Nappali pávaszem
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 2000 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Inachis io (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nappali pávaszem témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nappali pávaszem témájú médiaállományokat. |
A nappali pávaszem (Inachis io) a lepkék (Lepidoptera) rendjében a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába sorolt Inachis nem egyetlen faja. A legismertebb európai nappali lepkék közé tartozik. Nincsenek alfajai.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Európában a 60. szélességi fokig található meg, és Kréta kivételével a Földközi-tenger valamennyi nagyobb szigetén is előfordul. A legtávolabbi északról hiányzik, és Észak-Afrikában sem találni.
Megjelenése, felépítése [szerkesztés]
A hím elülső szárnya mintegy 3 centiméter hosszú, a nőstényé többnyire valamivel nagyobb. Szárnyainak alapszíne különleges, vörösbarna árnyalatú bársonyos sötétbordó, némi irizálással és egy-egy nagy, színes szemfolttal, aminek magva kék színű. Emiatt más fajokkal összetéveszthetetlen. Szárnyainak széle csipkés-fogas. A szárnyak fonákja egyszínű fekete.
Életmódja [szerkesztés]
Csaknem egész évben látni; Magyarországon rendszerint 2 nemzedékes. Gyakori a parkokban, kertekben (a városokban is), erdőszéleken és minden olyan, nyíltabb területen, ahol sok a virág. A hegyekben 2500 méterig hatol fel. Nem tartozik a vándorlepkék közé, de néhány példánya ősszel és tavasszal jelentős távolságokra elkóborol. Szívesen száll a bogáncs- és aszatfélék (Cirsium spp.) virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben igen kedveli a nyári orgonát (Buddleja davidii) és a bársonyvirágot (Tagetes spp.). Táplálkozás, illetve pihenés közben a szárnyait széttárja.
A lepkék barlangokban, padlásokon, odvas fákban, pincékben telelnek át csukott szárnyakkal, amik feketesége jól álcázza őket. Már kora tavasszal megjelennek — szárnyuk eddigre megkopik, és gyakran szakadozott is. A nőstény petéit általában csalánra (Urtica spp.) rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran a csúcslevelekre szőtt közös szövedékben. Kb. 150 hernyó él együtt a bábozódásig, de egy-egy nagy csalánosban akár 100 fészekre is bukkanhatunk. Utolsó vedlésük előtt a hernyók szétszélednek, és védett helyre húzódnak bábozódni.
Források [szerkesztés]
- Állat- és növényhatározó természetjáróknak
- Helgard Reichholf Riehm: Lepkék
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 42.
|
|
|
Képek [szerkesztés]
-
Nappali pávaszem leeresztett szárnnyal.
-
Nappali pávaszem felemelt szárnnyal.
-
-
