Noel Field

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Noel Haviland Field (London, 1904. január 23.Budapest, 1970. szeptember 12.) amerikai származású kommunista, több kelet-európai kirakatper „ürügye”.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború előtt és alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noel amerikai édesapa és angol édesanya gyermekeként született Londonban. Két lány és egy fiútestvére volt. Apja halála után családja az Egyesült Államokba költözött, ahol ő és testvérei is a Harvard Egyetemen tanultak.[1]

Tanulmányai befejezte után az 1920-as évek végén az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának lett a munkatársa. Ekkoriban fogalmazódtak meg benne antifasiszta, szovjetbarát nézetei.[1] 1933-ban megismerkedett Paul és Hede Massinggal, két illegális ausztriai kommunistával, akik azért érkeztek Amerikába, hogy titkos szovjet kémhálózatot építsenek ki befolyásos baloldali szereplőkből.[2] Fieldet végül 1935-ben sikerült beszervezniük az NKVD-be, de a munkáját 1936-ban abba is hagyta, hogy a felkínált lehetőséggel élve a Népszövetség titkárságán dolgozzon tovább, Genfben.[3] Svájcban az ottani szovjet kémfőnök, Valter Krivickij keze alá került.[2]

A spanyol polgárháborúban a Népszövetség küldöttjeként 1938-1939-ben segített a segélyek elosztásában, illetve segítette a köztársaság-párti (avagy Franco-ellenes) erők tagtoborzását, a sérültek ápolását.[2] Eközben került jó barátságba a Nemzetközi Brigád egyik német orvosával, doktor Glaserrel, akinek lánya, Erica Glaser a brigád egyik visszavonulása közben megbetegedett és gyógykezelése miatt elszakadni kényszerült a szüleitől. Fields és felesége megígérték, hogy megkeresik és amint lehet, visszajuttatják Ericát családjához.[2] A spanyol-francia határ mentén meg is találták egy táborban, ahonnét magukkal vitték Svájcba és saját lányukként kezeltették.[4] 1939 szeptemberére beszélték meg a találkozót Londonba, a Glaser család egyesülése azonban a második világháború kitörése miatt olyannyira megnehezült, hogy Erica végül is Fieldéknél maradt és gyakorlatilag a nevelt lányuk lett.

1940 októberében otthagyta munkahelyét, hogy a frissen alakult Unitárius Univerzalista Közszolgálati Bizottság (Unitarian Universalist Service Committee) menekültügyi igazgatója legyen Marseilles-ben, segítséget és védelmet nyújtva elsősorban az antifasiszta, illetve a baloldali elemeknek, illetve segédkezett a valamilyen okból veszélyeztetett személyek Svájcba menekítésében.[1] Pozícióját felhasználva egyúttal segédkezett a különböző közép-kelet-európai kommunisták közötti kapcsolattartásra, mikor menekültügyben utazott különböző helyekre. Az általa segített személyek egy része később külöböző pozíciókat szerzett a háború után kiépülő kommunista rendszerekben. A háború alatt Allen W. Dullesnek, a CIA jogelődje, az Office of Strategic Services (OSS) igazgatójának is dolgozott, aki Fielden keresztül hangolta össze az OSS titkos akcióit a helyi kommunistákkal, partizánokkal és egyéb baloldali ellenállókkal, amennyiben szükség volt rájuk. Dulles egyúttal abban is reménykedett, hogy Field információkkal is tud szolgálni a titkosszolgálat számára Sztálin háború utáni terveiről.[5]

A világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1949-ben Prágába utazott abban a reményben, hogy valamilyen pozícióhoz juthat a Károly Egyetemen. Fieldet megérkezése után pár nappal két férfi kíséretében látták távozni a hotelből, ahol megszállt, csomagjait hátrahagyva.[6] Felesége, mivel nem hallott felőle, attól félvén, hogy férjét a CIA elrabolta Massingékhoz fűződő kapcsolata miatt, kis idő múlva követte Prágába. Megérkezésekor az államvédelem várta, akik kihallgatása után Pozsonyban átadták a magyar hatóságoknak, akik letartóztatták és Budapestre hurcolták, ahol férje is raboskodott.[2]

Field egyik bátyját, Hermannt is letartóztatták, mikor az Varsóban volt meglátogatni két lengyel barátját. Hermannt hazafelé menet tartóztatták le a reptéren.[7] Egy külvárosi házban kialakított cellában tartották fogva és hallgatták ki három éven keresztül. Noel nevelt lánya, az időközben amerikai férjhez ment és így „nevet váltott” Erica Wallach 1950-ben elkezdte keresni nevelőszüleit, miután kommunista múltja miatt (a háború után egy ideig a Németország Kommunista Pártjának dolgozott, akiket pont a férjéért hagyott ott) elutasították beutazási kérelmét az Egyesült Államokba.[7] A nevelőszülei utáni keresés közben hallgatta ki az MVD (a szovjet belügyminisztérium) az egyik telefonbeszélgetését Leo Bauerrel, a legnagyobb keletnémet rádió főszerkesztőjével, a család barátjával. Bauer felettese parancsára Ericát Kelet-Berlinbe csalta, ahol letartóztatták és kémkedés vádjával egy szovjet katonai bíróság Berlinben halálra ítélte. Ericát 1953-ban a „Lubjankába” szállították (a Szovjet Állami Politikai Igazgatóság épülete a Lubjanka téren, Moszkvában) kivégzésre. Ítéletét Sztálin halála után végül végrehajtás helyett kényszermunkára változtatták, amit a vorkutai gulágban töltött le.[7]

