Nagybánya
| Nagybánya (Baia Mare, Frauenbach vagy Frauenseiffen) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Községközpont | Baia Mare | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Cătălin Cherecheș[1] (USL) | ||
| Irányítószám | 430011–430550 | ||
| Körzethívószám | +40 x62[2] | ||
| SIRUTA-kód | 106318 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | |||
| Magyar lakosság | 8713 (8%, 2021)[6] | ||
| Község népessége | 108 759 fő (2021. dec. 1.)[3] | ||
| Népsűrűség | 460,84 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 228[7][8] m | ||
| Terület | 234,71[7][8] km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 34′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 24″, k. h. 23° 34′ 19″ | |||
 | |||
| Nagybánya weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybánya témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
.svg)
Nagybánya (románul: Baia Mare, németül: Frauenbach, Frauenseiffen, Neustadt, régi elnevezése Asszonypataka, latinul: Rivulus Dominarum) municípium Romániában. Máramaros megye székhelye.[7][8]
Neve[szerkesztés]
Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, előtagja a szomszédos Felsőbányától különbözteti meg. Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt, utótagja a mellette folyó patakra utalt.
Földrajz[szerkesztés]
A város az ország északnyugati részén, a Nagybányai-medencében, az 1307 m magas Rozsály-hegy déli lábánál, a Zazar folyó partján fekszik. Északról a Gutin-hegység (és az annak részét képező Rozsály-tömb, románul Igniş) határolja.[7]
Közigazgatási területe 234,71 km²,[8] a városhatáron belüli, szűken vett terület pedig 33,75 km².[9] A szomszédos községek délen Lénárdfalva és Tőkésbánya, keletre Felsőbánya, nyugatra pedig Alsótótfalu.[7]
Története[szerkesztés]
Kezdetek[szerkesztés]
Egyes történelemkutatások szerint a város első említése 1142-ből, II. Géza korából való (Frauenbach, Asszonypataka néven), amikor a király szászokat telepített a környékre. Mások szerint a tatárjárás után, IV. Béla uralkodása idején jött létre. A legrégebbi fennmaradt oklevél 1327-ből való; ebben Károly Róbert király Zazarbánya néven említi a települést. Tőle származik egy 1329-es oklevél is, melyben Rivulus Dominarumnak (Asszonypataka) hívja, a szomszédos Felsőbányát pedig Mons Mediusként (Középhegy) említi. A Rivulus Dominarum elnevezés arra a középkori apácazárdára vonatkozott, amely a mai Klastrom-réten állt. Nagy Lajos király 1347-ben, majd 1376-ban állított ki kiváltságlevelet a városnak; a másodikban többek között a bányászatot is szabályozta.[10][11]
A román történelemszemlélet szerint a Nagybányai-medence Boirebisztasz dák államának része volt, és néprajzi, nyelvészeti és régészeti bizonyítékok igazolják a románság kialakulását és folytonosságát ezen a tájon. (Lásd még: A románok eredete.)
A bányász kisváros[szerkesztés]
Nagybánya akkori polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A bányaváros védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, tornya pedig 40 méter magas volt. Hatalmas tornya, a Szent István-torony a mai napig magaslik Nagybánya felett.
A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék. Ebben az időben a brassói származású Theodoricus volt az iskolamester. Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.
A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits István szerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat ismét fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető.
Az arany városa[szerkesztés]
1464-ben Mátyás király kiváltságlevelet írt a városnak, az ő uralkodása alatt a bányászat ismét megerősödött. A moldovaiak betörései miatt, Nagybánya kérésére Mátyás király megengedte a városnak, hogy falakkal, sáncárkokkal és bástyákkal vehessék körül. Ezekből napjainkra már csak a Mészáros-bástya maradt fönn. Ebben az időszakban a Magyar Királyság aranytermelésének több mint fele Nagybánya kezében volt.
