Nagybukóc
| Nagybukóc | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 15′ 58″, k. h. 21° 42′ 41″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 58″, k. h. 21° 42′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybukóc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Nagybukóc (1899-ig Sáros-Bukócz, szlovákul: Veľké Bukovce) Bukóc község része, 1964 előtt önálló falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Sztropkói járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Sztropkótól 10 km-re északkeletre fekszik. Bukócnak a Hocsai-pataktól északra eső részét képezi.
Története[szerkesztés]
Nagybukóc 1570-ben I. Miksa császár adománylevelében a sárospataki királyi vár tartozéka. 1600-ban 11 lakóházat számláltak a faluban. 1652-ben „Bukocz” néven a makovicai uradalom része. A 18. században a Keglevich család birtoka. 1742-ben határában bazilita kolostort alapítottak, melyet 1782-ben a görögkatolikus káptalan tulajdonába adtak. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szénégetéssel foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BUKÓCZ. Bukovetz. Tót falu Sáros Vármegyében, földes Ura Gróf Szirmay Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Makovitzai Uradalomban, közép termékenységű határja van, legelője elég, fája, és piatzozása nem igen alkalmatos, második Osztálybéli.”[1]
1828-ban 68 házában 478 római katolikus és 25 zsidó lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bukócz, orosz falu, Sáros vármegyében, a makoviczi uradalomban, Zemplén vgye szélén, egy patak mellett, melly kétfelé osztja úgy, hogy egyik része Zemplénhez, másik része Sároshoz tartozik. Van 478 g. kath., 28 zsidó lakosa, g. kath. plébániája, s egy basiliták monostora. Ut. p. Komarnik.”[2]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagybukócz, azelőtt Sárosbukócz, Sáros vármegye határán fekvő ruthén kisközség, melynek a patakon túl eső része azelőtt Sároshoz tartozott. Hajdan a sztropkói uradalom tartozéka volt s azután a Szirmay, majd a gróf Barkóczy családoké lett. Most nincs nagyobb birtokosa. Gör. kath. temploma 1891-ben épült. Ide tartozik a bukócz-hegyi szent-bazil-rendű monostor, melynek alapítási ideje ismeretlen. A hagyomány szerint itt csodatevő gyógyforrás volt, melynek vizétől számos vak visszanyerte látását. Ezek s a kik vak betegeket kísérték, elhatározták, hogy itt kápolnát emelnek, a mi a bukócziak segítségével sikerült is nekik. Egy odavetődött Arzén nevű remete vette gondozásába a kápolnát. Halála után Galicziából került ide Jaszelszky Irén bazilita atya, a ki gróf Szirmay Tamás bukóczi földesúr segítségével, 1742-ben a mostani templomot és a monostort építeni kezdte. Gróf Szirmay a bazil-rendűeknek ajándékozta a monostor körül elterülő 80 holdnyi földjét. Mivel azonban Jaszelszky nem akart a magyarországi rend kötelékébe lépni, sőt az eperjesi püspök fenhatóságát sem akarta elismerni, karhatalommal távolították el az akkor még befejezetlen monostorból, melyet azután a munkácsi anyamonostorból kiküldött rendtagok 1796-ban befejeztek. 1820-ban a monostor az eperjesi püspökséghez osztatott be s mostani házfőnöke Gojdics Antal. A monostorban egy XVII. századbeli kelyhet őriznek. Erdélyi zománcz-munka, aranyból és ezüstből készült. Talpa felső részén P. W. Z. betűk olvashatók. A községben 36 ház van és gör. kath. vallású lakosainak száma 248. Postája és távírója Sztropkó, vasúti állomása pedig Mezőlaborcz.”[3]
1910-ben 264, túlnyomórészt ruszin lakosa volt. 1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.
Kis- és Nagybukócot 1964-ben Bukóc (Bukovce) néven egyesítették.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Nagy Szent Bazil tiszteletére szentelt temploma és kolostora a 347 m magas Bukova-dombon állt. A helyén ma a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt, 1796-ban épített templom található.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség