Nonn György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nonn György
Született 1918. január 9.
Csanálos
Elhunyt 2007. november 17. (89 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász,
legfőbb ügyész,
országgyűlési képviselő,
lapszerkesztő

Dr. Nonn György (Csanálos, Szatmár vármegye, 1918. január 9.Budapest, Pest megye, 2007. november 17.) jogász, legfőbb ügyész, országgyűlési képviselő, lapszerkesztő.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918-ban látta meg a napvilágot Csanálos falujában, a mai Románia területén (abban az időben még Magyarországhoz tartozott). Szegény paraszti családból származott, tizenegyen voltak testvérek, köztük ő volt a legfiatalabb gyermek. Apja Nonn György földműves és cipész, anyja Reszler Julianna. Nagy nyelvi tudással rendelkezett: beszélt németül, franciául, latinul, románul, oroszul és angolul. Felesége Bíró Vera a kommunista párt tagja. Négy gyermekük született: Éva, Vera, György és László.

1936-ban jogi tanulmányokat folytatott Kolozsváron, majd még a diploma megszerzése előtt belépett a romániai kommunista pártba. Majd a Magyar Dolgozók Szövetségének tagja lett. 1939-tól, a romániai ifjúkommunisták erdélyi tartományi titkára. Az 1940. augusztusi második bécsi döntés után a kommunista fiatalok észak-erdélyi szervezetének titkára volt. 1940. tavaszán egy időre vizsgálati fogságba került, 1941-ben, a magyar hatóságok tömeges letartóztatási akciója elől Budapestre menekült, de végül 1942-ben letartóztatták, és nyolcévi fegyházra ítélték. 1944. december 11-én megszökött a Margit körúti börtönből, és bekapcsolódott a budapesti ellenállási mozgalomba és csatlakozott a kőbányai partizánokhoz.

1945-ös nemzetgyűlési választásokon az MKP pótképviselője lett, (de behívásra nem került sor) majd IX. kerületi párttitkára volt. A kommunista párt egyik vezető ifjúságpolitikusként dolgozott és részt vett a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) londoni alapító találkozóján. Decemberben a Madisz főtitkárává választották, később az Ifjúság című lap fő-, illetve felelős szerkesztője lett. 1946. október 1. és 1956. október 28. között tagja volt az MKP, illetve az MDP Központi Vezetőségének. 1948-tól a MINSZ elnöke. 1949-től a Függetlenségi Népfront Országos Tanácsának elnökségi tagja.

1950-től az MDP Pest Megyei Pártbizottságának titkára. 1952 és 1956 között népművelési miniszter-helyettes volt. 1955. december 18-án a Magyar Írók Szövetsége elnökségének valamennyi párttagja lemondott, az ő felelősségre vonását követelve. 1956. február és 1956. november 16. között a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének tisztségét töltötte be. E minőségében jelentette be 1956. július 31-én az ÁVH tagjainak felelősségre vonását. Az 1956-os forradalom idején a tököli szovjet parancsnokságra menekült.

1956. november 16-án saját kérésére az Elnöki Tanács fölmentette a legfőbb ügyészi beosztásból. 1957-től a Kossuth Könyvkiadó élére nevezték ki igazgatóhelyettesként. 1958-ban Vadai György álnéven vett részt az „Ellenforradalom Magyarországon 1956” című tanulmánygyűjtemény első kötetének megírásában. Az 1970-es években a tudományos szocializmus c. tantárgy keretében a nemzetiségi kérdésről tartott szemináriumot a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1983-tól 1987-ig a Kossuth Könyvkiadó igazgatója volt.

Fő műve: Magyar sorsfordulók, Budapest, 1983.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Szabadság Érdemrend Ezüst fokozat (1947)
  • Kossuth-érdemrend III. osztály (1948)
  • 48-as Díszérem (1948)
  • Magyar Népköztársaség érdemérem IV. fokozat(1950)
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1965, 1970)
  • Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
  • Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
  • Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1978)
  • Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1987)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]