Neokatekumenális Út

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Neokatekumenális Út (röviden Az Út, latinul Neocatecumenale Iter, olaszul Cammino Neocatecumenale) olyan katolikus lelkiségi mozgalom, amelynek tagjai a római katolikus egyház hitét vallva fő feladatuknak a katolikus hit megismertetését tartják.

Neokatekumenális Út
(Neocatecumenale Iter)
Icono Camino Neocatecumenal.jpg

Vallás keresztény
Felekezet Római Katolikus
Alapítva 1964
Alapító Francisco (Kiko) Argüello és Carmen Hernandez (Madrid, Spanyolország)

A(z) Neokatekumenális Út hivatalos honlapja

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapító, Francisco (Kiko) Argüello

A Neokatekumenális út alapítói, Francisco (Kiko) Argüello – aki eredetileg festőművész – és Carmen Hernandez új módszerekkel indították el az evangelizálást. 1964-ben a spanyolországi Madrid szegényei, a Palomeras Altas barakkjainak lakói között kezdtek élni, és kérésükre Jézus Krisztus evangéliumát kezdték nekik hirdetni. Ezeknek az embereknek – tolvajok, alkoholisták – megváltozott az élete, keresztény szellemiségű közösséggé formálódtak. Az új módszer elterjedt a madridi plébániákon. Fölfigyelt rájuk a madridi bíboros, így jutott el híre a Vatikánba. Rómában 1969-ben kezdte meg szolgálatát az első csoport, a Kanadai Szent Vértanúk plébánián.

Az Út a nevét – Neokatekumenális Út – 1989-ben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációtól kapta. A mozgalom evangelizációs tevékenységének jóvoltából számtalan férfi és nő, család tért vissza a hitélethez a keresztség szentségének újrafelfedezésén keresztül, közösségeikben számos papi és Istennek szentelt hivatás született. Ma már 5 kontinens 140 országában elterjedt. 2006-ig 16 700 közösség működött az egész világon – 5500 plébánián, 880 egyházmegyében. 2002. június 29-én a Világiak Pápai Tanácsa „ad experimentum" engedélyezte öt évre a Neokatekumenális Út statútumát (alkotmányát, alapító okiratát), melyet az ötéves próbaidő alatt végzett különböző szintű vizsgálatok után 2008. május 11-én XVI. Benedek pápa véglegesen jóváhagyott. A Világiak Pápai Tanácsának elnöke, Stanislaw Rylko bíboros június 13-án ünnepélyesen átadta a dekrétumot a mozgalom alapítójának.

Magyarországon a Neokatekumenális Út 1983 óta van jelen. Először Budapesten alakultak közösségek. 2006-ra 8 egyházmegyében 16 plébánián 34 közösség jött létre.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősegyházban a katekumenátus volt a hitéletbe való bevezetés útja. A még nem megkeresztelt felnőttnek ma is ezt az utat kell megjárnia, ha be akar lépni az egyházba. A neokatekumenális út evangelizációs pasztoráció mindazok számára, akiket nem kereszteltek meg, akik eltávolodtak az egyháztól, akik nincsenek kellően evangelizálva, akik mélyíteni akarják a hitüket, akik a katolikus egyházzal nem teljes egységben lévő keresztény felekezetekből jönnek. Fontosnak tartják a a megkereszteltek újraevangelizációját, a keresztény hitre nevelést, és annak közösségben megélését. Tanításuk három alapgondolata az Isten szava, a liturgia és a közösség.

Közösségek alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Út a helyi püspök engedélyével, felnőtteknek szóló katekézissel indul, és csak ott, ahol a helyi egyház plébánosa kéri. Ezekre a ketekézisekre a meghívás nyilvános. Hirdetik a miséken, meghívót osztanak a városban. A régebbi tagok kettesével házról házra járva személyesen hívják az embereket a plébánián induló katekézisekre, saját tapasztalataikat mondva el. Általában nagyböjti vagy adventi időben indul el egy hathetes, 15 alkalomból álló katekézissorozat, amelynek a végén van egy együttélés: két napra elmennek egy alkalmas helyre, és ott Istenről, közösségről, Eucharisztiáról, az útról katekéziseket hallgatnak. Utána szabadon lehet választani, hogy akarnak-e ezen az úton járni. Ez után következhet egy hittanulási folyamat. Az Út statútuma a tanítást állomásokra osztja, az állomásokat pontosan meghatározza, amelyek mindig a keresztségnek egy-egy szakaszát ismertetik. Ezek végigjárása után nincs semmiféle hivatalos fogadalomtétel vagy megkötöttség, az ún. katekumenek megújítják keresztségi fogadalmukat, és egy nagy zarándoklat keretében elmennek a Szentföldre. Utána a közösség együtt marad, onnan kezdve már nem hittanulók, hanem neofiták lesznek.

Közösségek programjai és tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisközösségek heti kétszeri találkoznak. Az idősebb közösségek a hittanuló időszak alatt 2-3 évig hetente egyszer házról házra járva evangelizálnak. Szombat este vesznek részt a közösségi szentmisén, amit eucharisztiának neveznek. Mindnyájan két szín alatt áldoznak. Az igeliturgia végén az ősegyházi gyakorlathoz visszatérve békecsókkal köszöntik egymást. A húsvét éjszakát végigvirrasztják, és ha van keresztelés, ekkor történik. Közösségeikben gyakori a sokgyermekes család. Vannak 8-10 gyermekes családok is. A családok vasárnap a gyerekekkel együtt zsolozsmáznak. Ahol nincs jelen a kereszénység, oda önkéntes alapon, ha hívást éreznek, elmennek missziós családok, és ott élik a keresztény életet. 2011. január 17-én XVI. Benedek pápa 230 új családot küldött el misszióba a világ 46 országába, közöttük Magyarországra, továbbá 13 új missiones ad gentes-csoport, azaz egy papból és három-négy családból álló misszió kezdte meg evangelizációs tevékenyéséget a föld olyan térségeiben, ahol a legkevésbé ismert a kereszténység. Itinereknek nevezik azokat, akik elhagynak mindent, hogy hirdessék az evangéliumot. A közösséget Magyarországon az Olaszországból küldött felelős itiner katekéta csoport vezeti.

Hivatásébresztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi neokatekumenális közösségek eddig mindegyik Világifjúsági Találkozóra szerveztek önálló zarándoklatot. Ilyen alkalmakkor liturgiával, imádsággal és katekézissel készítik fel a fiatalokat a Szentatyával való találkozásra. Minden ifjúsági világtalálkozó után a vezető katekéták hívására hivatásébresztő katekézisen vesznek részt. Bonnban, 2005-ben mintegy 110 országból 100 000 fiatal vett részt a hivatásébresztő katekézisen; 90 püspök jelenlétében 2000 fiú és 1000 lány állt fel a papi vagy szerzetesi hivatásra. Hasonló hivatásébresztés történik minden egyházi év kezdetekor a Nemzeti Találkozón is. Ennek a tevékenységnek tényleges gyümölcse a „Redemptoris Mater” szemináriumok létrejötte. Az egész világon ma már 95 ilyen szeminárium működik. Aki szemináriumba jár, marad a saját közösségében, de a papi nevelését a szemináriumban segítik – minden szeminaristával külön foglalkoznak, nem engedik, hogy valakit hivatás nélkül pappá szenteljenek. Van, akit az egyetem befejezése után elküldenek misszióba, aztán csak több év után szentelik föl. Kb. 1500 azoknak a papoknak a száma, akik a Redemptoris Materben nevelődtek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]