Noel Field a Rajk-perrel kapcsolatban került Budapestre 1949-ben. A perben kémhálózat kiépítésével és működtetésével vádolták (noha ténylegesen sohasem vádolták meg), aminek segítségével próbálta bomlasztani az egyéni ellenállást (különösen Németországban[8]), illetve növelni a nyugati befolyást, egy megosztott háború utáni Németország születése érdekében.[9] Miután Rajkot halálra ítélték, Field ügyében nem született döntés, ehelyett öt éven át raboskodott, miközben rendszeresen „kihallgatták”, többször majdnem halálra kínozva. 1950-ben több kelet-németországi kommunista funkcionáriust (például a Radio Berlin illetve a keleti zóna vasútjainak igazgatóit) is börtönre, vagy halálra ítéltek a „Noel Fielddel történő különleges kapcsolattartás” vádjával.[9] Rudolf Slánský csehszlovák kommunista politikus koncepciós perében is Noel Field volt megjelölve, mint a „kémfőnökük”.[9]

Noel és Hertha Field sírja a Farkasréti temetőben

Field végül 1954 októberében szabadult anélkül, hogy hivatalosan bármivel is megvádolták volna.[2] Ugyanezen hónapban testvérét, Hermannt, illetve feleségét is kiengedték. Hermann ezután Amerikába távozott és könyvet írt az átélt borzalmakról.[1] 1955-ben nevelt lányát is kiengedték a vorkutai táborból Nyikita Hruscsov amnesztiájával. Erica kommunista múltja miatt azonban továbbra sem kapott beutazási engedélyt Amerikába, mígnem 1957-ben Allen Dulles közbenjárására mégis kiutazhatott férjéhez és lányaihoz.[4] Az átélt eseményekről 1967-ben ő is könyvet írt Light at Midnight címmel.[10]

Noel az átélt események ellenére is hithű kommunista maradt, sőt, a vele szemben alkalmazott módszereket részben meg is értette, lévén gondolataiban, világnézetében gyakorlatilag ugyanazokat vallotta, mint fogvatartói. Erre hivatkozva politikai menedékjogot kért Magyarországon, amit meg is kapott. Haláláig Budapesten élt, hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra; tíz évvel később elhunyt feleségét is mellé temették.

Életéről 1997-ben Werner Sweitzer svájci producer egy dokumentumfilmet készített.[11]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Field, Hermann H., Kate Field. Trapped in the Cold War: The Ordeal of an American Family. Stanford University Press (2002). ISBN 0804744319. OCLC 228212361 
  2. ^ a b c d e f Kaplan, Karel, Karel Kovanda. Report on the Murder of the General Secretary. I.B.Tauris (1990). ISBN 1850432112. OCLC 20995411 
  3. Schlesinger, Arthur Meier, Arthur Meier Schlesinger, Jr.. The Politics of Upheaval, 1935-1936. Houghton Mifflin Books (2002). ISBN 0618340874 
  4. ^ a b Srodes, James. Allen Dulles: Master of Spies. Regnery Publishing (2000). ISBN 0895262231 
  5. Waller, John H.. The Unseen War in Europe. I.B.Tauris (1996). ISBN 1860640923 
  6. Schlesinger, Arthur Meier. A Life in the Twentieth Century. Houghton Mifflin Books, 499–500. o (2000). ISBN 0618219250 
  7. ^ a b c Hodos, George H.. Show Trials: Stalinist Purges in Eastern Europe, 1948-1954. Greenwood Publishing Group (1987). ISBN 0275927830 
  8. McLellan, Josie. Antifascism and Memory in East Germany. Oxford University Press (2004). ISBN 0199276269 
  9. ^ a b c Fielding Error”, Time, 1954. november 29. (Hozzáférés ideje: 2008. július 2.) 
  10. Wallach, Erica. Light At Midnight. Garden City, NY: Doubleday (1967) 
  11. Noel Field - Der erfundene Spion (1997) (TV). IMDB. (Hozzáférés: 2008. július 2.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Noel Field: Hitching Our Wagon to a Star, Mainstream, January 1961
  • Werner Schweizer: Noel Field, Invented Spy (documentary film). Zurich: Tchoint Venture Film Productions, 1996
  • Stewart Steven: Operation Splinter Factor. New York: J. B. Lippincott Company, 1974
  • John Earl Haynes and Harvey Klehr, Venona: Decoding Soviet Espionage in America, Yale University Press, (1999).
  • Lewis, Flora. Red Pawn : The Story of Noel Field. Doubleday & Company (1965) 
  • Klingsberg, Ethan. „Case Closed on Alger Hiss?”. The Nation.  , 1993. november 8.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]