Nagyezerjófű

Nagyezerjófű
	;
Természetvédelmi státusz
	Magyarországon védett; Eszmei érték: 5000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Szappanfavirágúak (Sapindales);
Család:	Rutafélék (Rutaceae);
Alcsalád:	Toddalioideae;
Nemzetség:	Dictamnus;
Faj:	D. albus;
Tudományos név
	Dictamnus albus; L.
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Nagyezerjófű témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezerjófű témájú médiaállományokat.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

(Nagy ezerjófű szócikkből átirányítva)

Ugrás: navigáció, keresés

A nagyezerjófű vagy nagy ezerjófű^[2] (Dictamnus albus) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe és a rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó Dictamnus nemzetség egyetlen faja, a rutafélék családjának egyetlen magyarországi képviselője. A generikus név feltételezhetően a Kréta szigetén található Dikté-hegy nevéből eredhet. Ismert népi nevei: boszorkányfű, erősfű, kőrislevelű-ezerjófű, ditamos, ezerjófű, kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű, szarvasfű, szarvasgyökér.

[szerkesztés] Előfordulása

Közép- és Dél-Európában, Kis-Ázsiában honos. Száraz, napos tölgyesek, bükkösök, bokorerdők, gyepes tisztások, sztyepplejtők dísze. Magyarországon védett növény, de helyenként (például a Pilisben) tömeges is lehet.

[szerkesztés] Jellemzői

Lágyszárú, évelő, gyöktörzses növény. 40–120 cm-esre nő meg. Ovális vagy lándzsás levelei áttetszően pontozott, finoman fűrészes szélűek, páratlanul szárnyaltak, 5-11 levélkéből állnak, az összetett levél a kőrisfa levelére emlékeztet. A leveleken olajtartók helyezkednek el, melyekben illóolajok találhatók. Május-júniusban virágzik. Végálló fürtvirágzatában a halványlilától fehérig terjedő, sötéten csíkozott sziromlevelek hossza 20–25 mm, a 4 felső szirom felálló, a többi lecsüngő. A porzók 3 cm hosszúak, ívesen lehajlók, majd felemelkedők. A virágzat és a termés erős citrusillatú, sűrű, ragadós, vöröses színű mirigyszőrökkel borított, a fototoxikus reakciót kiváltó furokamarinok miatt ezek érintése hólyagos bőrkiütést is okozhat. A termés tüszőszerű, öt hasábú tok, a magok 4 mm-esek.

[szerkesztés] Hatóanyagai

Furokinolin-alkaloidokat (diktamnin, szimmianin, fagarin), furokumarinokat (xantotoxin, auraptén), limonoideket, flavonoidokat, kellemes vanília és citrusillatú, ám gyúlékony illóolajokat tartalmaz – ez utóbbi tulajdonsága egyeseket arra indított, hogy azonosítsa a növényt a bibliai „égő csipkebokorral”.

[szerkesztés] Felhasználása

A népi gyógyászatban egykor sebek kezelésére, belsőleg reuma ellen, menstruáció megindítására használta a levelet és a gyökeret. A homeopátiában erős menstruációt és fehérfolyást kezelnek vele.

„	Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal, Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival, Fut hideg forrásnak enyhítő vizére, És ezerjófűvet tépni a sebére;	”
– Arany János: Toldi^[3]