1551-ben a Habsburg-házbeli I. Ferdinánd birtokába került a város. A bányák ekkor magánkézből bérlők kezébe kerültek s a rablógazdálkodásuk miatt a bányászat ismét hanyatlófélbe került, az egyébként jól felszerelt, európai szintű bányák ismét elhanyagolttá váltak. A bányászat mellett kőművesek, ácsok, kőfaragók, szűcsök, fazekasok, szabók, ötvösök voltak jó hírű mesteremberei Nagybányának. A nagybányai ötvösök országszerte ismertek, egy közülük, Bánfihunyadi Ötvös János világhírre tett szert azzal, hogy a londoni Gresham kollégium tanárává vált, s az angolok kiemelkedő tudósként tisztelik. Egy másik híres ötvös, Ocsovai Dániel II. Rákóczi Ferenc pecsétnyomóját készítette. 1547-ben Kopácsi István a város lakóit a reformáció mellé állította, és megalapította a Schola Rivulinát, Erdély és a Partium (valamint a mai Románia) területének első középiskoláját, amely 1755-ig működött.[11]
1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől, és Nagybánya városára ruházta át. A 17. század közepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 1660 elején a váradi Ali pasa portyázó csapatai dúltak a környéken, majd 1660 nyarán hatalmas, 16 000 arannyi váltságdíjat csikartak ki a várostól.
1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cobb császári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét. 1685-ben a császári hadak Máramarosban teleltek, megszállás alatt tartva a vidéket. 1687-ben a reformátusok elvesztették az István-templomot és az iskolájukat, amit a jezsuiták 1691-ben vettek át. 1692-ben a minorita rend megkapta a várostól a Szent Miklósról nevezett kispiaci templomot, ami mellé rendházat építettek.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban átállásra szólította fel a várost, mivel Nagybánya támogatta a fejedelem szabadságharcát. A szabadságharc bukását követő Szatmári béke visszaállította az azt megelőző állapotokat. VI. Károly német-római császár viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1742-ben pestisjárvány pusztított Nagybányán. A pénzverde épületét 1739-ben fejezték be. Ez az épület ma is látható, a megyei történelmi és régészeti múzeum van benne.
1771-ben kezdték el a görögkatolikus templom építését, majd 1792-ben a Híd utcai református templomét. 1793-tól négyosztályos görögkatolikus népiskoláról vannak feljegyzések. A Magyar Jádzó Társaság 1796-ban kért engedélyt a város tanácsától, és 1797-ben már német nyelvű társulat is működött. 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptember havában Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg.
1848-ban a város a forradalom mellé állt, ebben az évben Kossuth Lajost Nagybánya díszpolgárává avatták. 1848 decemberében Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására. A szabadságharc bukása után Berenczey László erdélyi kormánybiztos sok más forradalmárral együtt Nagybányán talált rejtekhelyet.
A világosi fegyverletételt itt is csaknem két évtizedes csend követte, de a kiegyezés (1867) után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következett. Létrejött a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakult a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a nagybányai festőiskola. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, kigyúltak az első villanylámpák (1909). 1889-ben jelent meg az első román nyelvű újság, a Gutinul című hetilap.[11] Lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt.
Román kézen[szerkesztés]
1919. január 9-én[12] bevonultak a román királyi csapatok. A román közigazgatás első két évtizedében megerősödtek a román intézmények. A középoktatás nyelve román lett, a görögkatolikus püspökség Máramarosszigetről Nagybányára költözött, de eredménytelen harc folyt azért, hogy Szatmár megye székhelyét ide költöztessék.
A második bécsi döntés értelmében 1940. szeptember 7-én Nagybányára is bevonult a magyar honvédség. A honvédség tiszteletére állított diadalkaput nem sokkal korábban egy román harckocsi letarolta.[13] 1941. június 27-én, egy nappal a kassai bombázás után a szovjet légierő bombázta Nagybányát.[14]
A II. világháború után, amikor a visszatérő román közigazgatás megszüntette a megyerendszert és létrejöttek a tartományok, Nagybánya Máramaros tartomány, majd az újabb megyésítéssel Máramaros megye székhelye lett. Ezzel egy időben új városnegyedek, vállalatok, intézmények jöttek létre. Bevándorlás nyomán a lakosok száma 18 000-ről 170 000-re nőtt.
