Alfred Bernhard Nobel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nobel szócikkből átirányítva)
Alfred Nobel
AlfredNobel adjusted.jpg
Született 1833. október 21.
Stockholm, Svédország
Elhunyt 1896. december 10. (63 évesen)
Sanremo, Olaszország
Nemzetisége svéd Svédország
Foglalkozása vegyész
Fontosabb munkái a dinamit feltalálása,
a Nobel-díj megalapítása

Alfred Nobel Signature.svg
Alfred Nobel aláírása

Alfred Bernhard Nobel (Loudspeaker.svg kiejtése) (Stockholm, 1833. október 21.Sanremo, 1896. december 10.) svéd kémikus, feltaláló, a róla elnevezett díj megalapítója.

Életútjának eleje, apja története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1833. október 21-én született Stockholmban. A család eredetileg Angliából származott; nevük Nobilius volt. A 18. század elején költöztek Svédországba.

A Nobel-testvérek (óramutató járása szerint) Robert, Alfred, Ludvig és Emil (a baba).

Alfred Nobel apja, Immanuel Nobel építész volt, s számos építészeti remekművel gazdagította Svédországot és Norvégiát.

Figyelme később a robbanóanyagok felé fordult. Munkájához Svédországban nem kapott elegendő támogatást, ezért Szentpétervárra utazott, ahol jelentős segítséget kapott. Rövidesen Oroszország legismertebb mérnöke lett, ahol gépgyárat és kohót alapított.

Akkorra már felnőtt fiaival egyre behatóbban foglalkozott a robbanóanyagok kutatásával és új torpedók konstruálásával. Később hazatért Svédországba. Kísérleteik a nitroglicerin alkalmazására irányultak.

Sorra alakulnak a gyárak az új robbanóanyag előállítására. A gyárak közül azonban több felrobbant és a sok tragikus eset miatt a nitroglicerin rettegett szerré vált.

Tömeges méretű gyártásra csak az Alfred Nobel által 1866-ban kifejlesztett dinamit vált alkalmassá, amely már biztonságosan volt szállítható.

Dinamit feltalálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nobel 1866-ban a németországi Hamburg melletti Krümmelben találta fel, és 1867-ben szabadalmaztatta.

Nobel már 1847 óta kísérletezett nitroglicerinnel. 1864-ben szabadalmaztatta eljárását a nitroglicerin gyártására. Az eljárás lényege, hogy 10% nitroglicerint adott a lőporhoz, ezzel közel megkétszerezte annak hatásfokát. Megkezdődött a gyártás a svédországi Heleneborgban (Stockholm közelében). Az oldat a legkisebb ütésre is robbant, ezért több súlyos baleset is történt. 1864-ben a heleneborgi gyár laboratóriuma felrobbant. Öten meghaltak, köztük a legifjabb Nobel, a 21 éves Emil és Alfred régi barátja, Hertzmann, a gyár mérnöke.

A véletlenül kiömlött nitroglicerint az ott lévő kovaföld fölitta. Nobel rájött, hogy az így képződött anyag jól kezelhető, ütésre nem érzékeny, tehát biztonságosan szállítható, de gyutaccsal ugyanúgy robban, mint a nitroglicerin. Kísérletezni kezdett, és arra a megállapításra jutott, hogy 75% nitroglicerin, 0,5% szóda és 24,5% kovaföld keveréke kellően stabil, hogy az előállítás közbeni spontán robbanásokat elkerülje.

A dinamitot széleskörűen alkalmazzák az ipari robbantásokra, de katonai célokra csak elenyésző mértékben. Találmányát kifejezetten békés célokra akarta felhasználni, amely nélkül a bányák korszerű munkája, a vasút- és alagútépítés szinte elképzelhetetlen.

Tudását a bakui olajmezők feltárása során hasznosította, ezzel tett szert óriási vagyonára.

Nobel-díj alapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a díj alapítás indítékainak részletei nem ismertek, de egy bizarr incidens valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a díj megalapításához. 1888-ban Alfréd Nobel a franciaországi Cannes-ban tartózkodott, amikor testvére, Ludvig meghalt. A Le Figaro tévedésből azt hitte, hogy Alfréd halt meg így leközölte halálhírét. A kellemetlen incidenst csak tetézte a nekrológ korántsem hízelgő szövege, amelyben azt írta: „Le marchand de la mort est mort” („A halál kereskedője meghalt.”)[1] Minden bizonnyal komoly motiváció volt, hogy ennek ellenkezőjét bizonyítsa. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre díjban és pénzjutalomban részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseket.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Nobel (balra) és kollégája a sanremói Nobel-villa előtt, 1896 nyarán.

1896. december 10-én, egy hideg téli éjszakán szívroham éri Nobelt, aki néhány óra múlva meghal sanremói lakásában. Végakarata szerint holtestét hazaszállítják Svédországba. Halálakor kilencven gyárral és 350 szabadalommal rendelkezett, vagyona – akkori értéken – meghaladta a kilencmillió dollárt.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A robbanóanyagok gyártásához megfelelő melegre volt szükség. Voltak, akik a tüzet őrizték, egyrészt, hogy ne aludjon ki, másrészt, hogy ne terjedjen el. Ezeket az embereket Nobel egy egylábú székre kötöztette. Tehát nem bóbiskolhattak el, mert amint elaludtak, eldőltek a székkel. Így kerülte el Nobel a tűzbaleseteket.
  • A szabadalmi jogokból befolyó összegből minden városban krematóriumot akart építtetni azért, hogy valakit nehogy véletlenül élve temessenek el, ettől ugyanis Nobel valamilyen rejtélyes okból kifolyólag nagyon tartott. Az elbeszélések szerint Nobel végrendelete alapján halála után egy orvos felvágta a kémikus ereit – a biztos halál érdekében.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nobel életrajz: britannica

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred Bernhard Nobel témájú médiaállományokat.