rovarokat, mely a pártacső alján gyűlik össze. A magházból toktermés fejlődik.

A családba 32 nemzetség mintegy 350 faja tartozik. Legnagyobb faj- és egyedszámban Dél-Amerika és Nyugat-Afrika esőerdeiben élnek, Ázsiában a Maláj-félszigeten és Japánban elterjedtek.