Neustadt Lipót

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neustadt Lipót
Neustadt Lipót.jpg
Neustadt Lipót
Született 1861. október 28.
Budapest
Elhunyt 1925. szeptember 15. (63 évesen)
Alag
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása gépészmérnök
Fontosabb munkái a magyar elektrotechnikai
ipar egyik megteremtője

Neustadt Lipót (Budapest, 1861. október 28.Alag, 1925. szeptember 15.) a Ganz gyár Zipernowsky, Déri, Kandó munkatársa, a kísérletek, leírások dokumentálója a magyar elektrotechnikai , ipar egyik megteremtője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitűnő minősítéssel végzett reál középiskolai tanulmányait a Budapesti Királyi József Műegyetemen folytatta. Egyetemi évei alatt két nyáron is a Ganz gyárban volt gyakornok, így közvetlenül tanúja lehetett az ott folyó kutatásoknak. 1883-ban a gépészmérnöki képesítésének megszerzése után a Ganz alkalmazottja lett, ahol bekapcsolódott Dérivel közösen a bécsi kiállítás előkészítésébe, majd a helyszíni munkálatokba. Néhány hónapos Ganz gyári tevékenysége után Erdélybe távozott, de már 1884. október 15-én visszatért a Ganzba, és pályafutása végéig a cég szolgálatában maradt. Amikor visszatért, éppen a transzformátoros áramelosztó rendszer megalkotásán dolgoztak, Neustadt Déri munkatársaként kapcsolódott be a fejlesztési munkákba és a villamos gépek szerkesztésébe.

Bláthy érdeklődése a transzformátor-fejlesztés mellett elsősorban az egyfázisú váltakozó áramú gépek, majd a többfázisú generátorok felé irányúlt, így Neustadt vette át az egyenáramú dinamók szerkesztését. Bláthy utolsó egyenáramú dinamója a kétpolusú Δ (delta) jegyű sorozat volt 1887-ben.

Az elektromos energia használata megkövetelte a nagyobb teljesítményű gépeket. Nagyobb gépeket azonban csak többpólusú kivitelben lehetett készíteni. 1889-ben készült el az 1000 V feszültségű H dinamó első példánya, melynek fejlesztése abbamaradt, mivel Neustadt 1891 végére közben megtervezte a C sorozatot, mely önállóként, illetve gerjesztőgépként egyaránt használható volt. A leggyakrabban használt 8,1 kW névleges teljesítményű C8 és a 12,6 kW-os típusok négypólusú kivitelben , kisebb fordulatszámra készültek, és a Zipernowsky-féle A jelű váltakozó áramú generátorokkal közvetlenül összekapcsolhatóak voltak. A sorozat további típusai 4-6-8 pólussal, és nagyobb, 16,5-110 kW névleges teljesítményt igénylő feladatokra gyártották. A sorozat legkisebb C8 jelű tagját Szentpéterváron, míg a legnagyobb 110 kW névleges teljesítményű C100 típust pl. Bécsben üzemelték be. Ezeket a konstrukciókat tíz éven keresztül folyamatosan gyártották.

A német gyárak versenye az 1890-es évek végén kikényszerítette az olcsóbb, könnyebb villamos gépek gyártását, mellyel a Ganz gyárnak is lépést kellett tartani. Az egyenáramú gépek területén ezt a feladatot Kandó Kálmán oldotta meg. Neustadt nevéhez fűződik az akkori nagy villamos telepeknél (Róma, Bécs stb.) az egyfázisú koncentrikus kábelek üzemeltetéséhez a tapasztalatok alapján kidolgozott szabály: a külső pólust kell először bekapcsolni, a belsőt pedig először kikapcsolni. („Aussen-ein-Innen-aus”). E jelenségek részletes elméleti leírása az Elektrotechnische Zeitschrift 1893. május 5-ei számában jelent meg, és annyira időtálló volt, hogy J. Fischer-Hinnen 1922-ben megjelent könyvében is megtalálható.

Neustadt éveken keresztül Bláthy legközvetlenebb munkatársai közé tartozott. Számos szabadalmának kísérleti előkészítésében, vizsgálatában, részfeladatok megoldásában részt vett. Bláthy értékelte is munkatársa teljesítményét. A munkatársi kapcsolat mellett baráti viszony alakult ki közöttük. Bláthy szabadalmainak jövedelmeiből Neustadt részére a – leszármazottakkal bezárólag – részesedést biztosított.

Neustadt nagy munkabírású, lelkiismeretes, szorgalmas, sokoldalú, rendszerető ember volt. Rendszeretetének köszönhetően megvalósította a „gyártási dokumentációt”. A gyártásra vonatkozó feljegyzéseket, szerkesztési utasításokat, műszaki adatokat nyilvántartási rendszerbe foglalta. Neki köszönhetőek az ún. „fóló könyvek”, melyekben 1886-tól valamennyi gyártmányra vonatkozó információk megtalálhatók.

1898-tól, mint a laboratórium vezetője, elsősorban transzformátor-szerkesztéssel foglalkozott, de tevékenyen részt vett a napi operatív munkában is. Később cégvezetőként, majd igazgatóhelyettesként dolgozott.

1912-ben egészségi állapota nyugalomba vonulásra kényszerítette. Ezután Budapesten, utolsó éveiben Alagon élt, csendes visszavonultságban 1925. szeptember 15-én bekövetkezett haláláig.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sitkei Gyula: A magyar Elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó Kht. 2005)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]