A forradalom után[szerkesztés]
Az 1989-es forradalom óta a bányászat fokozatosan leépült, a bányák közül sokat bezártak.[11] Sokan kiköltöztek külföldre, vagy a környező falvakba, így a város lakossága 114 ezerre csökkent. A kommunista rezsim alatt kialakított nehézipar lassan megszűnik és a város fő gazdasági ereje a kereskedelemben van.
Több külföldi cég Nagybánya környékére helyezi kelet-európai lerakatát, képviseletét. Ilyen a Mercedes, amely itt nyitotta meg legnagyobb kelet-európai kamion, busz és haszonjármű lerakatát. Továbbá a közeli Szakállasdombón (Dumbrăvița) épül a Universal Alloy Co. által egy Airbus és Boeing alkatrészeket készítő gyár.
2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer m³ cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, majd ezen keresztül a Szamosba és a Tiszába. A tiszai ciánszennyezés két hét alatt vonult le, hatalmas károkat okozva.[15]
2011 júniusában az önkormányzat – balesetveszélyre hivatkozva – 1,8 m magas betonfalat építtetett két, összesen 200 roma család (mintegy 6-700 fő) által lakott tömbház és az előttük elhaladó forgalmas út közé. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) azonban 6000 lejes pénzbírságot szabott ki Cătălin Cherecheş polgármesterre, mivel álláspontjuk szerint a fal felépítése diszkriminációnak minősül, és nem oldja meg a problémákat.[16] A Romani Criss egyesület 2011 decemberében beperelte a polgármesteri hivatalt. A Bukaresti Törvényszék 2012. novemberi ítélete szerint nem történt diszkrimináció, az egyesület azonban fellebbezni fog.[17]
Népesség[szerkesztés]
1910-ben 12877 lakosából 9992 fő magyar, 2677 román és 175 német volt.
Az 1992-es népszámlálás szerint a 149 205 fős lakosság nemzetiségi összetétele: román 80,59%, magyar 17,39% (25 364 fő), német 0,64%, zsidó 0,06%. 1992 és 2002 között a romák és az ukránok kivételével minden nemzetiség lélekszáma csökkent, de eltérő arányban. A 2002-es népszámlálás szerint 136 254 fő lakta. A nemzetiségi arányok: románok 82,85%, magyarok 14,79% (20 466 fő), cigányok 1,5%, németek 0,35%, ukránok 0,25%, zsidók 0,04%.[7][9] A 2011-es népszámlálás szerint 123 738 lakosa volt. Az anyanyelvi megoszlás a következő: románok 97801 (79,0%), magyarok 12 606 (10,2%), cigányok 1767 (1,4%), németek 140, ukránok 126, egyéb 115. Hovatartozásáról nem nyilatkozott 11 183 (9,0%), ez némileg torzítja az arányokat. 2011cenzus
Önkormányzat és közigazgatás[szerkesztés]
A helyi tanács összetétele:
| Párt | 2004 | 2008 | 2012 | Jelenlegi tanács | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nemzeti Liberális Párt (PNL) | 9 | 9 | 8 | |||||||||
| Szociáldemokrata Párt (PSD) | 4 | 5 | 7 | |||||||||
| Konzervatív Párt (PC) | – | – | 2 | |||||||||
| Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) | 3 | 3 | 2 | |||||||||
| Dan Diaconescu Néppárt (PP-DD) | – | – | 2 | |||||||||
| Demokrata Liberális Párt (PD-L) | 5 | 6 | 1 | |||||||||
| Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) | – | – | 1 | |||||||||
| Nagy-Románia Párt (PRM) | 2 | – | – | |||||||||
Gazdaság[szerkesztés]
A foglalkoztatási ráta a városban 38,1%. A foglalkoztatottak száma a 2003-as 57 553-ról 2005-re 52 889-re csökkent, elsősorban az elbocsátások, a munkavállalók elvándorlása és a nyugdíjazások miatt. A legjelentősebb visszaesés az iparban, ezen belül is a kitermelő iparban történt. Csökkent az oktatási és az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak száma is. Ezzel szemben a banki, biztosítási és távközlési területen növekszik a foglalkoztatás.[9]
Közlekedés[szerkesztés]
Közösségi közlekedés[szerkesztés]
A város a 400-as vasúti fővonal mentén fekszik, melynek része a Zsibó–Nagybánya-vasútvonal és a Szatmárnémeti–Nagybánya-vasútvonal. Itt ágazott ki belőle a Nagybánya–Felsőbánya-vasútvonal, amelyen jelenleg nincsen személyforgalom.
