Narcisse Virgilio Díaz de la Peña
Narcisse Virgilio Díaz de la Peña (Bordeaux, 1808. augusztus 25. – Menton, 1876. november 18.) Spanyol származású francia festő
Díaz de la Peña színes, tarka, csillogó kis méretű képeivel ragadja meg a nézőt, műveit a londoni Wallace-gyűjteményben, Reimsben és a Louvre-ban őrzik.
Tartalomjegyzék |
Élete és művészete [szerkesztés]
Kezdetben Watteau, majd Delacroix művészete hatott rá. Fél lábát elveszítvén porcelánfestő lett, de aztán Párizsba ment és csatlakozott Théodore Rousseau, Jules Dupré festőkhöz, s ment utánuk Barbizonba, ott a barbizoni iskola festői közt találta meg önálló stílusát az 1840-es évektől. A természet megfigyelését és festését kitűnően elsajátította, s a termékeny kis mester apró képein a társai által felfedezett dús erdők elé színes, tarka tisztásokra erősen megvilágított, csillogó színfoltokból szép női aktokat festett: Galateákat, Vénuszokat, Dianákat és más istennőket, tündéreket, vagy bohémeket, párokat, gyerekeket, állatokat. Hatással voltak képei Monticellire, aki Díaz de la Peña vibráló színességét továbbfejlesztette.[1]
Képeit gyakran állították ki a párizsi Salonban, 1851-ben kitüntették, festményei egyre divatosabbakká váltak a gyűjtők körében. A francia-német háború idején Brüsszelbe ment, 1876-ban erősen megfázott, gyógyíttatni akarta magát Mentonban, de tüdőgyulladásban meghalt.
Főbb művei [szerkesztés]
- Bohémek a szabadban
- A gyöngyök tündére
- Nymphák
- Fürdőző nők
- Vénusz lefegyverzi a szerelmet
- A két vetélytárs
Jegyzetek és források [szerkesztés]
- ↑ Művészeti lexikon, 1. köt. 1935. i.m. 248.
- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 248.
- Művészei lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. 1. köt. 538.
- A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. ) 8.köt. A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 963-13-2815-5
