Neuraszténia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A neuraszténia (más néven idegesség), az idegrendszer működésében beállott kimerülés. Ezt az állapotot természetesen mindenkor súlyos kedélyi csapások, hosszan tartó anyagi gondok, huzamos időn át folytatott szellemi túlcsigázás avagy kicsapongó életmód előzik meg, tehát általában olyan behatások, amelyek az idegrendszert túlzott mértékben vették igénybe. Szem előtt tartandó, hogy a teljesen egészséges és erőteljes, ideges terheltség által nem gyengített idegzetű egyének idegrendszerüknek huzamosabb és fokozottabb megterheltetését - akár szellemileg, akár testileg - eltűrik állandóbb és mélyebb megzavartatás nélkül. Ilyen egyéneknél mutatkozhatnak ugyan ideges tünemények, mint fejnyomás, szédülés, a munkabírás csökkenése, az étvágy megcsappanása, zavart álom, türelmetlenség és szórakozottság, mindezek azonban kellő kezelés és aránylag rövid pihenés után eltűnnek. Másképp áll azonban az idegkimerítő tényezőknek behatása az olyan idegzetekre, amelyek öröklésileg a terheltek, avagy amelyek akár a gyermekkorban lefolyt táplálkozási zavarok (angolkór, vérszegénység) által ellenálló képességük tekintetében igen gyengék. Amidőn tehát az idegrendszer a szervezetnek a leggyengébb pontja, akkor már aránylag rövidebb tartamú kimerítése az idegzetnek súlyosabb következményeket von maga után.

A N.nak azt a nemét, amely az idegrendszer kimerítése folytán jő létre, kimerüléses N.-nak nevezzük, vagy, amennyiben ilyen N. összes tünetei az agyvelőnek kifáradásaiból származottaknak tekinthetők, agyi N.-nak (N. cerebralis) is hívjuk. Van azonban a N.-nak egy másik neme, amelynek létrejöttében a súlyos kimerülés mint kórnemző tényező nem szerepel, hanem amelyben egy bizonyos és kifejezett ideges terheltség játssza a fő szerepet, amelynek talaján a Levillain által elnevezett terheltségi N. fejlődik ki. Az ezen alakot mutató neuraszténiások már gyermekkorukban «idegesek», amennyiben gyakori vagy kínzó fejfájásban szenvednek, gyenge, szubtilis alkotásúak, kitűnő felfogásúak, szentimentális kedélyűek, ijedősek, élénk és nyugtalan álmúak s nevezetes, hogy nemi életük többnyire korán ébred (közülük sokan önfertőzők). Ezek az egyének azok, akik már a gyermekkorban, de még inkább a serdülés idejében s utána a legkülönbözőbb kényszergondolatokban szenvednek; ezek azok, akik rendkívül hajlamosak a legkülönbözőbb kedélyhangulati zavarokra és jellembeli fonákságokra. Ilyen terhelt egyéneken az erkölcsi és észbeli tehetségekben feltűnő egyenetlenségek és egyensúlybeli zavarok fordulnak elő, mert lehet valaki kitűnő hivatalnok, nagy művész, matematikus, politikus, ügyes államférfiú, s emellett erkölcsi szempontból tátongó hézagokat mutat, csodás hajlamokat, feltűnő szabálytalanságokat az életmód tekintetében. Más esetekben a dolog fordítva van. Kifogástalan erkölcs, természetes hajlamok és érzelmek mellett meglepő észbeli hiányok, a legnagyobb emlékező gyengeség, avagy képtelenség a matematikából, a zenéből és egyéb művészetekből valamit is felfogni. Tehát közepes intelligencia mellett egyes képességeknek teljes hiánya fordul elő.

A N.-nak egyéb szerzők által felállított valamennyi többi alakja a kimerülési és a terheltségi N. körébe tartozik; ezen alakok egyes kiáltó, kínzó tüneményeken épültek fel. Így ismeretes, hogy némely neuraszténiás kínzó szivdobogásban szenved, amely vagy reggel a felébredéskor vagy pedig a nap bármely más szakában, látszólag magától, külső befolyás nélkül jelentkezik. (N. cordis). Más neuraszténiásnál a nemi élet terén mutatkozik a fő gyengeség (N. sexualis). Ismét egy harmadik betegnél a gyomor és emésztés részéről jelentkeznek a legjellegzetesebb zavarok (N. gastrica, dyspepsia nervosa) stb. Ezen említett alakokat azonban nem tekintheti a N. valamely fő válfajának, hanem sokkal inkább a N. hosszas lefolyásában epizodikus jelenségeknek. Mert azt meg kell jegyeznünk, hogy a N. kiválóan idült, hosszas lefolyású idegbaj, amely már ezen okból is a kezelés szempontjából ugy a beteg mint az orvos részéről nagy türelmet igényel. Kiváló szerepe jut a kezelésben az idegcsillapító és erősítő gyógyító tényezőknek; igy elsősorban az egyénileg megválasztott és sohasem túlhajtott vízgyógymód, a villamosság, klimatikus gyógyhelyek. Gyógyszerek közül csakis tüneti jelentőséggel bír a brómkáli, a szulfonál, esetleg a klorál; ha a vérképzés javítására szükség van, úgy vasat adjunk. A kimerülési neuraszténiások elsősorban pihenjenek! Legalább is 6-8 heti pihenőben részesítsék fáradt agyvelejüket és a kínzó fejnyomás ellen rendszeres hideg vizes fejborogatásokat használjanak. Mindezek mellett első rangú tényező a betegség kezelésében a betegnek orvosához való bizalma, fontos az orvosnak szakszerű, gondos, lankadatlan kezelése.