Sörényes hangyász

Sörényes hangyász
	Állatkerti példány
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Vendégízületesek (Xenarthra);
Rend:	Szőrös vendégízületesek (Pilosa);
Alrend:	Hangyászok (Vermilingua);
Család:	Hangyászfélék (Myrmecophagidae);
Nem:	Myrmecophaga; (Linnaeus, 1758)
Faj:	M. tridactyla;
Tudományos név
	Myrmecophaga tridactyla; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Falcifer Rehn, 1900; Myrmecopha Fisher von Waldheim, 1803; Myrmecophagus Gray, 1825; Myrmecophaga iubata Weid, 1826;
Elterjedés
	Elterjedési területe; a narancssárga területekről feltételezhető, hogy azokon már kihalt
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sörényes hangyász témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sörényes hangyász témájú médiaállományokat és Sörényes hangyász témájú kategóriát.

A sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla) az emlősök (Mammalia) osztályának a szőrös vendégízületesek (Pilosa) rendjébe, ezen belül a hangyászfélék (Myrmecophacidae) családjába tartozó Myrmecophaga emlősnem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés]

A sörényes hangyász kizárólag Közép- és Dél-Amerikában honos. Elterjedési területe Belizétől és Guatemalától egészen Argentína északi részéig tart. E hangyász a legveszélyeztetettebb hangyászfaj.

Alfajai[szerkesztés]

Myrmecophaga tridactyla tridactyla
Myrmecophaga tridactyla artata
Myrmecophaga tridactyla centralis

Megjelenése[szerkesztés]

Az állat hossza 100-120 centiméter, farokhossza 65-90 centiméter és testtömege 18-39 kilogramm, a hímek kicsit súlyosabbak a nőstényeknél. Törzsének alakja, hatalmas seprűszerű farka és különleges hosszú koponyája már a külsejét is egyedivé teszik. Megnyúlt állkapcsában nincsenek fogak, helyette hosszú, akár 61 centiméterre kinyújtható nyelvével kapkodja el rendkívül gyorsan a termeszeket, néhány perc alatt akár több százat is. Nyelvét kis tüskék borítják, és az állat mintegy 61 centiméter mélyre tud behatolni vele egy hangyajáratba. Táplálkozás közben a hangyász nyállal nedvesíti be nyelvét, ez azonban nem ragadós, mint azt sok forrás állítja. Mellső lábain 5-5 ujja van. A második és a harmadik ujjon erős karmok nőttek, ezekkel védekezik, illetve ás ki hangyabolyokat. Karmait úgy védi, hogy járás közben a talpa alá hajlítja őket, és „csuklójára” támaszkodik. Testhőmérséklete az egyik legalacsonyabb az emlősök között, mindössze 32 Celsius-fok, és hogy alvás közben ne csökkenjen tovább, takaróként használja hatalmas farkát.

Életmódja[szerkesztés]

A hangyász magányos; lakott területek közelében éjjel aktív, máshol viszont nappali állat. Tápláléka talajlakó hangyák és termeszek. Amikor a sörényes hangyász megbont egy-egy termeszvárat, az ott élő 1-2 millió egyedből mindössze pár százat fogyaszt el, majd odébbáll. Ez egyrészt védekezés a támadó termeszkatonák ellen, másrészt arra is jó, hogy nem pusztul el véglegesen a kolónia, mert a felfalt egyedeket gyorsan pótolni tudják, így a táplálékforrás megmarad későbbre is. A szaglása kitünő.^[1]

Fogságban általában több mint 20 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstények 2-3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak március és május között van. A vemhesség 190 napig tart, ennek végén rendszerint egy utód jön a világra. A kis hangyászt anyja 8-9 hónapos koráig a hátán hordja mindenhova magával.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A sörényes hangyászt, csakúgy, mint sok más állatfajt, az élőhelyének elvesztése veszélyezteti leginkább. Azonban a száraz füves területeken – szintén emberi hatásra – gyakran pusztító bozóttüzek is sok áldozatot követelnek. Számos hangyászt gázolnak el autók, és a kóbor kutyák csapatai is sokat megölnek.

Egyes területeken húsukért, máshol pusztán kártevőnek tartva őket vadásznak rájuk az emberek.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) korábban a fajt a „veszélyeztetett” kategóriába sorolta. 2006-ban azonban átsorolták a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába, ami eggyel enyhébb rangfokú kategória. Az átsorolás oka az volt, hogy az állománycsökkenéseket nem lehetett kellően bizonyítani, illetve nem érték el azt a szintet, ami az eggyel magasabb kategóriába sorolást indokolná.

Európa állatkertjeiben jelenleg 120 sörényes hangyász él. A programot a német Dortmundi Állatkertben vezetik, amely intézmény egyben a legsikeresebbnek számít a faj tenyésztésében. A program egyik megoldandó nehézsége éppen az, hogy a sikeres szaporítás következtében a dortmundi vérvonal túlreprezentált az európai állományban. Ezen, az Európán kívüli, főleg amerikai és japán állatkertekkel való csere segíthet, amely nem túl egyszerű a szigorú állat egészségügyi és egyéb szabályok miatt.

Magyarországon jelenleg öt helyen tartanak. Ursula, a dortmundi nőstény sörényes hangyász 2010 tavaszán költözött be a Szegedi Vadaspark dél-amerikai területére, majd két évvel később megérkezett párja, Árész is egy csehországi állatkertből.^[2] Együttlétük gyümölcse 2013. szeptember 22.-én jött a világra, mely az első sörényes hangyászkölyök, mely magyar állatkertben született.^[3] A Szegedi Vadasparkon kívül még a Budapesti Állatkertben, a nyíregyházi állatparkban, a jászberényi állatkertben és a győri állatkertben tartanak sörényes hangyászt.

Képek[szerkesztés]

Pihenő sörényes hangyász
Sörényes hangyász kicsinyével
Rajz a sörényes hangyászról
Sörényes hangyász csontváz
Kitömött sörényes hangyász a londoni Természettudományi Múzeumban

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.
↑ Sörényes hangyász (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)
↑ Őszi szenzáció a Vadasparkban: sörényes hangyász született! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 2. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 2.)

Források[szerkesztés]

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. The Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, ISBN 0-8018-5789-9.
Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0-8018-8221-4

További információk[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 25.)
Fotók és videók a sörényes hangyászról
Angol nyelvű fajleírás
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
[1]
[2]
http://www.jaszberenyzoo.hu/?q=node/1003
http://www.zoogyor.com/index.php?kezd=0&kod=275&modul=hirek

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Whitfield, Philip. Nagy, Márta: Állatvilág : Scolar kalauz gyerekeknek. 2000. ISBN 963-9193-39-9 Hozzáférés: 2021. augusztus 17.

[2] Sörényes hangyász (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark. [2012. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 11.)

[3] Őszi szenzáció a Vadasparkban: sörényes hangyász született! (magyar nyelven). Szegedi Vadaspark, 2013. október 2. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 2.)

[1]

[2]

[3]