Nagy Zoltán (költő)
| Nagy Zoltán | |
| Született | Grosz Zoltán 1884. május 15.[1][2] Érmihályfalva |
| Elhunyt | 1945. július 4. (61 évesen)[1][2] Budapest V. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Balázs Magdolna |
| Szülei | Grosz Ármin Klein Janka |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | emberölés |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert[3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagy Zoltán, született Grosz Zoltán[4] (Érmihályfalva, 1884. május 15. – Budapest, 1945. július 4.)[5] költő, író, kritikus, ügyvéd. A Nyugat első nemzedékének tagja.
Életpályája[szerkesztés]
Grosz Ármin és Klein Janka fia. Iskoláit Nagyváradon és Debrecenben, jogi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1907-től Budapesten ügyvéd volt. 1911-től 10 éven át Debrecenben volt ügyvéd. Felesége Balázs Magdolna volt.
Bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, a Falk Miksa utcai lakásán gyilkosság áldozata lett.
Költészete[szerkesztés]
Költészete a francia szimbolizmus vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett művészetté teljesedett. Ma is érvényes portrékat rajzolt költőtársairól, mint például: Tóth Árpádról. Költészetének fő motívumai a csönd, a magány, a romantikus szomorúság és a keserű szatíra. Novellákat s egy kisregényt is írt.
1909-ben haladó politikusnak számít, ám költészete továbbra is politikamentes. Költészetében nincsenek életrajzi vonatkozások, vallomásai nem szólnak sem szerelméről, sem házasságáról. 1923-ban megjelent Elégiák című verseskötete, amellyel eléri pályájának csúcsát. Zsidó származású költő, de a vallásos emlékképek, melyek Ady Endrét a protestáns, Babits Mihályt a katolikus, Füst Milánt a zsidó múlthoz kötik, távol állnak a költő világától. Egyedül a fasizmus időszakában jelenik meg költészetében a Zsidócsillag, mint szimbólum: az értelmetlen és érthetetlen üldözöttség kényszerű jelvénye: ,,A csillagom, a csillagom / Halovány, gyűrött, sárga, / Ezentúl együtt bujdosunk / Esőbe, hóba, sárba’’. A szimbolista áttételes kifejezésmódot követve a fasizmust csupán érzelmekkel, gondolatokkal határolja körül. Ám hiába jutott túl épségben életének ezen a korszakán, nem sokkal ezután meggyilkolták a saját lakásán.
Művei[szerkesztés]
- Hónapos szobákból; Athenaeum, Budapest, 1907
- Csend! Aranymadár! Versek; Nyugat, Budapest, 1913
- Die Legende vom lachenden Mann; németre fordította: Stefan J. Klein; Wöhrle, Konstanz, 1922
- Elégiák; Genius, Budapest, 1923
- Álmomban zene. Költemények. 1924-1944; Hungária, Budapest, 1947
- Ének a magasban. Összegyűjtött versek. 1907-1944; sajtó alá rend., jegyz., bibliogr. Végh György, bev. Kardos Pál; Magvető, Budapest, 1962
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11102.htm, Nagy Zoltán, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ http://resolver.pim.hu/auth/PIM66097, Nagy Zoltán, 2018. szeptember 10.
- ↑ Névváltoztatása a M. Kir. Belügyminisztérium 114193/1902. sz. rendelete alapján
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 1575/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. október 18.)
Források[szerkesztés]
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
- A magyar irodalom arcképcsarnoka – http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/nagyz.htm
További információk[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon
- A magyar irodalom arcképcsarnoka
- Kardos Pál: Nagy Zoltán; Szegedi Ny., Szeged, 1962