Niszibiszi Szent Jakab

Niszibiszi Szent Jakab
püspök
Születése
kb. 270 Nusaybin
Halála
337. július 15. Nusaybin
Tisztelete
Egyháza	Szír ortodox egyház
Tisztelik	Ortodox kereszténység Római katolikus egyház Szír ortodox egyház Kopt ortodox egyház Örmény apostoli ortodox egyház
Ünnepnapja	január 13., október 31. Ortodox kereszténység május 11. Római katolikus egyház május 12. Szír ortodox egyház Tobi 18. Kopt ortodox egyház december 15. Örmény apostoli ortodox egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Niszibiszi Szent Jakab témájú médiaállományokat.

Niszibiszi Szent Jakab (ógörögül: Ιάκωβος ο Νισιβηνός, latinul: Jacobus, szírül ܝܥܩܘܒ ܢܨܝܒܢܝܐ, Yaʿqôḇ Nṣîḇnāyâ), (kb. 270 – 337. július 15.) szír remete, Niszibisz püspöke.

Élete

Jakab fiatalkora nemigen ismert. Az viszont tény, hogy amikor 300/308 körül Niszibisz (ma Nusaybin, Törökország) püspöke lett, már hosszú remete élet állt mögötte. Lehetséges, hogy ő alapította a híres niszbiszi iskolát. 325-ben jelen volt a Niceai zsinaton, – Alexandriai Szent Atanáz szerint – az Arius ellen legkeményebben küzdők egyikeként. Egy hagyomány szerint Jakab kísérője a zsinatra Szír Szent Efrém volt. Halála előtt nem sokkal a perzsa II. Sápur király megtámadta Niszibiszt. Az idős püspök bátorította a híveket a város védelmére, mire hirtelen darázs-felhő lepte el és szórta szét az ellenséget. Bár Jakab még ebben az évben meghalt, Niszbiszt csak 30 év múlva tudták elfoglalni a perzsák. Tekintélyére jellemző, hogy bár nem szenvedett vértanúságot, neve mégis szerepel egy 411-ben összeállított Martirologiumban.

Utóélete

Niszbiszi Szent Jakab sírja

Theodorétosz (†458) Historia religiosa c. művében Jakabot, mint anakhorétát jellemzi. Hozzá hasonlóan, Szír Szent Efrém is aszkétaként említi, 358-ban írott himnuszaiban pedig dicséri Jakab önmegtagadását. A Theodorétosz előtti bizánci Faustus Historia Armeniae c. munkájában a sivatagos, hegyes vidéket kedvelő remeteként jelenik meg Jakab.

Megvilágosító Szent Gergellyel való állítólagos kapcsolata miatt nagy tiszteletnek örvend – a szír mellett – az örmény egyházban is.

Idézet

„	2. Nisibis a római és perzsa birodalom határán fekvő város. Egy időben római uralom alatt lévén adót fizetett nekik. Az innen származó nagy Jaqub a békés remeteéletet választotta, a legmagasabb hegyek csúcsain tartózkodott, tavasszal, nyáron és ősszel itt élt a bozótosban, tetőként az ég borult csak rá. A téli időszakban egy barlang fogadta be, ez adott neki egy kis enyhet. Nem azzal táplálkozott, amit nagy fáradsággal termesztett, hanem azzal, ami a természetben nőtt. Vad fák gyümölcsét, ehető zöldet és növényeket gyűjtött, testének csak azt adta meg, ami életfenntartásához feltétlenül szükséges volt, kerülve a tűz használatát. A gyapjú használata fölösleges fényűzésnek tűnt számára; a durva kecskebőr is megtette neki, ebből volt ruhája és egyszerű köpenye. 3. Miközben testét így emésztette, lelkének állandóan ízes táplálékot nyújtott. Megtisztítva gondolatvilágát, az Isteni Lélek áttetsző tükrévé tette azt. (...) Istennel való bizalmas kapcsolata napról napra növekedett; s mivel azt kérte, amit Istentől kérni kell, azonnal el is nyerte. Prófétaként olvasott a jövőben, a Szentlélek kegyelméből megkapta a csodatétel képességét.	”
– Theodortész, i. m. (ford. P. M.)

Források

• Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, I. kötet A–K. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2   411. o.

Kapcsolódó szócikkek

• Ortodox szentek listája