Nagy bandikut

Nagy bandikut
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Alosztályág:	Erszényesek (Marsupialia);
Rend:	Bandikutalakúak (Peramelemorphia);
Család:	Bandikutfélék (Peramelidae);
Alcsalád:	Bandikutformák (Peramelinae);
Nem:	Isoodon;
Faj:	I. macrourus;
Tudományos név
	Isoodon macrourus; (Gould, 1842)
Elterjedés
	Elterjedése; (kék — a faj mai elterjedése, fekete — ahol kipusztult)
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Nagy bandikut témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bandikut témájú médiaállományokat.

A nagy bandikut (Isoodon macrourus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjéhez és a bandikutfélék (Peramelidae) családjához tartozó faj.

Tartalomjegyzék

Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Természetes élőhelye a füves puszták és a bozótosok.

Testhossza 40–15 cm. Testtömege 260-1500 g. Szőrzete világosbarna színű.

A nagy bandikut mozgékony állat. Mindenevő, tápláléka rovarok, földigiliszták, bogyók és fűmagvak. Néha a nőstény megeszi a kölyköket.

A párzási időszak egész évben eltart. A 12 napos vemhesség végén a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet. 60 naposan kerül sor az elválasztásra.