Negáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A negáció olyan logikai művelet, amely egy állítás igazságértékét az ellenkezőjére váltja. George Boole angol matematikus vezette be a kijelentések szerkezetének szimbólumokkal és műveletekkel való leírását. A negáció jelei a ~, ¬, J.

A negáció esetében, eltérően a többi logikai művelettől, nem egy, a szó szoros értelmében vett kötőszóval van dolgunk. A negáció nem két elemi kijelentést kapcsol össze, hanem csak egyet. Ha A elemi kijelentés elé tesszük a ~ jelet, akkor egy összetett kijelentést kapunk, amit úgy lehet kiolvasni, hogy „nem A” vagy „nem igaz, hogy A”. A negáció az ellenkezőjére változtatja az igazságértéket, tehát az összetett mondat igazságértéke ellenkezője lesz az elemi mondat igazságértékének. Ha A igaz, akkor nem A hamis, és ha A hamis, akkor nem A igaz. A kettős negáció pedig visszaállítja az eredeti igazságértéket.

Teljesen mindegy, mi A értelme, mivel a ~ jel a mondat igazságértékére hat, nem az értelmére. Például:

A: Esik az eső.

~A: Nem esik az eső.

A logikai műveleteket igazságtáblázattal is megadhatjuk. A negáció igazságtáblázata a következő:

A ~A
I H
H I

A tagadószó megjelenése azonban nem feltétlenül jelent negációt. A természetes nyelv „nem” szava ennél sokoldalúbb:

Béla nem ment el színházba.

Nem Béla ment el színházba.

Béla nem színházba ment el.

A logikai „tagadás” mindig kijelentésekre érvényes.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Margitay Tihamér: Az érvelés mestersége: érvelések elemzése, értékelése és kritikája, Typotex Kft, 2007.
  • Zemplén Gábor-Kutrovátz Gábor: Érvelés-tanulmányok, BME FiTuTö, 2012.