Niña (hajó)
| Niña | |
 | |
| A Kolumbusz Alapítvány által építtetett másolat | |
| Hajótípus | karavella |
| Tulajdonos | Juan Niño |
| Pályafutása | |
| Vízre bocsátás | 1492 előtt |
| Sorsa | ismeretlen |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 50-60 t |
| Hossz | 15 m |
| Szélesség | 4,8 m |
| Merülés | 2 m |
| Legénység | 24 fő |
| Férőhelyek száma | 20 (személyzet) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Niña témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Niña vagy La Niña (spanyolul: kislány) egyike volt Kolumbusz Kristóf három hajójának, amikor 1492-ben felfedezte Amerikát.
Története[szerkesztés]
A karavella típusú vitorlás hivatalos neve Santa Clara volt (a korabeli spanyol hajók általában női szentek nevét kapták), de szinte mindenütt La Niña-ként hivatkoztak rá; feltehetően tréfás utalásként tulajdonosára, a mogueri Juan Niñóra.[1] A mediterrán vizekre épült kis kereskedőhajó volt. Pontos méretei ismeretlenek, de Michele de Cuneo, aki a második útjára elkísérte Kolumbuszt, azt írta, hogy a Niña körülbelül 60 tonnás volt, vagyis átlagos méretű karavellaként 15 méter hosszú lehetett a törzse.[2] Többnyire háromárbocosként ábrázolják, de arra is van utalás, hogy négyárbocos lehetett.[3] Eredetileg latinvitorlázata volt (caravela latina), de az expedíció előtt a Kanári-szigeteken keresztvitorlázatot (caravela redonda) szereltek rá, ami jobban megfelelt a nyílt óceáni viszonyoknak.[4]
Kolumbusz első útján a másik két hajóval (a Santa María karakkal és Pinta karavellával) együtt 1492. augusztus 3-án futott ki Palos kikötőjéből, fedélzetén 24 emberrel. Kapitánya Vicente Yáñez Pinzón volt. Augusztus 12-én megálltak Las Palmas-ban a Kanári-szigeteken, majd nyugat felé folytatták útjukat. Legközelebb 1492. október 12-én láttak földet, amikor elérték a Bahamákat. 1492 karácsonyán a Santa María zátonyra futott; onnantól Kolumbusz átköltözött a Niñára. 1493 február 14-én, útban hazafelé, az Azori-szigeteknél egy vihar miatt elszakadt a Pintától és majdnem felborult. Végül március 4-én érkezett meg Lisszabonba, onnan pedig március 15-én ért vissza Palosba.[5] A legénység többnyire a fedélzeten aludt, de a visszaúton eltanulták az indiánoktól a függőágy használatát.[3]
Kolumbusz a második útján a jókora, 17 hajót számláló flottából ismét a kis Niñát választotta zászlóshajójának, amelynek a fele részét meg is vásárolta. 1493 szeptemberében indultak Hispaniolába, az út során feltérképezték Kuba déli partjait. Később, 1495-ben a Niña volt az egyetlen spanyol hajó, amelynek sikerült átvészelnie egy hurrikánt. 1496-ban visszatért Spanyolországba.
Ezután egy Rómába tartó útján, miután kifutott a szardíniai Cagliari kikötőjéből, kalózok fogták el és Pula mellé vitték. A kapitánynak és néhány emberének sikerült megszöknie. Elloptak egy csónakot, és a Niñához eveztek, majd visszatértek vele Cadizba.
1498-ban Kolumbusz harmadik útja előtt felderítőként Hispaniolába vitorlázott. 1500-ban Santo Domingo kikötőjében állt, majd 1501-ben a ma Venezuelához tartozó Cubagua szigetére szállított árut. Ez volt az utolsó feljegyzés a hajóról, további sorsa ismeretlen.[6]
A Niña Kolumbusz parancsnoksága alatt legalább 46 ezer km-t tett meg.
Másolatok[szerkesztés]
Az 1893-as chicagói világkiállításra a spanyol kormány megépíttette Kolumbusz három hajójának másolatát.[7]
1988-ban az angol John Patrick Sarsfield és Jonathan Morton Nance hajózástörténészek három év alatt megépítették a Niña négyárbocos mását. Az építésben a brazíliai Bahiából való hajóácsok voltak a segítségükre, akik a 15. századig visszanyúló technikákkal dolgoznak. A hajótestet csak kéziszerszámok felhasználásával készítettek nehéz brazíliai keményfából. Nance tervei alapján a vitorlázat az első két árbocon keresztvitorlából, a hátsókon pedig latinvitorlából állt. A próbautak során a 75 tonnás vitorlás 5-7 csomós sebességet ért el. A másolat 1991-ben részt vett az 1492 – A Paradicsom meghódítása c. film forgatásán,[8] majd sorra járta az észak-amerikai kikötőket, ahol helybeliek meglátogathatták a hajót.
További másolatok épültek a brazíliai Valençában,[9] a texasi Corpus Christiben és a spanyolországi El Puerto de Santa María-ban és Palosban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mutiny and Its Bounty: Leadership Lessons from the Age of Discovery. Yale University Press (2013. április 20.). ISBN 9780300170283
- ↑ The Worlds of Christopher Columbus. Cambridge University Press, 143–145. o. (1992). ISBN 978-0-521-44652-5
- ↑ a b The Story of the Niña Archiválva 2008. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, TheNina.com - Official site of the replica ship
- ↑ Barry, J. J.. The Life of Christopher Columbus: From Authentic Spanish and Italian Documents. New York: The American News Company, 140. o. (1869)
- ↑ Fernández Duro, Cesáreo. Pinzón en el descubrimiento de las Indias. Madrid: Sucesores de Rivadeneyra, 113. o. (1892)
- ↑ Michael Perri. Environment and History ('Ruined and Lost': Spanish Destruction of the Pearl Coast in the Early Sixteenth Century) [archivált változat], 129–161. o.. DOI: 10.3197/096734009X437963 (2009). Hozzáférés ideje: 2013. december 4. [archiválás ideje: 2015. március 12.]
- ↑ „QUEER CRAFT THESE CARAVELS. - Those Who Saw Them Hobble to Anchor Marveled at Columbus's Pluck.”, New York Times, 1893. április 26. (Hozzáférés: 2015. november 18.)
- ↑ The Niña. Niña Traveling Museum. [2012. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 10.)
- ↑ Slate, Charles. „History visits Bucksport in form of boats”, The Sun News, 2011. május 12.. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 12.)
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Niña című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.