Nagy tarisznyarák
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Cancer pagurus Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy tarisznyarák témájú médiaállományokat. |
A nagy tarisznyarák (Cancer pagurus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjéhez, ezen belül a tarisznyarákok (Cancridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése[szerkesztés]
A Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és az Északi-tenger sekély parti vizeiben homokos és sziklás aljzaton él.
Megjelenése[szerkesztés]
Finoman szemcsés felületű hátpajzsa elérheti a 30 centiméter szélességet, pereme hullámos, karéjos. Színe sárgásbarna, néha ibolyás árnyalattal, az első pár járólábain viselt erőteljes ollók kékesfeketék. Visszafejlődött potrohát állandóan a hasoldala alá csapva viseli. Helyváltoztatásra sohasem - még hátraszökkenéshez sem - használja.
Életmódja[szerkesztés]
Rendkívül erős ollóival ujjvastagságú fadarabokat képes átvágni, és könnyen feltöri zsákmányállatai, a kagylók, rákok és tüskésbőrűek kemény páncélját. Halakat is fogyaszt.
Szaporodása[szerkesztés]
A nőstény a párosodás után csak 12-14 hónap múlva rakja le petéit, addig a spermiumot különleges tasakban tárolja.
Halászata[szerkesztés]
Kereskedelmi méretekben halásszák. Nagy-Britanniában már az 1870-es évektől méretkorlátot kellett bevezetni rájuk. 2000-ben Európában korlátozták fogásukat; az északi szélesség 56. fokától északra 140 milliméteres páncélátmérő a határ, az Északi-tenger többi részén 130 mm, kivéve Észak-Norfolkot, ahol 115 mm, az angol csatornában és a félsziget délnyugati része körül, ahol 140 mm. A helyi hatóságok további fogási korlátozásokat is elrendelhetnek.
Norvégiában a kereskedelmi halászatnál a méretkorlát 130 mm Rogalandtól északra, 110 mm délre. A norvég fogás mennyisége éves szinten 8500 tonna, a britek 20 000 tonnát, az írek 13 000 tonnát, a franciák 8500 tonnát zsákmányolnak; a teljes éves fogásmennyiség globálisan 45 000 tonnára tehető.[1]
Forrás[szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
Jegyzetek[szerkesztés]
- Tízlábú rákok
- Rákfajok
- A Földközi-tenger ízeltlábúi
- Az Atlanti-óceán ízeltlábúi
- Az Északi-tenger ízeltlábúi
- Norvégia ízeltlábúi
- Svédország ízeltlábúi
- Dánia ízeltlábúi
- Németország ízeltlábúi
- Hollandia ízeltlábúi
- Belgium rákjai
- Franciaország ízeltlábúi
- Az Egyesült Királyság ízeltlábúi
- Írország ízeltlábúi
- Portugália ízeltlábúi
- Marokkó ízeltlábúi
- Nyugat-Szahara ízeltlábúi

