Noé bárkája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Biblia leírása szerint Noé bárkája egy nagy méretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse családját és a föld állatvilágát az özönvíztől. A történet olvasható a Bibliában, Mózes első könyvének (Genezis) 6 – 9. részeiben.

Noé bárkája, ismeretlen francia mester festménye1675-ből a Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest

A Biblia kronológiája szerint az Özönvíz Kr. e. 2370-ben kezdődött. A bibliakritikusok véleménye szerint a Genezisben elbeszélt bárka történet két egymástól független elbeszélésen alapszik és a mai ismert verzió végleges formája csak a Kr. e. V. században alakult ki. Az ortodox zsidók , a keresztények és a muszlimok is visszautasítják a fenti elméletet,[forrás?] meggyőződésük szerint Noé története igaz történet, valóban megtörtént.[forrás?]

A bárka történet gyakori témája a vallási kutatásoknak, szövegeknek. A 18. századtól a geológia és a biogeográfia csatlakozott a kutatásokhoz. A bibliakutatók és a történészek is ásatásokat végeztek a Törökországi Ararát-hegyen, ott ahol a Biblia szerint Noé bárkája az özönvíz elmúltával földet ért.

A történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Edward Hicks festméye Noé bárkájáról

Noé bárkájának a története a Biblia Mózes I.könyve 6-9 részeiben olvasható. A történet szerint Isten látva az emberek gonoszságát, szomorú volt azért hogy isteni képmása ilyenné vált és úgy döntött, hogy megtisztítja a Földet a gonosz emberiségtől és nefilektől. Isten látta, hogy Noé becsületes, jó ember, ezért őt, feleségét, fiaikat (Sém, Hám és Jáfet) és azoknak feleségeit megmenekíti a haláltól és megteszi őket a következő nemzedék atyjának. Isten megparancsolja Noénak, hogy a föld összes állatából vegyen egy-egy párt (egy hímet és egy nőstényt), hogy a vízözön elmúltával újra legyenek állatok a földön.

Mikor a bárka elkészült, Noé, családja és az állatok bevonultak a belsejébe majd Isten bezárta az ajtót, majd hét nap múlva:

Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadának ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyilatkozának.
– Mózes I. könyve 7. rész 11.

A "mélység forrásai felfakadának" kifejezés valószínűleg szeizmikus aktivitásra utal, ami a föld domborzatában jelentős változásokkal járt. Az özönvíz ellepte a legmagasabban fekvő hegyeket is, és nem maradt életben egyetlen szárazföldi élőlény sem, kivéve a bárkán levő Noét, családját és az állataikat.

Végül, egyes bibliakutatók szerint 365 nap, mások szerint 371 nap elteltével a bárka megfeneklett az Ararát-hegy csúcsán. 40 nap telt el, mire a vizek annyira visszahúzodtak, hogy láthatóak lettek a hegyek csúcsai, ekkor Noé először egy hollót majd egy galambot engedett szabadon, de azok nem találván szárazföldet, visszatértek a bárkára. Hét nap múlva újra egy galambot engedett ki, aki egy olajfalevéllel a csőrében tért vissza a bárkához. Újbóli hét nap elteltével Noé ismét kiengedte a galambot, de az már nem tért vissza, ekkor tudta meg Noé, hogy kinyithatja a bárka fedelét és kiengedte – az Úr parancsára – az állatokat is.

Az özönvíz elmúltával Isten megígérte Noénak, hogy soha többet nem fogja özönvízzel elpusztítani a föld élőlényeit. Szövetségük jelképeként szivárvány jelenik meg a felhőkben (Mózes I. 9:11). Egyes értelmezés szerint azelőtt azért nem látszott a szivárvány, mivel a fény az özönvízig egy gőzpára rétegen keresztül érkezett a földre. Ez a réteg volt az un." felső vizek" 1Móz 1.6 "Legyen mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizektől" Ez a gőzpára réteg szakadt a földre az özönvízkor. Ebből származott az a rengeteg víz amely el tudta borítani a föld akkor még sokkal laposabb felszínét.

A bárka leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középkori ábrázolás Noé bárkájáról

A bibliai leírás szerint a bárka gófer fából épült és szurokkal volt vízállóvá téve. A bárka belsejében rekeszek voltak.

A bárka hossza háromszáz sing (140 méter), szélessége ötven sing (23 méter), magassága harminc sing (14 méter). Egy ablak sor volt rajta egy singre (az ókori „sing” mértékegység, amely a felnőtt átlagember könyökétől a kinyújtott kézfej középső ujjáig mért körülbelül 45-50 cm-es távolság) felülről és egy ajtaja volt oldalt. A bárka belseje három szintre oszlott és térfogata meghaladta a 40 ezer m³-t.

Bibliakritikai nézőpont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bibliában elbeszélt történethez hasonló történeteket ismerünk a sumer mitológiában, ahol a történet arról szól, hogy Isten hogyan figyelmeztetett egy ácsot, hogy építsen egy hajót amelyen túlélheti a közelgő vízözönt. További hasonló árviz-bárka történeteket találhatunk sok tengerpart menti népnél.

Tudományos szempontból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. századig az özönvíz történetek egyik érve volt az a tény, hogy tengeri élőlények fosszíliái a tengerszint feletti nagy magasságokban is megtalálhatók. A mai geológia, és ezen belül különösen a rétegtan azonban a természetfeletti erők közreműködése nélkül is kielégítően magyarázza mindezt. Sőt, minden részletében cáfolja azt az elképzelést, hogy az egymásra rakódó üledékes rétegek egyetlen szűk időszakon belül jöttek volna létre.

A másik szokásos özönvíz-érv, hogy szinte minden emberi kultúrában, egymástól függetlenül is megtalálhatók az özönvíz-történetek. Ez azonban nem igaz, hiszen ilyen történetek csak a tengerparti népek körében, tehát a szökőáraktól veszélyeztetett kultúrákban jellemzőek. A tengerpartoktól távoli népek mondái, pl. éppen a magyar mondakincs egyáltalán nem tartalmaz özönvízre való utalásokat.

Az élőlények földrajzi elterjedésének tudománya, a biogeográfia szintén mindenben cáfolja azt a nézetet, hogy a ma élő fajok az Ararát környékéről terjedtek volna szét.

Manapság a kutatók tízezrei vagy százezrei dolgoznak a földi biodiverzitás feltárásán, de az élőlény fajok többségét még a ma sem fedezték fel. Az eddig felfedezett kb. másfél millió faj zöme szárazföldi, ezek 2-2 példányának elhelyezésére szolgáló építmény megalkotása a mai technológiai szinten sem volna megvalósítható. Amikor Noé bárkájának legendája született, akkor az emberek alig néhány száz faj létezéséről tudtak.

A bulvársajtóban időről időre felröppenő híresztelések, miszerint az Araráton egy hatalmas ősi hajó roncsai fekszenek, természetesen alaptalanok. Egyetlen tudományos folyóirat sem közölt még ezzel kapcsolatos dolgozatot.

Kapcsolódó Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Henry Morris, Dr. John Whitcomb: The Genesis Flood; P&R Publishing (1998).
  • Balsiger, D.: Noé bárkája nyomában;Új Vénusz Könyvkiadó Kft.
  • Nemere István: A bárka nyomában. Noé és a Vízözön; Allprint Kiadó.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]