Nagy sonkakagyló
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Pinna nobilis héja és bisszuszfonala |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Pinna nobilis Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy sonkakagyló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy sonkakagyló témájú médiaállományokat. |
A nagy sonkakagyló (Pinna nobilis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Pterioida rendjébe, ezen belül a Pinnidae családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A nagy sonkakagyló a Földközi-tengerben található meg, ahol nyugalmas öblök homokpadjain él, a sekély víztől egészen 50 méter mélységig. A régebben gyakori kagyló állománya a túlzott gyűjtőtevékenység vagy az erős vízszennyeződés következtében annyira lecsökkent, hogy ma már ritkaságnak számít.
Megjelenése [szerkesztés]
A nagy sonkakagyló vörösesbarna, csúcsán fehér, 40 - 80 centiméter hosszú teknő alakja félig szétnyitott legyezőre emlékeztet, felül lekerekített, lefelé hegybe keskenyedik. Nagy méreteihez képest aránylag vékony héjú. Felületét sűrűn álló, üreges belsejű tüskék vagy pikkelyek borítják, amelyek azonban az idős, nagy méretű kagylókon hiányozhatnak. Belső oldala vöröses fényű.
Életmódja és szaporodása [szerkesztés]
A nagy sonkakagyló hegyes végével félig a homokba fúródva él, számos bisszuszfonallal rögzítve magát, és táplálékát a vízből szűri ki. Szaporodásmódja más tengeri kagylóéval megegyezik. Olykor a sonkakagylóban is képződik gyöngy. Ez sötét színű, de ritkán tűzpiros is akad közöttük.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
