Nordwestblock

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nordwestblock.png

A Nordwestblock elméleti kulturális kategória, illetve ezen alapul régió, amelyet a 20. századi régészeti-nyelvészeti kutatások eredményeként számos kutató javasol Európa északnyugati részén élő bronzkori kultúra megjelölésére. A kifejezést elsősorban a Werra, Aller, Somme és Oise folyók által határol területen (azaz a mai Hollandia, Belgium, Észak-Franciaország és Németország nyugati része) élő, vas és bronzkori (i. e. 3-1 évezred között) népekre alkalmazzák.

A kategória használatát legelőször 1962-ben javasolta Rolf Hachmann történész, Georg Kossack régész és Hans Kuhn nyelvész.[1] Munkájuk a belga nyelvész Maurits Gysseling kutatásaira épül, aki viszont a szintén belga Siegfried De Laet régésztől kapta az eredeti ötletet. Gysseling eredeti javaslata szerint kellett léteznie egy nyelvnek, amely a germán és kelta nyelvek között helyezkedett el és nagyjából a mai Belgium területén elő népek (ld. Belgae) használták.[2]

A Nordwestblock kifejezést a német nyelvész Hans Kuhn alkotta meg,[3] aki a Belgium területén élő törzseket sem a keltákhoz, sem a germánokhoz nem sorolta be, vagyis ennek a népcsoportnak külön identitást és kultúrát tulajdonított. Kuhn és követői szerint a régiót a keletebbről érkező germán népcsoportok csak legkorábban az i. e. 1 sz.-ban érték el, és ekkortól növekedett meg a germán nyelv és kultúra befolyása. Egy másik belga nyelvész, Luc van Durme kutatásai szerint a Németalföldön beszélt nyelvekben szinte teljesen hiányzik a kelta befolyás bármilyen emléke.[4] Ennek némileg ellentmond, hogy mindkét belga nyelvész által a belga „ősnyelv” létezésére bemutatott adatok megerősítik mind a germán, mint a kelta befolyást.

Nyelvi kutatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kora vaskori germán törzsek terjeszkedése

██  Szállásterület i. e. 750 előtt

██  Szállásterület i. e. 500 körül

██  Szállásterület i. e. 250 körül

██  Szállásterület i. sz. 1 körül

A vaskori Nordwestblock népek nyelvére vonatkozóan Kuhn azt feltételezi, hogy venét nyelv állt legközelebb hozzá, míg mások a rétorománnal, illetve az eredeti kentum vagy illír nyelvvel hozzák összefüggésbe. Gysseling feltételezése szerint léteznie kellett egy eredeti „belga” nyelvnek, amely a germán és a kelta nyelvcsaládok között állt és a venét vagy más italikus nyelvekkel állt közelebbi kapcsolatban.

Peter Schrijver holland nyelvészprofesszor és a kelta nyelvek szakértője a Nordwestblock által elfoglalt terület nyelvészeti, lexikai és tipológia jellemzőit kutatta és azt vizsgálta, hogy vajon létezett-e egy olyan, korábban ismeretlen nyelv, amely a vonaldíszes kerámia kultúrájával állt szoros kapcsolatban és befolyásolhatta a térségben később kialakuló germán és újlatin nyelveket. Schrijver feltételezi, hogy létezett egy, az indoeurópai nyelvcsaládot megelőző kultúra, amelyet az újkőkorra jellemző i. e. 5500–4500 körül virágzó lineáris fazekasstílussal azonosított. Ennek a csoportnak az egyetlen túlélőit a mai északnyugat-kaukázusi népekben vélte felfedezni. Az elmélet szerint, bár minden indoeurópai nyelv fejlődésére hatással lehetett ez az ismeretlen nyelvcsoport, de legnagyobb hatását mégis az Alpoktól északra, a mai Belgiumot és a Rajna-völgyét is magába foglaló területen kifejlődött kelta nyelvekben lehet felfedezni.[5]

