Nabú-naid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nabú-naid
Nabonidus.jpg

Babilonia királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 556 – Kr. e. 539
Elődje Lábási-Marduk
Utódja nincs
Életrajzi adatok
Született
Kr. e. 609 után
Elhunyt
Kr. e. 539. november 6.
Házastársa Nitokrisz (II. Nabú-kudurri-uszur leánya)
Gyermekei fia:
Bél-sar-uszur
leányai:
Al-nigaldi-Nunn
Ina-Eszaggila-Risat
Aqabába
Édesapja Nabu-balatsu-ikbi
Édesanyja Adad-Guppi (Adda)

Nabú-naid (uralkodott Kr. e. 555Kr. e. 539) az Újbabiloni Birodalom utolsó, talán legkülönösebb királya volt. A korabeli források többnyire őrültnek állították be, a holt-tengeri tekercsek egyik története[1] különös betegségéről ír, de benne tisztelhetjük az egyik első múzeumalapítót és régészt is, aki valószínűleg balul kiütő reformjaival vívta ki az utókor megvetését.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hérodotosznál az 585-ös médlüd békekötés tárgyalásánál felbukkan a „babülóni Labünétosz”, aki a közvetítő szerepét játszotta. A történetírás atyja később, a perzsa I. Kürosz kapcsán ismét említ egy Labünétoszt, aki viszont Babilon királya. Ez utóbbi nyilvánvalóan Nabú-naid, az viszont nem tudható bizonyosan, hogy azonos-e a közvetítővel.

Az mindenesetre tudható, hogy apja, Nabú-balasztu-iqbi maga is tanult udvari méltóság, Harrán helytartója, édesanyja, Adad-Guppi pedig a harráni Szín-templom papnője volt, Nabú-naid pedig II. Nabú-kudurri-uszur és Nergal-sar-uszur udvarában egyaránt szolgált; feltételezhető, hogy szintén Nabú-kudurri-uszur veje volt.

Mivel Nabú-naid anyja, Adad-Guppi rendkívül sokáig (102-104 évig) élt, elképzelhető, hogy rokonságban állt az asszír uralkodóházzal is. A leletekből kiszámítható, hogy Kr. e. 648 körül született, és Kr. e. 547 körül halt meg. Fiára rendkívül nagy befolyással lehetett, ugyanis – azon túl, hogy sztélét állíttatott az emlékére – uralkodói pompával rendezett számára temetést.

A Szín-reform[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nabú-naid propagandája közvetlen elődjéről, Lábási-Mardukról igen sötéten nyilatkozott, amivel talán annak valamiféle szellemi visszamaradottságára utalhatott. Nem csodálkozhatunk azonban azon, hogy elődjét rossz fényben próbálja feltüntetni, hiszen az ifjú Lábási-Marduk meggyilkolásában résztvevő udvari emberek között ott volt maga Nabú-naid is[2]. Uralkodásának első éveit nyugati hadjáratokkal töltötte. Harráni feliratából kiderül, hogy Szín holdisten felszólítására kezdett az istenség templomának (Éhulhul) újjáépítésébe. A feliratok elég enigmatikusan fogalmaznak, de feltételezhető, hogy a papság elégedetlenséget, lázongást szított, ami – talán járvány okozta – népességcsökkenéshez vezetett. A felkelés oka valószínűleg a templomok felett megerősített királyi felügyelet, illetve esetleg a babiloni központú Marduk-kultusz háttérbe szorítása állt Szín holdisten tiszteletének javára. A király uralkodása végén valóban restauráltatta a harráni és uri Szín-szentélyt, En-nigaldi-Nanna nevű lányát pedig ez utóbbi papnőjévé tette ősi, akkád korba visszanyúló hagyományt felelevenítve. Mindazonáltal a többi szentély nem szenvedett jelentősebb kárt, a király azok számára is rendszeres adományokkal szolgált. (Sőt, a templomfelújítások közben jelentős régészeti felfedezéseket tett, amelyek eredményeit Babilonban ki is állíttatta.) Nabú-naid valószínűleg nem törekedett a Szín-kultusz kizárólagossá tételére.

Az ismeretlen évek és a bukás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lázadás végeztével (talán Kr. e. 552 körül) 10 évre az arabok közé költözött, és a Tajmá-oázistól Jaszribig (Medina) terjedő területen, a mai Szaúd-Arábia északnyugati részén tartózkodott – sőt talán uralkodott is. Kr. e. 541 táján hazatérve átvette az irányítást az addig teljhatalmú helyetteseként ténykedő fiától, Bél-sar-uszurtól, és véghezvitte a harráni templom újjáépítését.

A harráni építkezést az tette lehetővé, hogy a perzsa Kürosz leszámolt a várost addig ellenőrző médekkel, majd Lüdiában hódított. Ezek után azonban Babilónia ellen fordult. Nabú-naid felkészült a támadásra, de a perzsák Opisznál elsöpörték hadait, majd ellenállás nélkül bevonultak Szipparba és végül Babilon városába. Bél-sar-uszurt megölték – erről a Biblia is megemlékezik, ld. a híres „mené, mené, tekél, ufarszín/parszin” jelenet –, apja azonban valószínűleg életben maradt, és perzsa fogságban halt meg.

Kürosz nem rombolta le Babilon városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták. A perzsa birodalomalapító fő helyi támogatói a Marduk-papok voltak, akik az utolsó kháld király ellen hangolták a közvéleményt. Nabú-naid, a tudós reformer nevét kitörölték feliratairól.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Nabúnáj imája”, három töredék – 4Q242, 4QOrNab, 4QprNab jelzettel
  2. S.J. Schultz: Üzen az Ószövetség. Bp. 1998.

Források, hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biblia. S. l., Szent István Társulat, s. a. (katolikus)
  • Csabai Zoltán: Egy babiloni magánarchívum házbérleti szerződései. In: Sic Itur Ad Astra, 2005/2-3. pp. 78-108.
  • Dandamaev, M. A.: Neo-Babylonian Society and Economy. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 252-275
  • Hérodotosz: A görög-perzsa háború. S. l., Osiris, 1997.
  • Kalla Gábor: Mezopotámiai uralkodók. S. l., Kossuth, 1993. (A világtörténelem nagy alakjai)
  • Komoróczy Géza: Arany fej, agyaglábú szobron. Az asszír világbirodalom széthullása. In: Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Bp., Századvég, 1992. pp. 108-182
  • Komoróczy Géza: Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódoltságig (2). Terebess Ázsia E-Tár

Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 

  • Oppenheim, A. Leo: Az ókori Mezopotámia. Bp., Gondolat, 1982.
  • Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub. ISBN 963 208 507 8 (1998) 
  • Wiseman, D. J.: Babylonia 605 – 539 BC. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 229-251


Előző uralkodó:
Lábási-Marduk
Babilon királya
555 – 539
Az Istár-kapu részlete
Következő uralkodó: