Nagy sonkakagyló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy sonkakagyló
Pinna nobilis héja és bisszuszfonala
Pinna nobilis héja és bisszuszfonala
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Kagylók (Bivalvia)
Rend: Pterioida
Család: Pinnidae
Nem: Pinna
Faj: P. nobilis
Tudományos név
Pinna nobilis
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Pinna gigas Chemnitz
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy sonkakagyló témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy sonkakagyló témájú kategóriát.

A nagy sonkakagyló (Pinna nobilis) a kagylók (Bivalvia) osztályának a Pterioida rendjébe, ezen belül a Pinnidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy sonkakagyló Szicília partjainál

A nagy sonkakagyló a Földközi-tengerben található meg, ahol nyugalmas öblök homokpadjain él, a sekély víztől egészen 50 méter mélységig. A régebben gyakori kagyló állománya a túlzott gyűjtőtevékenység vagy az erős vízszennyeződés következtében annyira lecsökkent, hogy ma már ritkaságnak számít.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy sonkakagyló vörösesbarna, csúcsán fehér, 40 - 80 centiméter hosszú teknő alakja félig szétnyitott legyezőre emlékeztet, felül lekerekített, lefelé hegybe keskenyedik. Nagy méreteihez képest aránylag vékony héjú. Felületét sűrűn álló, üreges belsejű tüskék vagy pikkelyek borítják, amelyek azonban az idős, nagy méretű kagylókon hiányozhatnak. Belső oldala vöröses fényű.

Életmódja és szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy sonkakagyló a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban

A nagy sonkakagyló hegyes végével félig a homokba fúródva él, számos bisszuszfonallal rögzítve magát, és táplálékát a vízből szűri ki. Szaporodásmódja más tengeri kagylóéval megegyezik. Olykor a sonkakagylóban is képződik gyöngy. Ez sötét színű, de ritkán tűzpiros is akad közöttük.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.