Meglehetősen bizonytalan, hogy az első germán népek mikor érkeztek meg a Nordwestblock népeinek tulajdonított területre, amelyet hagyományosan az északi bronzkori kultúrával azonosítottak, míg a germán törzseket inkább a Harpstedt-Nienburger csoportal, illetve a Jastorf-kultúrától nyugatra élő népekkel azonosították.[6] A térség történelme során a két népcsoport összeolvadhatott és a germán kultúra bizonyos mértékben elterjedhetett a másik csoportban. A mai Hollandia területén elő népeket a római kor előtti népvándorlások mindenesetre kevésbé érintették.[7] Kb. az i.sz. 1 sz.-tól kezdve alakult ki a környéken a nyugat-germán dialektusok egyik csoportja, a "Weser-Rhine" vagy rajnai német nyelv csoport, amelyből a 4. sz.-tól kezdve az ófrank is kialakult.

Összességében elmondható, hogy nyelvészeti alapon a Nordwestblock létezését sem egyértelműen elfogadni, sem elutasítani nem lehet. J. P. Mallory angol nyelvész szerint[8] a kérdés megválaszolatlan volta, illetve a besorolás bizonytalansága is arra utal, hogy akár az európai történetírás kezdetéig (azaz lényegében a római korig) fennmaradhattak olyan nyelvi csoportok, amelyek semmilyen mai nyelvészeti rendszerbe nem illeszthetők be.

Régészeti leletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késő vaskori Európa térképe. Jastorf.csoportot sötétvörös jelöli, a Harpstedt-Nienburger csoportot sárga szín, amely szomszédos a zölddel jelölt északi (proto-skandináv) csoportokkal, részben átfedi a Przeworsk kultúra területét keleten és a Przeworskból származó Gubiner csoport területét délen.

A Nordwestblock létezését alátámasztó, illetve az elmélet igazolására általában felhasznált régészeti leletek időben mintegy i. e. 3000-ig nyúlnak vissza. A csoport által elfoglalt területeken számos, egyedi kultúrát tártak fel, ami nem feltétlenül a Nordwestblock létezését támasztja alá. Ezek például a harangedényes kultúra, amelynek eredetét a Hollandia-Rajna-völgye közötti területekre teszik, mivel számos elemet átvett a korai Kurgán (v. csatabárdos) kultúrából, amely [9]

A réz-bronzkor közé datálható, a Nordwestblocknak tulajdonított területen kifejlődött harangedényes kultúra (i. e. 2700–2100) később a Barbed Wire Beakers kultúrává fejlődött (i. e. 2100-1800). Az időszámítás előtti második évezredben a Nordwestblock területe a határ az atlanti és az északi bronzkor találkozási vonalánál feküdt, amit általánosan a Rajna folyásával azonosítanak. Északra a következő fejlődési lépést az Elp kultúra jelentette (i. e. 1800-800), amelyet leginkább a gyenge minőségű kerámiaedények ("Kümmerkeramik") jellemeztek és később beleolvadt az Urnfield kultúrába (i. e. 1200-800). A déli régiót a Hilversum kultúra dominálta (i. e. 1800-800). I. e. 800-tól kezdve a térséget erős hatás gyakorolt a Hallstatti kultúra. A jelenleg általánosan elfogadott nézetek szerint a németalföldi régióban a vaskori kulturális változások általában nem a kelta befolyásnak köszönhetők, hanem a helyi bronzkori kultúrák szerves továbbfejlődésének.[10]

Az időszámítás előtti utolsó évszázadokban az Elp kultúra korábbi területein jelenik meg a feltehetően germán eredetű Harpstedt kultúra, amely nyugatra található a bizonyosan germán Jastorf kultúrátóll, míg a déli részek beolvadnak a kelta eredetű La Tène kultúrába, amely jórészt egybevág Julius Caesar megállapításával, aki megjegyezte, hogy a Rajna jelenti a választóvonalat a kelták (nyugaton) és a germánok (keleten) között.

