Nagyboldogasszony-plébániatemplom (Nagykovácsi)
| Nagyboldogasszony-plébániatemplom (Nagykovácsi) | |
 | |
| Vallás | Keresztény |
| Felekezet | Római katolikus |
| Egyházmegye | Esztergom-Budapesti |
| Egyházközség | Budapest, Budai-Északi Espereskerület |
| Védőszent | Nagyboldogasszony |
| Építési adatok | |
| Építése | 1742–46 |
| Elérhetőség | |
| Település | Nagykovácsi |
| Hely | 2094 Nagykovácsi, Kossuth L. u. 113. (Tisza István tér) |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyboldogasszony-plébániatemplom (Nagykovácsi)
Pozíció a Budai-hegység térképén
| |
 é. sz. 47° 34′ 33″, k. h. 18° 52′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 33″, k. h. 18° 52′ 43″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyboldogasszony-plébániatemplom (Nagykovácsi) témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Nagyboldogasszony plébániatemplom a Pest vármegyei Nagykovácsi római katolikus temploma.
Története[szerkesztés]
A Budai-hegység mélyén rejtőző, a török hódoltság idején elnéptelenedett község a 18. század elején kezdett újból betelepülni, jobbára német földről érkező, katolikus vallású jobbágyokkal. Az új telepesek ismeretlen időpontban, de nyilván már röviddel a letelepülésük után kis kápolnát építettek, saját pap eltartására azonban nem is gondolhattak, a közösséget ezért ebben az első időszakban Pilisvörösvár plébánosa látta el, szerzetesek (minorita, budai kapucinus, ferences és karmelita missziósok) segítségével. Ez a kápolna a Rákóczi-szabadságharc idején, a kuruc háborúk következtében elpusztult, a hívek ezért kénytelenek voltak a környező településekre átjárni misére.
A település 1715-re jutott el oda, hogy önálló plébániát tudott szervezni és templomépítésbe kezdeni; az ekkor épült templomot a szeplőtelen fogantatás tiszteletére szentelték fel. A község anyakönyveit ugyancsak ettől az évtől fogva vezetik a templomhoz tartozó plébánián.
A ma is álló plébániatemplom 1742–46 között épült fel, majd 1813-ban a templom és a plébánia titulusát is Nagyboldogasszonyra változtatták. A templom búcsúnapja ennek megfelelően Nagyboldogasszony ünnepnapja, augusztus 15.
A templom és a mellette álló plébániaépület jelenleg műemléki védelmet élvez, törzsszámaik a műemléki nyilvántartásban 7120. és 1721. A plébánia az 1993-as egyházmegyei határrendezés során került a székesfehérvári egyházmegyétôl az esztergom-budapesti főegyházmegyéhez.
Fíliaként a nagykovácsi templomhoz tartozik az adyligeti Szent István király templom. Külső misézőhelye még a templomnak a Zsíroshegyi út és az Erdősétány utca kereszteződése közelében álló, 1832-ben épített Kálvária-kápolna.[1]
A templom épülete és berendezései[szerkesztés]
A barokk stílusban épült templom egyhajós építmény, kis bejárati előépülettel és a szentély mindkét oldalán egy-egy oldalépülettel bővítve. Építését pontosan nem ismert időben, 1715 körül vagy azt követően kezdték meg, felszentelésére 1746-ban kerülhetett sor. A ma látható épülettömb 1853-ban nyerte el jelenlegi formáját, amikor a sekrestyére és az oratóriumra emelet került.
A templom homlokzatát a Szeplőtelen fogantatás szobra díszíti, ez valószínűleg Johann Kugler budai kőfaragó mester munkája, és 1754-ben helyezték el itt. Kugler egyébként a maga idején a katolikus egyház által is előszeretettel foglalkoztatott szakember volt, ő faragta a vízivárosi Szent Anna templom és a tabáni Szent Katalin templom kőszobrait is. Ugyancsak 1754-ben került helyére a főoltár, majd 1761-ben a két mellékoltár; a szószék viszont már 1747 óta a templom berendezésének részét képezi.[2]
A templom plébánosai[szerkesztés]
- Jelenleg
- Kemenes Gábor
- Korábban
- Orbán György
- Greszl Ferenc
- Csereney József
Források[szerkesztés]
- A nagykovácsi templom az esztergomi érsekség honlapján
- A nagykovácsi római katolikus egyházközség honlapja