A helyi közösségi közlekedést nagyrészt az SC URBIS SA biztosítja. A városi hálózatot 1 trolibusz- és 12 autóbuszvonal alkotja. 17 különjárat egyes cégeket szolgál ki a műszakváltások idején. 10 buszjárat a szomszédos falvakkal és Felsőbányával köti össze a várost.[9]
Közúti közlekedés[szerkesztés]
A tervezett Nagybánya–Nyíregyháza-autópálya Magyarország felé biztosítana kapcsolatot. Ennek első szakasza az M3-as autópálya Nyíregyháza–Vásárosnamény szakaszának része Vajáig. A második szakasz a tervezett R49-es gyorsút, a harmadik pedig a szintén tervezési fázisban levő romániai szakasz Pete és Nagybánya között.
2011 decemberében a városi önkormányzat megkezdte a tervezett nagybányai körgyűrű környezetvédelmi engedélyeztetését. A beruházás várhatóan 2012 februárjában kerülhet bele a város éves költségvetésébe, a versenytárgyalás pedig leghamarabb júliusban kezdődhet meg, ami optimális esetben nyár végi vagy őszi munkakezdést jelentene. Az átadásra 2013–2014-ben kerülhet sor.[18]
Légi közlekedés[szerkesztés]
A város repülőtere, a nagybányai nemzetközi repülőtér Miszmogyoróson található.[19]
Kultúra[szerkesztés]
.jpg)
A város magyar művelődési és társadalmi életének központi intézménye a 2001-ben létrehozott Teleki Magyar Ház. Gróf Teleki Sándor egykori háza a Nagybánya-óvárosi Református Egyházközség tulajdona, működtetője a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, de a ház a katolikus, református, evangélikus és baptista egyházközségek, valamint más magyar civil szervezetek – többek között a 015. sz. Gróf Teleki Sándor cserkészcsapat, az Erdélyi Kárpát-egyesület Gutin Osztály, a Lendvay Márton Színjátszó Kör és Alapítvány, a Németh László Gimnázium – közösségi életét egyaránt szolgálja.[20]
A város legjelentősebb magyar vonatkozású kulturális rendezvényei, fesztiváljai a magyar művelődést és a Teleki családot középpontba állító májusi Teleki Napok, a régi bányászünnepből újjáélesztett és a város védőszentjére is emlékeztető augusztusi Szent István Napok, a város legnagyobb magyar rendezvénye, a helyi magyar egyesületek összefogásával 2006 óta megrendezett Főtér Fesztivál, valamint a Gesztenyeünnep, ami 1993 óta a város napja.[21]
A Nagybányai Városi Színház épülete 1967-ben épült. Azóta nem került sor jelentősebb felújításra, így az épület falai megrepedeztek. Kellékek tárolására szolgáló raktárai nincsenek. A tervek szerint felújítása 2012-ben kezdődne, és 2014-re fejeződne be.[22]
Sport[szerkesztés]
- FC Baia Mare labdarúgócsapat
- HC Minaur Baia Mare kézilabdacsapat
Látnivalók[szerkesztés]
A város legfontosabb látnivalói:
- A Szent István-torony az elpusztult 14. századi gótikus templom tornya, maga a torony a Hunyadiak korában épült Hunyadi János és Mátyás király adományaiból
- A Szentháromság-templom, 1718-ban épült barokk stílusban
- Evangélikus temploma 1912-ben épült szecessziós stílusban, oltárképét Iványi-Grünwald Béla festette
- Mészárosok tornya a 16. században épült, a középkori város déli (kővári) kapuját védő bástya volt
- Ortodox székesegyháza is a 20. század elején épült, eredetileg görögkatolikus székesegyház volt
- Híd utcai református templom a 18. századból, a nagybányai festőiskola kedvenc témája
- Szent Antal-templom
- Zsinagóga
- Erzsébet-ház, állítólag Szilágyi Erzsébet lakott itt férje, a házat építettő Hunyadi János halála után
- Híres festőiskoláját Hollósy Simon hozta létre 1896-ban, itt alkotott Ferenczi Károly, Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Csók István, Thorma János és sokan mások; számos alkotásuk a helyi szépművészeti múzeumban, illetve magángyűjteményekben látható
- Történelmi és régészeti múzeuma (az egykori pénzverde épületegyüttesében), szépművészeti múzeuma (a volt vármegyei sóhivatal épületében), néprajzi múzeuma, falumúzeuma és ásványtani múzeuma van, valamint számos képzőművészeti kiállítóterme
- Csillagvizsgálója és planetáriuma az újvárosban, az óvárostól délre található
Galéria[szerkesztés]
-
Református templom -
-
Régi pénzverde, Régészeti múzeum -
-
Lakóház a Traianus sugárúton
Személyek[szerkesztés]
- Itt született, élt és hunyt el Thurmann Olivér (1841–1899) polgármester. Réti István: A nagybányai művésztelep c. könyvében a 7,12, 23, 147, 148, 151, 158 oldalakon ír Thurmann Olivér szerepéről a nagybányai festőiskola létrehozásában.
- Itt született, élt és hunyt el Turman Antal (1787–1862) bányavállalkozó, Az 1848-as forradalomhoz kapcsolódik: „Berzenczei László erdélyi kormánybiztos kocsisnak öltözve Turman Antal istállójában tartózkodott míg tovább menekülhetett, s ugyancsak Turman Antal házában rejtőzve irta meg Kemény Zsigmond »Zord Idök« című regényét” (Palmer: Nagybánya és környéke c. könyv 69. oldalán).
- Itt született Rumbach Sebestyén (1764–1844) pesti orvos, gyógyfürdő-alapító.
- Itt hunyt el Thurzó János (1437–1508) bányavállalkozó
- Itt született Bánfihunyadi János (1576–1650 k.) alkimista, ötvös, az angliai Gresham College kémiatanára, a „hermetikus filozófia” kutatója
- Itt tanult Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomdász[23]
- Itt élt Fésűs Menyhért (1802–1874) polgármester
- Itt született id. Lendvay Márton (1807–1858) színész[23]
- Itt született Csányi Dániel (1820–1867) matematikus
- Itt élt és hunyt el Teleki Sándor (1821–1892) 1848–49-es honvéd ezredes[24]
- Itt született Vezéry Ödön (1841–1937) jogász, szerkesztő[25]
- Itt született Richter Ede (1852– ?) selmecbányai levéltáros, muzeológus.
- Itt született, élt és hunyt el Schönherr Gyula (1864–1908) történész[23]
- Itt nevelkedett, élt és hunyt el Thorma János (1870–1937) festőművész (aki itt a református temetőben nyugszik)
- Itt született és élt Réti István (1872–1945) festőművész[23]
- Itt született Monay Ferenc (1878–1964) római katolikus pap, művelődéstörténész, műfordító, közíró.
- Itt született Thurzó Ferenc (1880-?) gimnáziumi tanár.
- Itt született Maticska Jenő (1885–1906) festőművész[23]
- Itt született Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író[23]
- Itt született Kövess István (1890–? 1997 előtt) jogász, jogi szakíró, újságíró
- Itt született Németh László (1901–1975) író[23]
- Itt született, alkotott és hunyt el Slevenszky Lajos (1910–1975) festő, díszlettervező.
- Itt született, élt és hunyt el Vida Géza (1913–1980) szobrász
- Itt született és hunyt el Szász Károly (1919–1965) művészettörténész
- Itt született Németh Amadé (1922–2001) karmester, zeneszerző
- Itt született 1926-ban Stössel István az orvostudományok doktora, orvosi szakíró.
