Nabú-naid

Nabú-naid
Babilonia királya
Uralkodási ideje Kr. e. 556 – Kr. e. 539
Elődje	Lábási-Marduk
Utódja	nincs
Életrajzi adatok
Született	Kr. e. 609 után
Elhunyt	Kr. e. 539. november 6.
Házastársa	Nitokrisz (II. Nabú-kudurri-uszur leánya)
Gyermekei	fia: Bél-sar-uszur leányai: Al-nigaldi-Nunn Ina-Eszaggila-Risat Aqabába
Édesapja	Nabu-balatsu-ikbi
Édesanyja	Adad-Guppi (Adda)

Nabú-naid (uralkodott Kr. e. 555 – Kr. e. 539) az Újbabiloni Birodalom utolsó, talán legkülönösebb királya volt. A korabeli források többnyire őrültnek állították be, a holt-tengeri tekercsek egyik története különös betegségéről ír, de benne tisztelhetjük az egyik első múzeumalapítót és régészt is, aki valószínűleg balul kiütő reformjaival vívta ki az utókor megvetését.

Előélete

Hérodotosznál az 585-ös méd–lüd békekötés tárgyalásánál felbukkan a „babülóni Labünétosz”, aki a közvetítő szerepét játszotta. A történetírás atyja később, a perzsa I. Kürosz kapcsán ismét említ egy Labünétoszt, aki viszont Babilon királya. Ez utóbbi nyilvánvalóan Nabú-naid, az viszont nem tudható bizonyosan, hogy azonos-e a közvetítővel.

Az mindenesetre tudható, hogy apja, Nabú-balasztu-iqbi maga is tanult udvari méltóság, Harrán helytartója, édesanyja, Adad-Guppi pedig a harráni Szín-templom papnője volt, Nabú-naid pedig II. Nabú-kudurri-uszur és Nergal-sar-uszur udvarában egyaránt szolgált; feltételezhető, hogy szintén Nabú-kudurri-uszur veje volt.

Mivel Nabú-naid anyja, Adad-Guppi rendkívül sokáig (102-104 évig) élt, elképzelhető, hogy rokonságban állt az asszír uralkodóházzal is. A leletekből kiszámítható, hogy Kr. e. 648 körül született, és Kr. e. 547 körül halt meg. Fiára rendkívül nagy befolyással lehetett, ugyanis – azon túl, hogy sztélét állíttatott az emlékére – uralkodói pompával rendezett számára temetést.

A Szín-reform

Nabú-naid propagandája közvetlen elődjéről, Lábási-Mardukról igen sötéten nyilatkozott, amivel talán annak valamiféle szellemi visszamaradottságára utalhatott. Nem csodálkozhatunk azonban azon, hogy elődjét rossz fényben próbálja feltüntetni, hiszen az ifjú Lábási-Marduk meggyilkolásában résztvevő udvari emberek között ott volt maga Nabú-naid is. Uralkodásának első éveit nyugati hadjáratokkal töltötte. Harráni feliratából kiderül, hogy Szín holdisten felszólítására kezdett az istenség templomának (Éhulhul) újjáépítésébe. A feliratok elég enigmatikusan fogalmaznak, de feltételezhető, hogy a papság elégedetlenséget, lázongást szított, ami – talán járvány okozta – népességcsökkenéshez vezetett. A felkelés oka valószínűleg a templomok felett megerősített királyi felügyelet, illetve esetleg a babiloni központú Marduk-kultusz háttérbe szorítása állt Szín holdisten tiszteletének javára. A király uralkodása végén valóban restauráltatta a harráni és uri Szín-szentélyt, En-nigaldi-Nanna nevű lányát pedig ez utóbbi papnőjévé tette ősi, akkád korba visszanyúló hagyományt felelevenítve. Mindazonáltal a többi szentély nem szenvedett jelentősebb kárt, a király azok számára is rendszeres adományokkal szolgált. (Sőt, a templomfelújítások közben jelentős régészeti felfedezéseket tett, amelyek eredményeit Babilonban ki is állíttatta.) Nabú-naid valószínűleg nem törekedett a Szín-kultusz kizárólagossá tételére.

Az ismeretlen évek és a bukás

A lázadás végeztével (talán Kr. e. 552 körül) 10 évre az arabok közé költözött, és a Tajmá-oázistól Jaszribig (Medina) terjedő területen, a mai Szaúd-Arábia északnyugati részén tartózkodott – sőt talán uralkodott is. Kr. e. 541 táján hazatérve átvette az irányítást az addig teljhatalmú helyetteseként ténykedő fiától, Bél-sar-uszurtól, és véghezvitte a harráni templom újjáépítését.

A harráni építkezést az tette lehetővé, hogy a perzsa Kürosz leszámolt a várost addig ellenőrző médekkel, majd Lüdiában hódított. Ezek után azonban Babilónia ellen fordult. Nabú-naid felkészült a támadásra, de a perzsák Opisznál elsöpörték hadait, majd ellenállás nélkül bevonultak Szipparba és végül Babilon városába. Bél-sar-uszurt megölték – erről a Biblia is megemlékezik, ld. a híres „mené, mené, tekél, ufarszín/parszin” jelenet –, apja azonban valószínűleg életben maradt, és perzsa fogságban halt meg.

Kürosz nem rombolta le Babilon városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták. A perzsa birodalomalapító fő helyi támogatói a Marduk-papok voltak, akik az utolsó kháld király ellen hangolták a közvéleményt. Nabú-naid, a tudós reformer nevét kitörölték feliratairól.

Lásd még

• Nabú-naid-legenda
• Nabú-naid-gúnyirat

Források, hivatkozások

• Biblia. S. l., Szent István Társulat, s. a. (katolikus)
• Csabai Zoltán: Egy babiloni magánarchívum házbérleti szerződései. In: Sic Itur Ad Astra, 2005/2-3. pp. 78-108.
• Dandamaev, M. A.: Neo-Babylonian Society and Economy. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 252-275
• Hérodotosz: A görög-perzsa háború. S. l., Osiris, 1997.
• Kalla Gábor: Mezopotámiai uralkodók. S. l., Kossuth, 1993. (A világtörténelem nagy alakjai)
• Komoróczy Géza: Arany fej, agyaglábú szobron. Az asszír világbirodalom széthullása. In: Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Bp., Századvég, 1992. pp. 108-182
• Komoróczy Géza: Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódoltságig (2). Terebess Ázsia E-Tár

Ókori keleti történeti chrestomathia., Szerk.: Harmatta János, Budapest: Osiris. ISBN 963 389 425 5, ISSN 1218 9855 (2003) 

• Oppenheim, A. Leo: Az ókori Mezopotámia. Bp., Gondolat, 1982.
• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub, 238. o. ISBN 963 208 507 8 (1998) 

• Wiseman, D. J.: Babylonia 605 – 539 BC. In: Boardman, J., et. al., eds. The Cambridge Ancient History, vol. III/2. Cambridge, Cambridge University Press, 1991. pp. 229-251

Előző uralkodó: Lábási-Marduk

Babilon királya 555 – 539

Következő uralkodó: –