Nicolas Ancion
| Nicolas Ancion | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1971. május 23. (52 éves) Liège |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers, próza |
Nicolas Ancion (Liège, 1971. május 23. –) belga költő, író.
Életpályája[szerkesztés]
A liège-i egyetemen francia szakán végzett. Számos díjat nyert Belgiumban és külföldön egyaránt. Házas, két gyermeke van.
Művei[szerkesztés]
Regények[szerkesztés]
- Kék ég, túl kék (Ciel bleu trop bleu), 1995
- A felfújható füzet (Le cahier gonflable), 1997
- Író házmesteri állást keres (Écrivain cherche place concierge), 1998
- Quatrième étage, 2000
- Haute pression, 2004
- Le garçon qui avait mangé un bus, 2004
- Dans la cité Volta, 2005
- Carrière solo, 2006
- A fiú, aki lenyelte az mp3-lejátszót (Le garçon qui avait avalé son lecteur mp3), 2008
Novelláskötetek[szerkesztés]
Verseskötetek[szerkesztés]
- Drága öreg szörnyek (Ces chers vieux monstres), 1997
- Harminckilenc ujj és négy fül (Frédéric Hainaut illusztrációival) (Trente-neuf doigts et quatre oreilles), 1998
- Le dortoir, 2004
- Métro, boulot, dodo, 2006
- Le poète fait sa pub, Bookleg, 2006
Magyarországon megjelent művei[szerkesztés]
- A hatlapú rigó – Kortárs francia-belga költők (Nagyvilág Kiadó, 2004, ISBN 9638660201) kötetben:
- A hálóterem
- A sárga szobában…
- Le kellett ülnie…
- Ott volt a futballpálya…
- Soha nem láttunk akkora osztálytermet…
- Voltak közöttünk marcipángyűjtők…
- Az uszoda icipici volt…
- A legviccesebb szoba…
- Legalább negyvenen…
- A se üvege, se függönye nagy ablak…
- Csendet nem ismertünk soha…
- A központi épület…
- Drága öreg szörnyek
- A kisfiúnak, aki olyan kicsi volt…
- Másnap tudtam, hogy eljössz…
- Nem sok dupla embert… (Des hommes doubles…)
- Mindenki ujjal mutogatott rá…
- A pince mélyén…
- Megérkezés a városba
- A kabinban
- Az új bolygó
- Egy kis pihenő
- Pontban uzsonna után
- Egy kínos alak a sok közül
- A feketepiacon
- Minthogy utazni kellett
- A hálóterem
