Nanoarchaeum equitans

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nanoarchaeum
Urzwerg.jpg
Rendszertani besorolás
Domén: Archeák (Archaea)
Törzs: Nanoarchaeota
Nemzetség: Nanoarchaeum
Faj: N. equitans
Tudományos név
Candidatus Nanoarchaeum equitans
Huber et al. 2002

A Nanoarchaeum equitans egy mikrobafaj, amit Karl Stetter 2002-ben talált meg Izland partjainak közelében, egy mélytengeri hőforrásban. Mivel forráspont-közeli hőmérsékleten él, termofilnek tekintik. A Nanoarchaeum a jelek szerint egy másik archea, az Ignicoccus obligát szimbiontája; szüksége van az Ignicoccus jelenlétére a túléléshez. Sejtjeinek átmérője mindössze 400 nanométer, ezzel a második legkisebb ismert élőlény, nála kisebbek talán csak a nanobaktériumok vagy a nanobe-ok, amiknek az élőlény státusa vitatott. Genomja 490 885 nukleotid hozzú; a legkisebb szekvenált nem-vírus genom a Candidatus Carsonella ruddii után.

A Nanoarchaeum genetikai sajátossága, hogy 16S rRNS-szekvenciáját a legtöbb hagyományos módszer nem képes észlelni. Egyszálú riboszomális RNS-ének vizsgálata valószínűsítette, hogy a szervezet az Archaea doménbe tartozik. A már létező Archaea-törzsektől (Euryarchaeota, Crenarchaeota) való eltérései azonban olyan mértékűek voltak, hogy saját törzsbe sorolták Nanoarchaeota néven. Egy másik kutatócsoport az összes nyitott leolvasási keretet összehasonlította a többi archeáéval. Érvelésük szerint az eredeti minta nem volt reprezentatív, mivel csak riboszomális RNS-t tartalmazott, és a Nanoarchaeum valójában az Euryarchaeota törzsbe tartozik.[1]

A Nanoarchaeum genomjának szekvenálása bőséges információt nyújtott a szervezet élettanával kapcsolatban. Az örökítőanyagból számos létfontosságú anyagcsere-útvonal génje hiányzik. A Nanoarchaeum képtelen a legtöbb nukleotid, aminosav, lipid és kofaktor előállítására, valószínűleg ezeket a molekulákat az Ignicoccustól szerzi be. Más parazita mikrobáktól eltérően azonban a Nanoarchaeum-nak számos DNS-javító enzimje van, és a DNS-replikációhoz, transzkripcióhoz és transzlációhoz szükséges kellékekkel is rendelkezik. Ez megmagyarázhatja, miért hiányoznak a genomból a hosszú nem-kódoló DNS-szakaszok, amik más parazitákra jellemzőek. Kérdéses az is, hogy a szervezet képes-e ATP előállítására. A Nanoarchaeum-ból hiányzik a hidrogén és kén az energia-előállításban való felhasználásának képessége is, ami sok termofil baktérium sajátja. Megvan benne az ATP-szintetáz öt alegysége, és az oxidatív deaminálás anyagcsere-útvonalai is. Jelenleg nem ismert, hogy az Ignicoccus-tól átvett biomolekulákból nyer energiát, vagy közvetlen ATP-transzfer útján. Az N. equitans genomja és proteomja mind az élőlény kettős alkalmazkodásának jeleit mutatják – a magas hőmérséklethez és az obligát parazitizmushoz (vagy szimbiózishoz).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Brochier, Celine (2005.). „Nanoarchaea: representatives of a novel archaeal phylum or a fast-evolving euryarchaeal lineage related to Thermococcales?”. Genome Biology 6 (5), R42. o. DOI:10.1186/gb-2005-6-5-r42. PMID 15892870.  
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Nanoarchaeum equitans című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Huber, Harald, et al. (2002.). „A new phylum of Archaea represented by a nanosized hyperthermophilic symbiont”. Nature 417 (6884), 63–67. o. DOI:10.1038/417063a. PMID 11986665.   (This paper represents the first discovery of Nanoarchaeum.)
  • Waters, Elizabeth, et al. (2003.). „The genome of Nanoarchaeum equitans: insights into early archaeal evolution and derived parasitism”. PNAS 100 (22), 12984–12988. o. DOI:10.1073/pnas.1735403100. PMID 14566062.   (This paper describes the genome sequence of Nanoarchaeum.)
  • Brochier, Celine (2005.). „Nanoarchaea: representatives of a novel archaeal phylum or a fast-evolving euryarchaeal lineage related to Thermococcales?”. Genome Biology 6 (5), R42. o. DOI:10.1186/gb-2005-6-5-r42. PMID 15892870.   (Recent work suggesting that Nanoarchaeum is not a new phylum of archaea, but is a type of euryarchaeon.)
  • Das, Sabyasachi, et al. (2006.). „Analysis of Nanoarchaeum equitans genome and proteome composition: indications for hyperthermophilic and parasitic adaptation”. BMC Genomics 7, 186. o. DOI:10.1186/1471-2164-7-186. PMID 16869956.   (This paper describes the genome and proteome analysis of Nanoarchaeum.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]