Nogent-i Guibert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nogent-i Guibert (1055 körül – 1124) bencés történetíró, teológus és memoáríró. Guibert kevéssé volt ismert író a maga korában, a kutatók figyelmét is csak az utóbbi időben keltették fel írásai, melyek betekintést nyújtanak a középkori gondolkodásba és mindennapokba.

Saint-Germer de Fly kolostora

Guibert kisnemesi családban született Clermont-en-Beauvaisis-ben. Guibert a Monodiae című írásában azt állította, hogy szülei hét évnyi házassága után sikerült csak édesanyjának teherbe esnie. Leírja, hogy a szülésbe majdnem ő is és anyja is belehalt, szülei ezért Szűz Mária oltáránál egyházi életre ajánlották fel őt, ha életben marad. Egy évvel Guibert születése után apja, akit erőszakosnak, hitetlennek, és túlzásokra hajlamos embernek írt le, meghalt. Guibert maga ezt áldásnak láttatja, mivel biztos volt benne, hogy apja arra kényszerítette volna, hogy lovag legyen, és ezzel megsértette volna a Szent Szűznek tett esküjét.

Guibert anyja zsarnokoskodásra hajlamos, intelligens, gyönyörű és vakbuzgó volt. Guibert olyan sokat írt anyjáról, hogy a kutatók feltételezik, hogy talán ez a túlzott Ödipusz-komplexus jele lehetett nála. Guibert anyja meghatározta fia taníttatását és elzárva őt kortársaitól magántanítót fogadott fel. A tanító, akit Guibert brutálisan szigorúnak de inkompetensnek írt le, 6 és 12 éves kora közt nevelte. Hibái ellenére szoros kötelék alakult ki közte és tanítója között. Guibert 12 éves kora körül anyja kolostorba vonult Saint-Germer-de-Fly (vagy Flay) mellett, ahova ő is hamarosan követte. Itt lépett be a bencések közé és Ovidius illetve Vergilius tanulmányozásának szentelte magát. Ez nyomot hagyott írói stílusán is. Egy idő után Anselm de Bec, a későbbi canterburyi érsek hatására teológiával kezdett foglalkozni.

1104-ben Nogent-sous-Coucy kolostor (alapítva:1059.) apátjává választották. Emiatt kapcsolatba került püspökökkel és a királyi udvar tagjaival is. Ekkortól kezdett el feljegyzéseket írni. Első műve a Dei gesta per Francos (Kb.: Isten frankok által végbevitt művei), melyben az első keresztes hadjárat történetét dolgozta föl. 1108-ban fejezte be, majd 1121-ben kiegészítette. Felbecsülhetetlen forrás arra nézve, hogy hogyan fogadták a kortársak Franciaországban a keresztes háborúk hírét[1]. Személyesen ismert keresztes lovagokat, illetve megfigyelte az emberek viselkedését.

Önéletrajza a De vita sua sive monodiarum suarum libri tres, vagy Monodiae (Kb.: Életéről, avagy magányoságok három könyve vagy Magányosságok) 1115 körül készült, Hippói Szent Ágoston Vallomásainak mintájára. Guibert végigveszi életének történetét gyermekkorától felnőttségéig, felvillantva korának szokásait és társadalmi viszonyait. Az első könyvben a gyermekkorát és felnőtté válását írja meg, a második könyv a kolostorának rövid története, a harmadik pedig egy laoni felkelés rövid leírása. Leírása szenvedélyes, olykor elfogult, mindenesetre kiválóan felhasználható a középkori mikrotörténelem feltárásához.

Egyéb művei:

  • De virginate opusculum
  • Moralium Geneseos libri decem
  • Tractatos de Incarnatione contra Judaeos

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Részleteket közöl Sz.Jónás Ilona (Szerk.) Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Guibert of Nogent című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Magyar nyelvű források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]