Neptunfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Neptunfű (Posidonia oceanica)
Neptunfű mező
Neptunfű mező
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Posidoniaceae
Nemzetség: Posidonia
Faj: P. oceanica
Tudományos név
''Posidonia oceanica''
Elterjedés
Neptunfű elterjedéseNeptunfű elterjedése
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Neptunfű (Posidonia oceanica) témájú kategóriát.

Neptunfű (Posidonia oceanica) a Posidonia nembe tartozó a Földközi-tengerben elterjedt vízinövény. Ősi faj, évmilliókkal ezelőtt a Tethys-óceánban, a Földközi-tenger geológiai elődjének a vizében fejlődhetett ki, part-menti növényből. DNS felmérés alapján legidősebb, telepet alkotó egyedei a 200 ezer évet is elérhetik, mellyel 2012-es adatok szerint a föld legidősebb élőlényének tekinthető.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyökértörzse barna, 1-2 cm vastagságú (plagiotróp), ebből nőnek ki a felszín felé mutató rizómák (ortotróp), melyek 4-8 levélből álló nyalábban végződnek. A szélesen kiterjedt gyökérhajlataikban, az úgynevezett rizómákban nagy mennyiségű tápanyagot képesek felhalmozni. A levelek zöld színűek, körülbelül 1-1,5 cm átmérőjűek és 20-100 cm hosszúak. A levelek növekedésének üteme lassú, kb. 3-6 cm/év. A rizómából nőnek ki az aljzatba kapaszkodó gyökerek; a rizóma az üledéklerakódás ütemét követve növekszik, újabb gyökereket eresztve - az így létrejött üledék-rizóma-gyökér-szőnyeg az évszázadok alatt több méter vastagságúra is gyarapodhat. A neptunfű-préri a tenger tüdeje, oxigénnel dúsítja a vizet s megköti a lebegő üledéket. Gyengíti a hullámok erejét és stabilizálja a tengerfenéki homokot, s ezzel védi a partot az eróziótól. Összetéveszthető a Cymodocea nodosa-val, melynek rizómái kecsesebbek, levelei rövidebbek és egyenesebbek.

Az elhalt levelek a partra sodródva akár másfél méter vastagságú szőnyeget is képezhetnek, otthont adva az apró rákok etc. millióinak, s védve a partot a hullámok okozta eróziótól. A tengerparton különböző nagyságú barna golyókként a hullámok görgethetik sűrű labdává a neptunfű elhalt leveleit.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztus-november környékén virágzik. Virágai zöld színűek és a levelek közé rejtettek. Gyümölcsei (tengeri olíva) május-június környékén válnak le. A neptunfű magjai ritkán érnek be, szaporodásában fontosabb szerepet tölt be az a képessége, hogy dugványról is kihajthat: a tengeri viharokban letört és elsodort ágak kigyökerezve új fűcsomót képeznek.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földközi-tengerben elterjedt; kivéve a keleti, Szíriától Egyiptomig terjedő partokat. Sziklás és/vagy homokos tengerfenéken, kb. 40 méter mélységig él. 37-38 gramm/liter sót igényel, emiatt folyótorkolatok környékén nem él meg. A lapos, homokos, illetve finom-üledékes aljzaton rendkívül kiterjedtek lehetnek a mezők.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fénykedvelő növény, az infralitorális zóna néhány méteres sekély partmenti vizeitől legfeljebb 50 méteres mélységig. Nagyon fontos szerepet játszik a laza üledékek megkötésében, és számos állatfajnak biztosít élőhelyet. A neptunfű-mezők többsége átlagosan 100.000 éves. A gyöktörzsek horizontális növekedése évente elérheti a 10-15 centimétert. A legnagyobb egybefüggő ”rétek” hossza eléri a 16 kilométert is. A telepek súlya elérheti a hatezer tonnát.

A vízalatti neptunfű-prérik nagysága változó, elérhetik a több száz hektárnyi kiterjedést is. Algák, férgek, hidrák, szivacsok, tengeri csikók, tengeri sünök, kagylók, rákok, halak - mindenki hasznát látja a neptunfűnek. A sötétlila tengeri sün (sphaerechinus granularis) rizómáit eszi, a kövi/kővájó tengeri sün (paracentrotus lividus) a magashátú durbinccsal (sarpa salpa) a leveleken osztozik. A kis termetű halak itt rejtőznek el, ha veszélyben érzik magukat, s itt vadásznak a náluk apróbbakra, a nagytermetűek óvodaként használják a biztos menedéket nyújtó levélrengeteget.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A neptunfű ökológiailag kiemelt jelentőségű védett növény. Barcelonai egyezmény (1995 dec.), Berni egyezmény (1996. febr.), Unesco (Riói konferencia 1992) és a 1992. máj. 21-i Eu direktíva rendelkezik róla. Neptunfüves területen nem lehet horgonyt vetni. Komoly fenyegetést jelent az élőhelyeire a Monacói Akváriumból 1984-ben emberi figyelmetlenség miatt a Földközi-tenger vizébe került, trópusi eredetű tiszafalevél-moszat (Caulerpa taxifolis) agresszív terjeszkedése, mivel az egyre több területen kezdi kiszorítani élőhelyeiről az őshonos neptunfüvet.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Neptunfű(Posidonia oceanica) témájú médiaállományokat.