Nandajpapagáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nandajpapagáj
2011-4 parrot in Strasbourg.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Újvilágipapagáj-formák (Arinae)
Nem: Nandayus
Lesson, 1830
Faj: N. nenday
Tudományos név
Nandayus nenday
Bonaparte, 1854
Szinonimák

Aratinga nenday

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nandajpapagáj témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nandajpapagáj témájú kategóriát.

Faroktollainak hegye kék. Vad papagájok Sarasota megyében, Florida, USA

A nandajpapagáj (Nandayus nenday) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó Nandayus nem egyetlen faja.

Rendszertana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban a Nandayus nembe sorolták, ami 15 más nemmel együtt az újvilági papagájok Arini tribusába tartozott. A filogenetikai eredmények alapján azonban átkerült az Aratinga nem négy csoportjának egyikébe. Az Aratinga nem felosztásakor újra az Aratinga nembe került.[1] Ez az átrendezés a korábbi kutatásokon alapult. Ribas és Miyaki (2004) mtDNS alapú filogenetikai elemzései szerint a nandajpapagáj monofiletikus csoportot alkot a nappapapagájjal, az aranyosfejű aratingával és a jandaya papagájjal, amely fajokkal keresztezhető is. Egy kihalt rokonuk az Aratinga vorohuensis, aki a késő pliocén leletekből ismert. Tavares és társai (2005) mag- és mitokondriális DNS elemzése szerint a 30 újvilági papagájnem közül kiválasztott 25 nem 29 faja közül a nappapapagáj bizonyult a nandajpapagáj legközelebbi rokonának. A két faj elválásának időpontját 0,5-1,3 millió évre tették.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Argentína, Délkelet-Bolívia, Brazília és Paraguay területén őshonos faj, ráadásul ott is mindenütt széles körben elterjedt. Betelepített állományai találhatóak Puerto Rico, az USA és Uruguay vidékein is.

A pálmaerdőket, pampákat, bozótos erdőket, erdőirtásokat és a folyó menti galériaerdőket kedveli.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színe elsősorban zöld, feje eleje feketés, mellének eleje kékes, combja narancsvörös, csőre fekete, szivárványhártyája barna, fülfedője sárga. Mellének hátsó része és hasa sárgászöld. Farka alulról szintén sárgászöld. Faroktollainak alsó része mély sötétszürke, felső részük olajzöld, és hegyük kékes. A hím és a tojó egyforma megjelenésűek.

A fiatal példányok hasonlítanak az idősebbekre, viszont kevesebb bennük a kék szín. Testhossza kb. 30 cm.[2]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tíz, húsz egyedből álló csoportokba verődve keresi az élelmet, mely magvakból, gyümölcsökből, bogyókból, virágokból, pálmadiókból és rügyekből áll. Rájár a madáretetőkre. A művelt földeken kártevőnek tekintik. Időnként más papagájfajokkal is lehet látni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét tekintve nagyon igénytelen, akármilyen odúban, lyukban költ, előfordult már, hogy egy kerítés korhadt oszlopában vertek tanyát.[3] 3-6 tojásból áll a fészekalj. A fiókák 25 nap alatt kelnek ki, 49 napos korukban pedig kirepülnek, de még 3-4 hétig etetik őket a szüleik. A fiókák felnevelés után nagy rajokba verődik a következő párzási időszak kezdetéig.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először 1870-ben hozták Európába. Társas természete és nagy helyigénye miatt röpdében kell tartani legalább párban. Ketreces tartás esetén a ketrecnek legalább 60 × 60 × 75 cm-esnek kell lennie, és naponta legalább hat órát kell a ketrecen kívül töltenie. Ha megfelelően szocializálják és tartják, akkor kiváló társ. Szeret mászni. Zajos természete miatt nem különösen népszerű. Napraforgóval, zabbal, fénymaggal, kölessel, búzával, dióval, gyümölcsökkel, zöldséggel, csírázott magvakkal valamint tojásos táplálékkal táplálható. Nem tartható csak magkeveréken, mert lefogy, és hamarabb meghal. Jobban megfelelnek neki a pellet alapú, gyümölccsel és zöldséggel kiegészített tápok. Szökésétől és visszavadulásától tartva tartását betiltották Tennessee államban (Amerikai Egyesült Államok).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. DNA-sequence data require revision of the parrot genus Aratinga (Aves: Psittacidae) J.V. REMSEN, JR., ERIN E. SCHIRTZINGER, ANNA FERRARONI, LUÍS FÁBIO SILVEIRA & TIMOTHY F. WRIGHT
  2. Arndt, S. 158
  3. Arndt, S. 159

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nyelvű fajtaleírás
  • Vargha Béla: Díszmadarak, (rajzolta Muray Róbert). 3. kiadás, Budapest, Móra, Könyvkiadó, 1982. (Búvár zsebkönyvek, ISSN 0324-3168), ISBN 9631128156.
  • Thomas Arndt: Südamerikanische Sittiche – Enzyklopädie der Papageien und Sittiche. Band 5, Horst Müller-Verlag, Walsrode 1986, ISBN 3-923269-09-9
  • "National Geographic" Field Guide to the Birds of North America ISBN 0-7922-6877-6
  • Handbook of the Birds of the World Vol 4, Josep del Hoyo editor, ISBN 84-87334-22-9
  • "National Audubon Society" The Sibley Guide to Birds, by David Allen Sibley, ISBN 0-679-45122-6

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nanday parakeet című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.