Kalauzhal

Kalauzhal
	Kifogott kalauzhal
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Sügéralkatúak (Percoidei);
Család:	Tüskésmakréla-félék (Carangidae);
Nem:	Naucrates; Rafinesque, 1810
Faj:	N. ductor;
Tudományos név
	Naucrates ductor; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
	Coryphaena pentadactyla (non Linnaeus, 1758); Gasterosteus ductor Linnaeus, 1758; Hemitripteronotus quinquemaculatus Lacepède, 1801; Nauclerus abreviatus Valenciennes, 1833; Nauclerus annularis Valenciennes, 1833; Nauclerus brachycentrus Valenciennes, 1833; Nauclerus compressus Valenciennes, 1833; Nauclerus leucurus Valenciennes, 1833; Nauclerus triacanthus Valenciennes, 1833; Naucrates angeli Whitley, 1931; Naucrates cyanophrys Swainson, 1839; Naucrates fanfarus Rafinesque, 1810; Naucrates indicus Lesson, 1831; Naucrates noveboracensis Cuvier, 1832; Naucrates polysarcus Fowler, 1905; Naucrates serratus Swainson, 1839; Seriola dussumieri Valenciennes, 1833; Seriola succincta Valenciennes, 1833; Seriola succinta Valenciennes, 1833; Thynnus pompilus Gronow, 1854;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kalauzhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kalauzhal témájú kategóriát.

A kalauzhal (Naucrates ductor) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

A kalauzhal széles körben elterjedt, ragadozó életmódot folytató halfaj.^[1] A Föld trópusi és melegebb nyíltvizeiben található meg. Az Atlanti-óceán nyugati részén, a kanadai Új-Skóciától Argentínáig, míg ugyanez az óceán keleti részén, a Brit-szigetektől (itt eléggé ritkán) és a Vizcayai-öböltől egészen Angoláig terjed az élőhelye. A Földközi-tengerben és a Kanári-szigetek környékén is megtalálható. A Csendes-óceán keleti részén, a Brit Columbia-i Vancouver-sziget körül és a Galápagos-szigeteknél. található meg. Az Indiai-óceán minden részén előfordul a kalauzhal.

Megjelenése[szerkesztés]

A kalauzhal színezete a sötét kéktől a feketés-ezüstösig változik, hasi része világosabb.^[2]^[3]^[4] A kalauzhal amikor izgatott, kis időre színt tud változtatni; a sötét csíkjai eltűnnek és fehéres-ezüstössé válik és három vastag sötétkék sáv jelenik meg a hátán.^[5] Nyugalmi állapotban a halnak 5-7 sötét keresztcsíkja van.^[3]^[6] A kalauzhal hossza 60-70 centiméter.^[7]

Életmódja[szerkesztés]

A kalauzhalak a cápák, ráják és tengeri teknősök köré gyülnek. A gazda állatok élősködőit és táplálékának maradékait fogyasztják el.^[8] A kalauzhalak ivadékai a medúzákkkal és a sodródó algákkal úsznak.^[9] E halak néha a hajókat is követik, ily módon eljutottak az írországi Cork megye közelébe is.^[10] Sokszor észrevettek kalauzhalakat Anglia partjainál is.^[11]^[12]

Habár számos cápafajt követnek, úgy látszik, hogy a kalauzhalak gyakran az óceáni fehérfoltú cápát (Carcharhinus longimanus) választják gazdaállatul.^[13] E társulásból mindkét állatfaj hasznot húz: a kalauzhal védelmet kap a ragadozókkal szemben, míg a cápa megszabadul az élősködőktől.^[14] A cápák csak ritka esetben falják fel kisebb követőiket.^[15] A kapcsolatuk olyan szoros, hogy a kalauzhalak fiatalabbja beúszik a cápák szájába, hogy azok fogát megtisztítsa.

30 méternél mélyebb vízmélységben nem fordul elő.

