Normális szám
Normális szám a k pozitív egész számhoz viszonyítva olyan valós szám, amelynek k-adostört (pl., tizedestört) alakjának számjegyei a végtelenségig véletlenszerűen váltakoznak. A racionális számok e laza megfogalmazás szerint nem tünnek normálisak, hiszen számjegyeik vagy végtelen sok nullávál fejeződnek be, vagy egy megadott mintázat szerint ismétlődnek a végtelenségig.
Tartalomjegyzék |
A véletlenszerűség követelménye[szerkesztés]
A pontos definció megadásához először tisztázni kell, hogy mit értsünk azon, hogy a számjegyek véletlenszerűek egy számban. Józan ésszel is belátható, hogy egy szám számjegyeit nem tekinthetjük véletlenszerűeknek azon az alapon, hogy egyenlő gyakorisággal fordulnak elő. Például: 0,123456789*0123456789* szabványos tizedestört alakban az a szám, amelyben a 0123456789 sorozat végtelen sokszor ismétlődik. A számjegyek egyenlő eloszlással szerepelnek, de nyilván nem véletlenszerűen követik egymást. Vegyünk most egy
hosszúságú mintázatot. Ilyen mintázatot
félét lehet alkotni a tízes számrendszerben. Ha ezek a mintázatok
/
relatív gyakorisággal találtatnak a szám számjegyei között és ez bármely mintázatra és bármely
-ra igaz, akkor legalábbis a tízes számrendszert tekintve a számjegyek előfordulását véletlenszerűnek tekinthetjük. Ha ez minden számrendszerben igaz egy adott számra, akkor ezt a számot normális számnak nevezzük.
A normális szám definíciója[szerkesztés]
A pontos matemaikai definíció a következő. Írjuk fel az
számot a
alapú számrendszerben és legyen
egy a
alapú számrendszer számjegyeiből alkotott
hosszúságú mintázat (string). Fussunk végig az
első
számjegyén és jelölje
az
string előfordulásainak számát. Az
számot a
alapra nézve normálisnak nevezzük, ha minden
-ra és
-ra

normális, ha minden
alapra nézve normális.
Rövid történeti áttekintés[szerkesztés]
A normális szám fogalmát Émile Borel 1909-ben vezette be. A Borel-Cantelli lemma segítségével bebizonyította, hogy (mértékelméleti értelemben) „majdnem minden valós szám normális”; azaz a nem normális számok halmazának Lebesgue-mértéke 0. Wacław Sierpiński lengyel matematikus mutatott először konkrét példát normális számra.
A Copeland-Erdős szám[szerkesztés]
Példaként a 10 számrendszerben normális számra álljon itt a Copeland-Erdős konstans:
0,235711131719232931374143…
mely a prímszámok egymásutáni leírásával adódik.
Forrás[szerkesztés]
Bailey, D. H. and Crandall, R. E. "On the Random Character of Fundamental Constant Expansions." Experimental Mathematics 10, 175-190, 2001. online verzió

