Niklas Luhmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Niklas Luhmann (Lüneburg, 1927. december 8. – Oerlinghausen Bielefeld mellett, 1998. november 6.) német szociológus és társadalomtudós volt. A szociológiai rendszerelmélet megalapítója. Számtalan publikációjában filozófiai, nyelvészeti, irodalom‑ és médiatudományi, jogi, gazdasági, biológiai, teológiai és pedagógiai problémafeltevésekkel foglalkozott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Niklas Luhmann az észak-német Lüneburgban született. 15 éves korában besorozták katonának. Amerikai hadifogságba esett és 1945-ben szabadult. 2007-ben vált ismertté, hogy Luhmann az NSDAP tagjai között szerepel,[1] de a Der Spiegel beszámolója szerint aláírott tagságfelvételi kérelem nem létezik és így elképzelhető, hogy ahhoz, az akkor 16-17 éves generációhoz tartozott, amelynek tagjai nem tudtak "kényszertagságukról".

Luhmann 1946–1949-ben jogot tanult Freiburg im Breisgauban. Ezt követően 1953-ig jogi gyakornok volt szülővárosában, 1954–1962 között pedig városi köztisztviselő. Ebben az időben kezdte el jegyzeteit dobozokba rendezni (Zettelkästen). 1960-ban feleségül vette Ursula von Waltert, három gyermekük született. Felesége 1977-ben elhalálozott.

1960–1961-ben Luhmann kutatói ösztöndíjat kapott a Harvardra. Ott ismerkedett meg Talcott Parsons-szal és annak szerkezetfunkcionális rendszerelméletével. 1962–1965 között gyakornok volt a Német Közigazgatási Főiskolán Speyerban, 1965-1968 a münsteri egyetem szociális kutatóállomásán volt részlegvezető, majd 1966-ban itt doktorált szociológiából. Már 1964-ben megjelent a Funktionen und Folgen formaler Organisationen (Formális rendszerek funkciói és következményei) című könyve, majd csupán öt hónappal később (általánosan elterjedt a négy-öt év) habilitált Dieter Claessensnél és Helmut Schelskynél a Jog és automáció a közigazgatásban, egy közigazgatástudományi vizsgálattal. 1968 -1993 a bielefeldi egyetem szociológia professzora volt.

1989-ben a Hegel-díjjal tüntették ki, majd 1997-ben az Amalfi-díjjal.

Niklas Luhmann több évtizeden keresztül Oerlinghausenben lakott Bielefeld mellett, ahol egy mindezidáig nem tökéletesen tisztázott betegségben 1998-ban elhunyt. Különböző források arról számoltak be, hogy Luhmann egy leukémiához hasonló vérrákban szenvedett. Két évvel halála után korábbi alma materét átnevezték Niklas-Luhmann-Gimnáziummá.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luhmann „rendszerelmélete“ szerint a társadalom nem egyének halmaza, hanem egy zártkörű kommunikációs folyamat. A rendszerelmélet önreferenciális szociális műveletekből áll (Kommunikáció). Önreferenciális ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a rendszerek csak belső műveleteikből indulnak ki, de ennek ellenére kognitívan nyitottak. A legfőbb különbségtétel egy társadalmi rendszeren belül mindig a rendszeren belüliség avagy a rendszeren kívüliség (például a jogrendszerben az első alapvető megkülönböztetés mindig magára a rendszerre vonatkozik: "jog/ minden, ami a jog rendszerén kívül áll". A társadalmi rendszerek alapvető megkülönböztetéseit (Leitdifferenz) Luhmann kódoknak nevezi. Ennek megfelelően a jogrendszer kódja a jog/jogtalanság fogalompáros. A legtöbb rendszer kódja Luhmann szerint szimbolikusan általánosított kommunikációs médium (symbolisch generalisiertes Kommunikationsmedium). Így például a gazdasági rendszer szimbolikusan általánosított kommunikációs médiuma a pénz.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Detlef Horster: Niklas Luhmann. München 1997, S. 28.

    Tagsági lista NSDAP-párttagságok - Panorama - SPIEGEL ONLINE