Felhasználása[szerkesztés]

E halfaj nem jelent veszélyt az ember számára,^[16] sőt ehető is,^[17]^[18] de mivel nehéz a fogása, ritkán bajlódnak vele.^[19] A víz felszínén, kézihálóval is fogható. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Az akváriumoknak is fognak be belőlük.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Greenberg, Idaz. Guide to Corals & Fishes of Florida, the Bahamas and the Caribbean. Seahawk Press, 2–3. o. (1986). ISBN 0-913008-08-7
↑ Goldsmith, Oliver. A History of the Earth and Animated Nature, 159. o. (1810)
↑ ^a ^b Eschmeyer & Herald 1999, p. 208.
↑ Randall, John, Allen, Gerald; Steen, Roger. Fishes of the Great Barrier Reef and Coral Sea. University of Hawaii Press, 164. o. (1997). ISBN 0824818954
↑ Eschmeyer & Herald, p. 208.
↑ Goldsmith 1810, p. 159.
↑
Various sources give different figures:
- Eschmayer & Herald 1999, p. 208, claims a maximum of 61 cm, averaging less than 30cm in the studied area (the Pacific).
- Randall, Allen & Steen 1997, p. 164, gives a maximum figure of 70 cm, as does FishBase.
- An average size of 60cm is given by Jennings, Gerald. The Sea and Freshwater Fishes of Australia and New Guinea. Calypso Publications, 163. o. (1997). ISBN 0906301629
- An older source gives a figure of "about a foot". See the third volume of Orr, William Somerville. Orr's Circle of the Sciences: A Series of Treatises on the Principles of Science, with their Application to Practical Pursuits. Houlston & Stoneman, 50. o. (1865) .
↑ McEachran, John D., Fechhelm, Janice D.. Fishes of the Gulf of Mexico: Myxiniformes to Gasterosteiformes. University of Texas Press, 287. o. (1998). ISBN 0292706340
↑ Eschmeyer, William N., Herald, Earl Stannard. A Field Guide to Pacific Coast Fishes. Houghton Mifflin Books, 208. o. (1999). ISBN 0395268737
↑ Thompson, William. The Natural History of Ireland. Reeve, Benham and Reeve, 95. o. (1856)
↑ Couch, Jonathan. A History of the Fishes of the British Islands. Groombridge & Sons, 109. o. (1863)
↑ Yarrell, William. A History of British Fishes, 2nd, John van Voorst, 170. o. (1841) „The pilot-fish has been so often seen, and occasionally taken on our southern coast, as to be entitled to a place among British Fishes[.]”
↑ Stafford-Deitsch, Jeremy. Sharks of Florida, the Bahamas, the Caribbean and the Gulf of Mexico. Trident Press, 32. o. (2000). ISBN 1900724456
↑ Webster, Stephen. Thinking about Biology. Cambridge University Press, 24. o. (2003). ISBN 0521590590
↑ (1884. május 23.) „The Deep-Sea Fishes Collected by the Talisman”. Science 23 (68), 624. o. „It seems that Naucrates acts as a guide for the sharks, and that the latter, in recognition of its services, never pursue it.”
↑ ITIS
↑ Orr 1865, p. 50. "Its flesh is said to be very good."
↑ Yarrell 1841, p. 172. "After this the two [pilot] fish separated; but they were both taken the same evening, and, when dressed the next day, were found to be excellent eating."
↑ (1925. November) „The Sargasso Sea”. The Geographical Journal 66 (5), 440. o. „They take the hook readily, but go quite insane when hooked, and are difficult to land in spite of their size, 6 to 16 inches.”

Források[szerkesztés]

A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. június 29.)
A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2010. június 29.)
Smith-Vaniz, W.F., J.-C. Quéro and M. Desoutter, 1990. Carangidae. p. 729-755. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 2.
Naucrates FishBase

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pilot fish című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Greenberg, Idaz. Guide to Corals & Fishes of Florida, the Bahamas and the Caribbean. Seahawk Press, 2–3. o. (1986). ISBN 0-913008-08-7

[2] Goldsmith, Oliver. A History of the Earth and Animated Nature, 159. o. (1810)

[Eschmeyer_&_Herald_1999,_p._208-3] Eschmeyer & Herald 1999, p. 208.

