Fehér cápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nagy fehércápa szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehér cápa
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Fehér cápa a természetes élőhelyén
Fehér cápa a természetes élőhelyén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Carcharodon
Smith, 1838
Faj: C. carcharias
Tudományos név
Carcharodon carcharias
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehér cápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér cápa témájú kategóriát.

White shark.jpg

A fehér cápa (Carcharodon carcharias) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó Carcharodon halnem egyetlen élő faja.

A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül ötmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti területén. A nagy fehér cápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal, és a Földön őt tekintik az emberre nézve legveszélyesebb cápafajnak is.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehér cápa előfordul a Földközi-tengerben, valamint az Adriai-tengerben és a Vörös-tengerben. Az Indiai-óceánban, a Csendes-óceánban, az Atlanti-óceánban, a Mexikói-öbölben, a Tasman-tengerben, a Korall-tengerben és az Ohotszki-tengerben partközelben található meg. Japán, valamint Hongkong partjainál is előfordul. Elvétve megtalálható az Északi-tengerben és Izland hidegebb vizeiben is. Lehetetlen meghatározni számukat, mivel álladóan mozgásban vannak. Úgy tartják, hogy a fehér cápa nem gyakori faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testmérete változó, a leggyakrabban 3,5-5 méter hosszú példányokkal találkozhat az ember, de egyes páldányok a 6 métert is meghaladhatják. A legnagyobb lemért példány 6,4 méter hosszú és 3324 kilogramm tömegű volt.[1] Egyes vélemények szerint a legnagyobb példányok a 7 métert is elérhetik. A faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél.

Egyértelműen felismerhető arányos testéről, magas hátúszójáról és nagy, holdsarló alakú farokúszójáról. Háti része sötétebb árnyalatú, általában szürkés, míg alsó, hasi része fehér, innen kapta nevét. Ezek a tónusok kiválóan segítik a cápát, hogy mind a víz felszíne felől, mind a fenék felől bele tudjon olvadni környezetébe.

Az akár 6,4 centiméter hosszúra megnövő, háromszögletű fogai szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni és feldarabolni a zsákmányt.[1] Mint mindegyik cápaféle, a nagy fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek a szalagfűrész elve szerint képződnek és helyezkednek el az állkapocsban, amíg szükség nem lesz rájuk a pótláshoz (ez az ún. revolverfogsor). Amikor a cápa elveszíti egy fogát, újabb jelenik meg helyette.

Látása a kutatások szerint igen jó. Ezzel magyarázzák, hogy a nagy fehér az egyetlen cápafaj, mely gyakran teljes egészében kidugja fejét a vízből, hogy szétkémleljen a felszínen. Úszóhólyagja nincs. Kopoltyúfedővel nem rendelkezik, emiatt más, nyílt vízi cápafajokhoz hasonlóan állandóan úsznia kell, hogy az oxigénáramoltatást kopoltyúin keresztül biztosítsa.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat magányos és állandóan mozgásban van. Tápláléka szinte valamennyi halfaj és melegvérű állat (fókák, delfinek, kisebb cetfélék, valamint tengeri madarak, esetleg dögök is), amelyet zsákmányolhat.

Támadás közben a nagy fehér cápa megemeli az orrhegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak az áldozat felett. Ezt követően a cápa a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, egy darab húst tép ki áldozatából. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyelik le. Úgy tudják, a faj egyedei sokáig bírják táplálék nélkül, és egy-egy kiadós lakoma után akár hónapokig képesek koplalni. A fehér cápa főleg nappal aktív, ennek ellenére a nap bármely szakában táplálkozik, ha zsákmányszerzésre nyílik alkalma. A tigriscápával együtt az egyik legveszedelmesebb ragadozó az emberre nézve.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodásáról nagyon keveset tudunk. Úgy tartják, hogy a nőstény elevenszülő, és csak egyetlen utódot hoz a világra. A legújabb kutatások szerint a Földközi tenger medencéjében szaporodik, az utódok 2-3 méteres korukig nem is hagyják el a térséget. A hímek, mint a legtöbb cápafaj, két nemi szervvel rendelkeznek.

Támadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világon a legtöbb embert ért cápatámadásért a nagy fehér cápa felel, de alig fordul elő halálos eset. Ennek ellenére a nagy fehér cápa híre sokkal rosszabb, mint például a második legveszedelmesebb cápafajé, a tigriscápáé, holott ez utóbbi egyedei is sok támadásért felelősek, és a támadásaik között nagyobb arányban fordulnak elő halálosak. Filmbéli ábrázolásai felelősek valószínűleg nagyobbrészt azért, hogy a közvélemény a nagy fehércápát véli a legveszedelmesebb és ezért legfélelmetesebb cápafajnak, mert a valóságos viselkedésüknél jóval vadabbnak mutatja be a fajt számos alkotás.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legközelebbi rokona a Carcharodon halnem másik faja, a mára a már kihalt Carcharodon megalodon.

A Lamnidae családban a ma élő legközelebbi rokonai a heringcápa (Lamna nasus), a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus), valamint a rókacápa (Alopias vulpinus)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Tricas, T. C. (1984. július 12.). „Predatory behaviour of the white shark (Carcharodon carcharias), with notes on its biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o, Kiadó: California Academy of Sciences. Hozzáférés ideje: 2013. január 22.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]