A római kori fejlődés után rohamos visszaesés következett be a birodalom hanyatlásával párhuzamosan, és a korábban importáruként beszerzett kerámiák, fémtárgyak és pénzérmék eltűnésével szinte változatlanul jelentek meg a korábban a vaskorra jellemző szokások és termelési módszerek.[11]

A római kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék első történelmi feljegyzései a római hódítás korából maradtak fenn: Tacitus az i. e. 1 sz.-ban szintén azt jegyezte fel, hogy a szóban fordó terület választja el a gall (kelta) és a germán törzseket.

A területen élő törzsek a Batavians, Belgae, Chatti, Hermunduri, Cheruscii, Usipi, Tencteri és az Usipetes voltak. Julius Caesar galliai hadjárata során is a Rajna vonalát vette alapul a germán és a kelta törzsek által elfoglalt területek meghatározására. A Belgae törzset a gallok közé sorolta az általuk elfoglalt terület miatt – ebben semmilyen, a mai értelemben vett néprajzi vagy nyelvészeti ismeretre nem támaszkodott.

Vallás, mitológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nordwestblock területe volt az otthona számos pogány istenségnek, amelyet semmilyen nyelvi kapcsolat nem köt a szomszédos kelta vagy germán kultúrákhoz, mint például Nehalennia and Nerthus. A Rajna alsó folyásánál feltűnően magas volt a hármas istenségek száma, mint például (Matres vagy Matronae latinul, amely viszont közeli rokonságot mutat az ősgermán v. őskelta Nehalennia istennővel. Egyes hármas istenségek csak egy-egy etnikai csoport számára voltak fontosak, mint például a Hamavehic vagy a Hiannanefatic istenségek a Chamavi és Cananefates törzsek számára.[12]

Dumézil elmélete szerint a hármas istenségek koncepcióját a legkorábbi indoeurópai népeknek lehet tulajdonítani.[13] Szintén elképzelhető, hogy a Nehalennia,[14] Tanfana[15] istennők, a Batavians törzs főistene, Donar (aki a rómaiak mint Hercules Magusanus ismertek),[16][17] valamint a frízek Fosite istene mind római kor előtt ezen a területen élő népek istenei voltak eredetileg.

Mivel ezeknek a régi isteneknek is vegyes, kelta és germán gyökereket lehet tulajdonítani, így tulajdonképpen nem lehet ezeket sem a Nordwestblock létezésének bizonyítékaként felhozni.

Genetikai kapcsolat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nordwestblock népeinek genetikai vizsgálata szerint a népességben jelent voltak az Y kromoszóma bizonyos DNS szekvenciái: a haplogroup R1b (kb. a népesség 70%-ban) és a haplogroup I (a népesség 25%-ban). A két markert általában az erőteljes eurázsiai befolyással, a cro-magnoni emberrel és az aurignaci kultúrával, illetve a későbbi Gravettian kultúrával azonosítják, amely kb. i. e. 20-25000 évvel ezelőtt érkezett Európába a Közel-Keletről.[18]

Igen kis mértékű szub-szaharai befolyást mutat a haplogroup E (Hg E3b1a, >5%)megjelenése.[19] Hasonlóan alacsony a haplogroup R1a1 előfordulási aránya, amely feltehetően az utolsó jégkorszakban a mai Ukrajna területén jelent meg és a Kurgán kultúra egyik jellegzetessége volt.[20] Az R1a1 előfordulási gyakorisága a csehek és szlovákok között 26,7%, a németek között 6,2%, és a hollandoknál mindössze 3,7%.Ez az érték a magyarok esetében 60%, míg az ukránok esetében 57%.[21]

Ezzel ellentétben a Haplogroup R1b előfordulási gyakorisága éppen ellentétes eloszlású, a hollandoknál az érték 70,4%, a németeknél 50%, míg a magyar népesség 13,3%-ában található meg.[22]

