Neumann-elvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Neumann-elveket Neumann János 1946-ban dolgozta ki a számítógépek ideális működéséhez. Ezek szerint a gépnek öt alapvető funkcionális egységből kell állnia: bemeneti egység, memória, aritmetikai egység, vezérlőegység, kimeneti egység, s ami lényegesebb: a gép működését a tárolt program elvére kell alapozni. Ez azt jelenti, hogy a gép a program utasításait az adatokkal együtt a központi memóriában, bináris ábrázolásban tárolja, s a Boole-algebra műveleteit ezek sorrendjében hajtja végre. A számítógépek az elmúlt évtizedekben páratlan fejlődésen mentek keresztül, de elvi felépítésük nem változott.

Tartalomjegyzék 1 Neumann-elvek 2 A Neumann-elvű számítógépek elméleti felépítése 3 Perifériák Neumann elvei alapján 4 Jegyzetek

[szerkesztés] Neumann-elvek

1. Soros utasításvégrehajtás (az utasítások végrehajtása időben egymás után történik. Ellentéte a párhuzamos utasításvégrehajtás, amikor több utasítás egyidejűleg is végrehajtható)
2. Kettes (bináris) számrendszer használata
3. Belső memória (operatív tár) használata a program és az adatok tárolására^[1]
4. Teljesen elektronikus működés
5. Széles körű felhasználhatóság
6. Központi vezérlőegység alkalmazása

[szerkesztés] A Neumann-elvű számítógépek elméleti felépítése

• központi egység
  • központi feldolgozó egység
    • központi vezérlő egység
    • aritmetikai-logikai egység
    • regiszterblokk
    • gyorsítómemória
    • matematikai társprocesszor
  • operatív tár (memória)
• háttértárak
• perifériák
  • input perifériák
  • output perifériák

[szerkesztés] Perifériák Neumann elvei alapján

• központi egység (CPU, Central Processing Unit, Központi Feldolgozó Egység, processzor)
• memória
  • ROM (Read-Only Memory) csak olvasható
  • RAM olvasható, írható és bővíthető
• háttértárak
  • merevlemez
  • flash
  • CD / DVD
  • stb.
• bemenet
  • billentyűzet
  • egér
  • stb.
• kimenet

[szerkesztés] Jegyzetek