Neszmélyi Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Neszmélyi Miklós (Poroszlói Neszmélyi Miklós; Miklós mester) (? - 1360. július 25.) megyéspüspök. 1344 előtt erdélyi és győri kanonok, emellett Nagy Lajos házi tanítója, 1344-től titkos kancellár és választott kalocsai érsek, majd 1346-tól haláláig pécsi püspök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziléziai lengyel nemei családból származott. Klerikus volt a Boroszlói egyházmegyében.[1]

1332-ben érkezett Magyarországra mint Łokietek Erzsébet királyné rokona, és Lajos herceg nevelőjeként az udvarban szolgált.[1] 1339-ben megtudta, hogy jelentős nagyságú birtok örökös nélkül maradt Neszmélyben és így az visszaszállt a királyra. Miklós befolyásával élve lépéseket tett megszerzéséért. A birtokfelmérés alapján Miklósnak adományozták Neszmélyt: „Az utód nélkül maradt neszmélyi birtokot szántóföldekkel, cserjékkel, dunai révvámmal, vízi és szárazvámmal, melyet jövet-menet fizetni kell, a dunai halászattal, két szigettel, név szerint Nezmelzygeth-el (Neszmély-szigettel) és a Fyurzigeth-el (Für-sziget) együtt a Nagy-Duna közepéig átadják Polonia-i Miklós mesternek Lajos herceg tanítójának valamint unokatestvéreinek Hanckonak és Mátyásnak. (...) Camarun vármegyei Nezmel birtokot fia nevelőjének a Frakonya-i Leusko és Plespah urak nemzetségéből származó Zavam-i Henricus fiának”. Miklós, az újonnan beiktatott birtokos ettől kezdődően Neszmélyi Miklósként szerepelt a korszakbeli forrásokban.

Neszmély az ő személye révén vált közismertté a királyi udvarban. Oláh Miklós esztergomi érsek így emlékszik meg róla: „míg nappal Isten igéjével táplálta híveit, éjjel kimenvén a közel fekvő erdőbe, onnét a szegények számára vállán hozott fát, hogy nemcsak püspöksége jövedelméből, hanem keze munkájával is segítsen rajtuk”.

Neszmélyi Miklós később megkapta Nagy Lajos királytól a Heves vármegyei Poroszlót is. Ekkortól egyes források Miklóst Poroszlainak nevezték. 1344-ben Nagy Lajos titkos kancellárja és kápolnaispánja, és győri kanonok volt.[1]

Miklós 1344. október 15. és 1345. október 9. között választott kalocsai érsek, de a pápa nem szentelte fel, helyette (Harkácsi) Büki István veszprémi püspököt tette érsekké.[1] Végül 1346. március 30-án pécsi püspökké nevezték ki, melyet 1360. március 26-ig viselt. Minderre titkos kancellári tiszte miatt volt szükség, melyet ebben az időben püspöki címmel rendelkezők töltöttek be.

1347-ben harcolt a nápolyi hadjáratban,[1] 200 fős sereget vezetett az Aquila városában ostromlott magyarok megsegítésére. Pécsett új templomot építtetett 8 oltárral, amely Aranyos Mária kápolna néven vált ismertté. 1351-ben a flandriai Gentből Pécsre vitette Livinus ereklyéjét. Nagy súlyt helyezett az egyházmegye papjai műveltségi szintjének emelésére és tudományban való jártasságuk fejlesztésére. Befejezte az egyházmegye kormányzásának szervezeti kiépítését, stabil alapokra helyezte a gazdasági életét is. Ebbéli munkásságának is köszönhető, hogy utóda, Vilmos püspök idején Pécsett indult el az első magyar egyetem.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Pécs Lexikon  II. (N-ZS). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 35. o. ISBN 978-963-06-7920-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]