Nankingi szerződés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nankingi szerződés
The Signing of the Treaty of Nanking.jpg
A nankingi szerződés aláírása 1842-ben
Típusa bilaterális és egyenlőtlen szerződés
Aláírás dátuma 1842. augusztus 29.
Aláírás helye Nanking, Kína
Aláírók  Nagy-Britannia
 Csing-dinasztia
Életbelépés 1843. június 26.
Nyelvek angol és kínai

A nankingi szerződést (más formákban nankingi béke, nanjingi szerződés) az első ópiumháború lezárásaképpen 1842. augusztus 29-én Nanjing városában (nevének korabeli formája Nanking volt, hasonlóképpen a Peijing-Peking párhuzamhoz) írták alá az Egyesült Királyság és Kína (a Csing-dinasztia) képviselői.

Ez volt az első olyan szerződés, amelyet a kínai fél szóhasználata nyomán egyenlőtlen szerződésként vált ismertté a nemzetközi jogban, különösképpen azért, mert csak Kína számára tartalmazott kötelezettségeket.[1]

A szerződést a Nanjing előtt horgonyzó HMS Cornwallis hadihajó fedélzetén „tárgyalták” és írta alá brit részről Sir Henry Pottinger, valamint a kínai császár képviseletében Qiying, Elepoo, és Niujian hivatalnok.

A dokumentum tizenhárom cikkből állt. Kilenc hónappal később ratifikálta azt Viktória brit királynő és Daoguang kínai császár.

A szerződés rendelkezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit fél fő célja a kétoldalú külkereskedelem rendszerének, az 1760 óta életben lévő kantoni rendszer megváltoztatása volt. Ennek jegyében öt kikötőt megnyitottak a britek számára, ahol tetszésük szerint kereskedhettek: Kanton (1949-ig volt érvényben), Amoj (Xiamen, 1930-ig), Fucsou (Fuzhou), Ningpo (Ningbo) és Sanghaj (1949-ig). Ezekben a kikötőkben brit konzulok működhettek, a kínai hatóságok elismerték a brit alattvalók területenkívüli státusát (brit konzuli bíráskodás alá tartoztak).

Kártérítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai kormányzat kötelezettséget vállalt 6 millió ezüstdollár megfizetésére az 1839-ben általuk a brit kereskedőktől elkobzott ópium fejében, további 3 milliót korábbi kereskedelmi tartozások fejében és 12 milliót a hadi költségekre.

A Csing kormány ugyancsak vállalta a brit hadifoglyok szabadon bocsátását és amnesztia nyújtását a britekkel együttműködő kínaiak számára.

Hongkong átengedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E szerződésben engedte át Kína Hongkongot a brit korona fennhatósága alá.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hoe, Susanna; Roebuck, Derek (1999). The Taking of Hong Kong: Charles and Clara Elliot in China Waters. Routledge. p. 203. ISBN 0700711457.
  2. Martin, Robert Montgomery (1847). China: Political, Commercial, and Social; In an Official Report to Her Majesty's Government. Volume 2. James Madden. p. 84.
Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Treaty of Nanking témában.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Diplex: Hajdu, Gyula (szerk). Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Második, teljesen átdolgozott kiadás, Budapest: Akadémiai (1967) 
  • John King Fairbank, Trade and Diplomacy on the China Coast: The Opening of the Treaty Ports, 1842-1854. 2 vols. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1953.
  • Têng Ssu-yü. Chang Hsi and the Treaty of Nanking, 1842. Chicago: University of Chicago Press, 1944.
  • R. Derek Wood, 'The Treaty of Nanking: Form and the Foreign Office, 1842-1843', Journal of Imperial and Commonwealth History (London) 24 (May 1996), 181-196.