Neuilly-i béke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bulgária területe a Neuilly-sur-Seine-béke után

A Neuilly-i béke Bulgária – mint az egyik központi hatalom – helyzetét rendezte az első világháború után, 1919. november 27-én írták alá Franciaországban Neuilly-sur-Seine-ben.

A szerződés új határokat jelölt ki Bulgária számára, Törökország, Görögország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság egykor Bulgáriához tartozó területeket foglalhatott el. Az ország hadseregét 20 000 főben maximalizálták és 400 000 000 dollár (2 250 000 000 aranyfrank) jóvátételt kellett fizetnie a győztes hatalmak részére, továbbá el kellett ismernie a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Összesen 11,5 ezer km² veszteség (480 ezer lakossal) után az ország területe 102,7 ezer km² lett. Az ünnepélyes aláírás Neuilly városában történt meg. Bulgária a békeszerződést „Második Nemzeti Katasztrófaként” élte meg, és a feltételeknek egyenes következménye lett, hogy a második világháborúban az ország a náci Németország mellett lépett be a háborúba, így foglalva vissza az elvesztett területeit.

Területek a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A későbbi Jugoszlávia részére átadott területeknek elsősorban stratégiai jelentőségük volt, a korábbi határvonal a magas hegyláncokat követte, az új határ azonban ezeket a területeket elszakította Bulgáriától, így a szerbek katonai és stratégiai szempontból jóval előnyösebb helyzetbe jutottak, Szófia – a főváros – elérhető közelségbe került a szerb csapatok számára, így hárítva el, az esetleges újabb bolgár támadást.

A békeszerződés – csakúgy mint a hasonló Versailles környéki békediktátumok – nem vette figyelembe a nemzetiségek területét, így számos nagyrészt bolgárok lakta terület került más államhoz (például Bosilegrad, Dimitrovgrad település egy része), míg többségében szerbek által lakott területek maradtak Bulgáriában. Nagy-Szerbia megkapta a sztrumicai kiszögellést Macedóniában és három tiszta bolgár etnikumú határmenti területet („Nyugati határvidék”) – a Timok vasúti összeköttetés miatt fontos jobb parti sávját Jasenovaccal, Caribrod, illetve Boszilgrad körzetét.

Görögország területszerzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglia különösen erőteljesen támogatta Görögország igényeit, hogy így szilárdan megvethesse a lábát a Balkánon. Görögország megkapta a Meszta-Marica közti Égei-korridort (Nyugat-Trákia), bár Dedeagac/Alexandrupolisz kikötőjét a békeszerződés értelmében használhatta volna Bulgária (ezt a görög fél elszabotálta). Karagacs és Dimotika település területeit Görögországnak volt kénytelen átengedni.

Törökország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A békeszerződés érvénytelenítette az 1915-ös bolgár-török határegyezményt, Törökország visszakapta a Marica bal partján Musztafa Pasa/Szvilengrad városától Drinápoly határáig nyúló területet, a határegyezményben Bulgáriának juttatott terület csak egy kisebb része marad a bolgár állam fennhatósága alatt.

Területek és népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1545 km² Szerbiához és 1028 km² a Macedóniai Köztársasághoz került. Kyustendil, 661 km², Tzaribrod 418 km², Tran 278 km², Kula 172 km² és Vidin 17 km² Szerbia része lett. Bolgár források szerint Boszilgrad 95%-a bolgár volt, míg Tzaribrod 75%-a volt bolgár 1919-ben. Az utolsó szerb népszámlálásnál (2002), a bolgárok a lakosság 50%-át illetve 71%-át tették ki Dimitrovgradban és Boszilgradban.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]