Neumann-elvek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A Neumann-elveket Neumann János 1946-ban dolgozta ki a számítógépek ideális működéséhez. Ezek szerint a gépnek öt alapvető funkcionális egységből kell állnia: bemeneti egység, memória, aritmetikai egység, vezérlőegység, kimeneti egység, s ami lényegesebb: a gép működését a tárolt program elvére kell alapozni.
Tartalomjegyzék |
Neumann-elvek [szerkesztés]
- Soros utasításvégrehajtás (az utasítások végrehajtása időben egymás után történik. Ellentéte a párhuzamos utasításvégrehajtás, amikor több utasítás egyidejűleg is végrehajtható)
- Kettes (bináris) számrendszer használata
- Belső memória (operatív tár) használata a program és az adatok tárolására[1]
- Teljesen elektronikus működés
- Széles körű felhasználhatóság
- Központi vezérlőegység alkalmazása
A Neumann-elvű számítógépek elméleti felépítése [szerkesztés]
- központi egység
- központi feldolgozó egység
- központi vezérlő egység
- aritmetikai-logikai egység
- regiszterblokk
- gyorsítómemória
- matematikai társprocesszor
- operatív tár (memória)
- központi feldolgozó egység
- háttértárak
- perifériák
- input perifériák
- output perifériák
Perifériák Neumann elvei alapján [szerkesztés]
- központi egység (CPU, Central Processing Unit, Központi Feldolgozó Egység, processzor)
- memória
- ROM (Read-Only Memory) csak olvasható
- RAM olvasható, írható és bővíthető
- háttértárak
- merevlemez
- flash
- CD / DVD
- SSD
- stb.
- bemenet
- billentyűzet
- egér
- stb.
- kimenet
- Monitor
- Nyomtató
- stb.
Lásd még [szerkesztés]
- Neumann-architektúra
- Turing-gép
- absztrakt automata
- sejtautomata
- formális nyelv
- kiszámíthatóság-elmélet
- nem-determinisztikus Turing-gép
- Turing-kiszámíthatóság
- Harvard-architektúra
- Módosított Harvard architektúra
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A program-, és adatmemória fizikailag közös, ebből származik az architektúra legnagyobb hátránya: a sebezhetőség. (A memóriában tárolt bájtokról nem tudjuk eldönteni, hogy adatot vagy programkódot tartalmaznak, ezt csak a felhasználás módja dönti el!) Ezt használják ki a vírusok, amikor a felhasználó számára adatnak tűnő állományt (például kép) tölt le, miközben a gép a benne található káros kódot futtatja.
 |
Ez a hardverrel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
