Nagy fehércápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy fehércápa
Evolúciós időszak: Miocén - jelen
Nagy fehércápa a természetes élőhelyén
Nagy fehércápa a természetes élőhelyén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Carcharodon
Smith, 1838
Faj: C. carcharias
Tudományos név
Carcharodon carcharias
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy fehércápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy fehércápa témájú kategóriát.

White shark.jpg

A nagy fehércápa (Carcharodon carcharias) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó Carcharodon nem egyetlen élő faja.

A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik és legelső képviselői körülbelül ötmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti területén. A nagy fehércápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal és a földön őt tekintik az emberre nézve legveszélyesebb cápafajnak is.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fehércápa előfordul a Földközi-tengerben, valamint az Adriai-tengerben és a Vörös-tengerben. Az Indiai-óceánban a Csendes-óceánban az Atlanti-óceánban a Mexikói-öbölben a Tasman-tengerben a Korall-tengerben partközelben található meg. Az Ohotszki-tengerben is. Japán valamit Hongkong partjainál is előfordul. Elvétve megtalálható az Északi-tengerben, és Izland hidegebb vizeiben is. Lehetetlen meghatározni számukat mivel álladóan mozgásban vannak. Úgy tartják hogy a nagy fehér cápa nem gyakori faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testmérete változó, a leggyakrabban 3,5-5 méter hosszú példányokkal találkozhat az ember, de egyes páldányok a 6 métert is meghaladhatják. A legnagyobb lemért példány 6,4 méter hosszú és 3324 kilogramm tömegű volt.[1] Egyes vélemények szerint a legnagyobb példányok a 7 métert is elérhetik. A faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél.

Egyértelműen felismerhető arányos testéről, magas hátúszójáról, és nagy, holdsarló alakú farokúszójáról. Háti része sötétebb árnyalatú, általában szürkés, míg alsó, hasi része fehér. Innen kapta nevét. Ezek a tónusok kiválóan segítik a cápát, hogy mind a víz felszíne felől, mind a fenék felől, bele tudjon olvadni környezetébe.

Az akár 6,4 centiméter hosszúra megnövő háromszögletű fogak szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni, és feldarabolni a zsákmányt. Mint mindegyik cápaféle, a nagy fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek a szalagfűrész elve szerint képződnek és helyezkednek el az állkapocsban, amíg szükség nem lesz rájuk a pótláshoz (ez az ún. revolverfogsor). Amikor a cápa elveszíti egy fogát, újabb jelenik meg helyette.

Látása a kutatások szerint igen jó. Ezzel magyarázzák, hogy a nagy fehér az egyetlen cápafaj, mely gyakran teljes egészében kidugja fejét a vízből, hogy szétkémleljen a felszínen. Úszóhólyagja nincs. Kopoltyúfedővel nem rendelkezik, emiatt más, nyílt vízi cápafajokhoz hasonlóan állandóan úsznia kell, hogy az oxigénáramoltatást kopoltyúin keresztül biztosítsa.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állat magányos és állandóan mozgásban van. Tápláléka szinte valamennyi halfaj és meleg vérű állat (fókák, delfinek, kisebb cetfélék, valamint tengeri madarak, esetleg dögök is), amelyet zsákmányolhat.

Támadás közben, a nagy fehér cápa megemeli az orrhegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak az áldozat felett. Ezt követően a cápa a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, egy darab húst tép ki áldozatából. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyelik le. Úgy tudják, a faj egyedei sokáig bírják táplálék nélkül, és egy-egy kiadós lakoma után akár hónapokig képesek koplalni. A fehér cápa főleg nappal aktív, ennek ellenére a nap bármely szakában táplálkozik, ha zsákmányszerzésre nyílik alkalma. A tigriscápával együtt az egyik legveszedelmesebb ragadozó az emberre nézve.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaporodásáról nagyon keveset tudunk. Úgy tartják, hogy a nőstény elevenszülő, és csak egyetlen utódot hoz a világra. A legújabb kutatások szerint a Földközi tenger medencéjében szaporodik, az utódok 2-3 méteres korukig nem is hagyják el a térséget. A hímek, mint a legtöbb cápafaj, két nemi szervvel rendelkeznek.

Támadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világon a legtöbb embert ért cápatámadásért a nagy fehércápa felel, de alig fordul elő halálos eset. Ennek ellenére a nagy fehércápa híre sokkal rosszabb, mint például a második legveszedelmesebb cápafajé, a tigriscápáé, holott ez utóbbi egyedei is sok támadásért felelősek, és a támadásaik között nagyobb arányban fordulnak elő halálosak. Filmbéli ábrázolásai felelősek valószínűleg nagyobbrészt azért, hogy a közvélemény a nagy fehércápát véli a legveszedelmesebb és ezért legfélelmetesebb cápafajnak, mert a valóságos viselkedésüknél jóval vadabbnak mutatja be a fajt számos alkotás.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legközelebbi rokona a Carcharodon nem másik faja, a mára a már kihalt Carcharodon megalodon.

A Lamnidae családban a ma élő legközelebbi rokonai a heringcápa (Lamna nasus), a röviduszonyú makócápa (Isurus oxyrinchus), valamint a rókacápa (Alopias vulpinus)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tricas, T. C. (1984. július 12.). „Predatory behaviour of the white shark (Carcharodon carcharias), with notes on its biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o, Kiadó: California Academy of Sciences. Hozzáférés ideje: 2013. január 22.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]