Nappali pávaszem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nappali pávaszem
Nymphalis io Luc Viatour.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 2000
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Tarkalepkefélék (Nymphalidae)
Alcsalád: Tarkalepkék (Nymphalinae)
Nemzetség: Szöglencrokonúak (Nymphalini)
Nem: Inachis
Hübner, 1819
Faj: I. io
Tudományos név
Inachis io
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Nymphalis io
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nappali pávaszem témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nappali pávaszem témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nappali pávaszem témájú kategóriát.

Nappali pávaszem lepke a Mátrában

A nappali pávaszem (Inachis io) a lepkék (Lepidoptera) rendjében a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába sorolt Inachis nem egyetlen faja. A legismertebb európai nappali lepkék közé tartozik. Nincsenek alfajai.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a 60. szélességi fokig található meg, és Kréta kivételével a Földközi-tenger valamennyi nagyobb szigetén is előfordul. A legtávolabbi északról hiányzik, és Észak-Afrikában sem találni.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím elülső szárnya mintegy 3 centiméter hosszú, a nőstényé többnyire valamivel nagyobb. Szárnyainak alapszíne különleges, vörösbarna árnyalatú bársonyos sötétbordó, némi irizálással és egy-egy nagy, színes szemfolttal, aminek magva kék színű. Emiatt más fajokkal összetéveszthetetlen. Szárnyainak széle csipkés-fogas. A szárnyak fonákja egyszínű fekete.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csaknem egész évben látni; Magyarországon rendszerint 2 nemzedékes. Gyakori a parkokban, kertekben (a városokban is), erdőszéleken és minden olyan, nyíltabb területen, ahol sok a virág. A hegyekben 2500 méterig hatol fel. Nem tartozik a vándorlepkék közé, de néhány példánya ősszel és tavasszal jelentős távolságokra elkóborol. Szívesen száll a bogáncs- és aszatfélék (Cirsium spp.) virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben igen kedveli a nyári orgonát (Buddleja davidii) és a bársonyvirágot (Tagetes spp.). Táplálkozás, illetve pihenés közben a szárnyait széttárja.

A lepkék barlangokban, padlásokon, odvas fákban, pincékben telelnek át csukott szárnyakkal, amik feketesége jól álcázza őket. Már kora tavasszal megjelennek – szárnyuk eddigre megkopik, és gyakran szakadozott is. A nőstény petéit általában csalánra (Urtica spp.) rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran a csúcslevelekre szőtt közös szövedékben. Kb. 150 hernyó él együtt a bábozódásig, de egy-egy nagy csalánosban akár 100 fészekre is bukkanhatunk. Utolsó vedlésük előtt a hernyók szétszélednek, és védett helyre húzódnak bábozódni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Állat- és növényhatározó természetjáróknak
  • Helgard Reichholf Riehm: Lepkék
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.  
  • Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 42.
A hernyója
a hernyó bebábozódása
és bábja

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]