Nagy László (műkorcsolyázó)
| Nagy László | |
 | |
| Született | 1927. augusztus 13.[1] Szombathely |
| Elhunyt | 2005. április 19. (77 évesen)[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Orvostudományi Egyetem (–1954) |
| Kitüntetései | Erzsébetváros díszpolgára (2002) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nagy László (Szombathely, 1927. augusztus 13. – 2005. április 19.) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, orvos, edző, Nagy Marianna műkorcsolyázó bátyja.
Sportolói és edzői pályafutása[szerkesztés]
1943-tól a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet), 1949-től a MÉMOSZ SE (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége Sport Egyesület), 1951-től a Budapesti Építők, 1953-tól a Csepeli Vasas, illetve a Csepel SC műkorcsolyázója volt.
1947 és 1958 között szerepelt a magyar válogatottban. Testvérével, Nagy Mariannával versenyzett, páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt, 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzoban a harmadik helyen végeztek. Az 1950. évi oslói és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Pályafutásukat az 1958. évi pozsonyi Európa-bajnokság után fejezték be.
1965-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben műkorcsolya-szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után az FTC nevelőedzője, 1966-tól 1972-ig a jászberényi Lehel SE vezetőedzője volt. Tanítványai közül Almássy Zsuzsa később világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes lett.
Sporteredményei[szerkesztés]
- olimpiai 3. helyezett (1952, 1956)
- olimpiai 7. helyezett (1948)
- háromszoros világbajnoki 3. helyezett (1950, 1953, 1955)
- világbajnoki 4. helyezett (1949)
- világbajnoki 7. helyezett (1948)
- kétszeres Európa-bajnok (1950, 1955)
- négyszeres Európa-bajnoki 2. helyezett (1949, 1953, 1956, 1957)
- Európa-bajnoki 3. helyezett (1952)
- Európa-bajnoki 4. helyezett (1958)
- Európa-bajnoki 6. helyezett (1948)
- főiskolai világbajnok (1950, 1956)
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1949)
- nyolcszoros magyar bajnok (1950–1952, 1954–1958)
Orvosi pályafutása[szerkesztés]
1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi, 1956-ban sportorvosi oklevelet szerzett. 1954-től a budapesti Sportkórház orvosa, 1973-tól vezető főorvosa volt. Közben 1972-től a magyar korcsolyaválogatott, majd 1978-tól a magyar síválogatott melletti sportorvosi feladatokat is ellátta. 1987-ben történt nyugalomba vonulása után a Magyar Labdarúgó Szövetség orvosa lett.
2002-től Budapest VII. kerületének díszpolgára.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[2]
- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[3]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[4]
- Erzsébetváros díszpolgára (2002)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
- ↑ Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. május 28.)
Források[szerkesztés]
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5
- Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502