[4] Randall, John, Allen, Gerald; Steen, Roger. Fishes of the Great Barrier Reef and Coral Sea. University of Hawaii Press, 164. o. (1997). ISBN 0824818954

[5] Eschmeyer & Herald, p. 208.

[6] Goldsmith 1810, p. 159.

[7] Various sources give different figures:
Eschmayer & Herald 1999, p. 208, claims a maximum of 61 cm, averaging less than 30cm in the studied area (the Pacific).

Randall, Allen & Steen 1997, p. 164, gives a maximum figure of 70 cm, as does FishBase.

An average size of 60cm is given by Jennings, Gerald. The Sea and Freshwater Fishes of Australia and New Guinea. Calypso Publications, 163. o. (1997). ISBN 0906301629

An older source gives a figure of "about a foot". See the third volume of Orr, William Somerville. Orr's Circle of the Sciences: A Series of Treatises on the Principles of Science, with their Application to Practical Pursuits. Houlston & Stoneman, 50. o. (1865) .

[8] Eschmayer & Herald 1999, p. 208, claims a maximum of 61 cm, averaging less than 30cm in the studied area (the Pacific).

[9] Randall, Allen & Steen 1997, p. 164, gives a maximum figure of 70 cm, as does FishBase.

[10] An average size of 60cm is given by Jennings, Gerald. The Sea and Freshwater Fishes of Australia and New Guinea. Calypso Publications, 163. o. (1997). ISBN 0906301629

[11] An older source gives a figure of "about a foot". See the third volume of Orr, William Somerville. Orr's Circle of the Sciences: A Series of Treatises on the Principles of Science, with their Application to Practical Pursuits. Houlston & Stoneman, 50. o. (1865) .

[8] McEachran, John D., Fechhelm, Janice D.. Fishes of the Gulf of Mexico: Myxiniformes to Gasterosteiformes. University of Texas Press, 287. o. (1998). ISBN 0292706340

[9] Eschmeyer, William N., Herald, Earl Stannard. A Field Guide to Pacific Coast Fishes. Houghton Mifflin Books, 208. o. (1999). ISBN 0395268737

[10] Thompson, William. The Natural History of Ireland. Reeve, Benham and Reeve, 95. o. (1856)

[11] Couch, Jonathan. A History of the Fishes of the British Islands. Groombridge & Sons, 109. o. (1863)

[12] Yarrell, William. A History of British Fishes, 2nd, John van Voorst, 170. o. (1841) „The pilot-fish has been so often seen, and occasionally taken on our southern coast, as to be entitled to a place among British Fishes[.]”

[13] Stafford-Deitsch, Jeremy. Sharks of Florida, the Bahamas, the Caribbean and the Gulf of Mexico. Trident Press, 32. o. (2000). ISBN 1900724456

[14] Webster, Stephen. Thinking about Biology. Cambridge University Press, 24. o. (2003). ISBN 0521590590

[15] (1884. május 23.) „The Deep-Sea Fishes Collected by the Talisman”. Science 23 (68), 624. o. „It seems that Naucrates acts as a guide for the sharks, and that the latter, in recognition of its services, never pursue it.”

[16] ITIS

[17] Orr 1865, p. 50. "Its flesh is said to be very good."

[18] Yarrell 1841, p. 172. "After this the two [pilot] fish separated; but they were both taken the same evening, and, when dressed the next day, were found to be excellent eating."

[19] (1925. November) „The Sargasso Sea”. The Geographical Journal 66 (5), 440. o. „They take the hook readily, but go quite insane when hooked, and are difficult to land in spite of their size, 6 to 16 inches.”

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]