- Itt született Kádár István (1930–? 1981) matematikai szakíró
- Itt született Boncz Géza (1944–2000) magyar író, humorista
- Itt született Vida György (1946) művészettörténész, műkritikus
- Itt született Csoma György (Nagybánya, 1951. május 8. – Nagybánya, 2005. május 31.) – újságíró, könyvkiadó.
- Itt született Vasile Miriuță (1968) román származású magyar válogatott labdarúgó
- Itt született Török Zsolt Csaba (1968) biológus, biológiai szakíró.
- Itt született Koller Ákos (1974) magyar válogatott labdarúgó
- Itt született Tar Gabriella-Nóra (1977) színház- és irodalomtörténész.
- Itt született Adrian Sînă (1977) román zenei producer, énekes, az Akcent dance-pop zenekar frontembere.
- Itt született Paula Seling (1978) román énekesnő, a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivál harmadik helyezettje.
- Itt született Barabás Lilla színésznő (1834–1909)
_nyomd%C3%A1sz.jpg) |
 |
.jpg) |
 |
Testvérvárosok[szerkesztés]
Gyula, Magyarország- Hódmezővásárhely, Magyarország
- Szolnok, Magyarország
- Tiszavasvári, Magyarország
Hollywood (Florida), Amerikai Egyesült Államok
Ivano-Frankivszk, Ukrajna
Serino, Olaszország
Kitwe, Zambia
Wels, Ausztria
Bielsko-Biała, Lengyelország
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mayor (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)[halott link]
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ https://www.larousse.fr/encyclopedie/ville/Baia_Mare/107189, 2022. december 6.
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ a b c d e f Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)fekvnevű lábjegyzeteknek - ↑ a b c d City presentation (angol nyelven). Nagybánya, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 26.)[halott link]
- ↑ a b c d City of Baia Mare (angol nyelven). Nagybányai várostérség (SUBM), 2008. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ Múlt (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2009. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ a b c d A város rövid története (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2011. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
- ↑ Ablonczy (2011), i. m. 54, 59. o.
- ↑ Andaházy Székely Viktor: A m.kir. I. gyorshadtest 1941. évi ukrajnai hadműveletei. Doktori (PhD) értekezés, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Kossuth Lajos Hadtudományi Kar, 2009. 20-21. old.[halott link]
- ↑ Azonnal ölt: tíz éve történt a tiszai ciánszennyezés (magyar nyelven). Origo, 2010. január 30. [2011. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Nem bontják le Nagybányán az „elválasztó falat” (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. november 17. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
- ↑ Maradhat a romákat elválasztó fal (magyar nyelven). Index, 2012. november 29. (Hozzáférés: 2012. november 30.)
- ↑ Körgyűrű Nagybányán (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 29. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Prezentare (román nyelven). Nagybányai repülőtér, 2011. [2012. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
- ↑ Alapító okirat (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2001. július 6. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Vendégmarasztaló (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Felújítják a színházat (magyar nyelven). Nagybánya.ro, 2011. december 28. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 28.)
- ↑ a b c d e f g Nagybányai pantheon (magyar nyelven). Nagybánya.ro / Schönherr Gyula Történelmi kör, 2008. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Gróf Teleki Sándor (magyar nyelven). Teleki Magyar Ház, 2011. [2012. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Vezéry Ödön. [2012. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 21.)
Források[szerkesztés]
- Ablonczy (2011): Ablonczy Balázs. A visszatért Erdély 1940–1944 (magyar nyelven). Budapest: Jaffa Kiadó (2011). ISBN 978 963 9971 60 8. Hozzáférés ideje: 2011. december 26.
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (románul és angol)
- Nagybánya.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Nagybánya.ro (magyarul)
- Nagybánya adatlapja – Adatbank. Erdélyi magyar elektronikus könyvtár (magyarul)
- Nagybányai műemlékek a Romániai magyar lexikonban
- Antos Árpád: Nagybánya – Hetedhéthatár
- Vezéry Ödön: A lengyel menekült
- Vezéry Ödön: Petőfi és a sasirosok
- Nagybánya látnivalói
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}