Azt az elméletet, amely szerint a Nordwestblock egy elkülönült, sem a kelta, sem a germán népekhez nem tartozó csoport volt, sajnos a fenti kutatások egyike sem igazolja: egyik jelzőcsoport sem utal határozott genetikai elkülönültségre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hans Kuhn, Rolf Hachmann and Georg Kossack, Völker zwischen Germanen und Kelten. Schriftquellen, Bodenfunde und Namengute zur Geschichte des nördlischen Westdeutschlands um Christi Geburt, Neumünster, Karl Wachholz, 1962. (German)
  2. J.B. Berns (2004) Gysseling, M. Biography. (Dutch)[1]
  3. Rolf Hachmann, Georg Kossack and Hans Kuhn. Völker zwischen Germanen und Kelten, 1986, p183-212
  4. Oude taaltoestanden in en om de Nederlanden. Een reconstructie met de inzichten van M. Gysseling als leidraad. In: Handelingen van de Koninklijke commissie voor Toponymie en Dialectologie. LXXV/2003
  5. Peter Schrijver. Keltisch en de buren: 9000 jaar taalcontact, University of Utrecht, March 2007.[2]
  6. J.P. Mallory, In Search of the Indo-Europeans, p. 87
  7. Op zoek naar de Kelten, Nieuwe archeologische ontdekkingen tussen Noordzee en Rijn - Leo Verhart, 2007, ISBN 90-5345-303-2
  8. Amazon.com: The Oxford Introduction to Proto-Indo-European and the Proto-Indo-European World (Oxford Linguistics): J. P. Mallory, D. Q. Adams: Books
  9. (J. P. Mallory, EIEC p. 53
  10. Leo Verhart. Op Zoek naar de Kelten, Nieuwe archeologische ontdekkingen tussen Noordzee en Rijn, 2006, p67. ISBN 90-5345-303-2.
  11. J.H.F. Bloemers & T. van Dorp. Pre-en Protohistorie van de Lage Landen. De Haan/Open Universiteit, 1991, pp 329-338, ISBN 90-269-4448-9, NUGI 644.
  12. Jona Lendering. Matres, Matronae, or Mothers
  13. J.P. Mallory -In Search of the Indo-Europeans, p130-135.
  14. Grimm's Teutonic Mythology (1888); Online by Northvegr © 2004-2007 Chapter 13, page 3.
  15. Grimm's Teutonic Mythology (1888); Online by Northvegr © 2004-2007 Chapter 4, page 5; Chapter 13, page 3; Chapter 13, page 6;Supplement 2.
  16. Empel, The sanctuary of Magusanus. Empel. File retrieved 10-02-07.
  17. Batavian Gods
  18. The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective - Ornella Semino et al.[3]
  19. [4];The questionable contribution of the Neolithic and the Bronze Age to European craniofacial form - C. Loring Brace [5]
  20. http://www.isogg.org/tree/ISOGG_HapgrpR.html
  21. http://hpgl.stanford.edu/publications/Science_2000_v290_p1155.pdf
  22. European R1a1 measurements(referred to as M17 or Eu19) in Science vol 290, 10 November 2000 [6] és [:en:Haplogroup_R1b_%28Y-DNA%29]

Külső hivatkozások, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gysseling, M. by J.B. Berns (2004). (Dutch)
  • Hans Kuhn , Vor- und frühgermanisch Ortsnamen in Nord-Deutschland und die Niederlanden, Westfälische Forschungen 12, pp. 5 – 44, 1959. (German). Translation: "Pre- and early Germanic Place Names in Northern Germany and the Netherlands, Westfaeli research".
  • Wolfgang Meid, Hans Kuhn 'Nordwestblock' Hypothese: zur Problematik der Völker zwischen Germanen und Kelten", in Germanenproblem in heutiger Sicht, Berlin, De Gruyter, 1986. (German) Translation: "Hans Kuhn's 'northwest block' hypothesis: the problem of the peoples between Teutons and Celts."

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]