National Hockey League

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(NHL szócikkből átirányítva)
National Hockey League
05 NHL Shield.png

Címvédő Los Angeles Kings (2014)
Adatok
Sportág Jégkorong
Résztvevők 30
Kontinens Amerika
Ország  Kanada
 USA
Alapítva 1917

Honlap NHL.com
Médiapartner KAN: CBC, TSN, RDS, RIS, NHL Network Canada
USA: NBC, Versus, HDNet, NHL Network US
HUN: Sport TV

A National Hockey League (NHL) egy profi jégkorongliga, melyben 30 észak-amerikai csapat szerepel. Az NHL-t tartják a világ vezető, legnagyobb jégkorong ligájának,[1] így tagja az észak-amerikai profi sportligáknak. Minden szezon végén a legsikeresebb csapat Észak-Amerika legrégebbi trófeáját, a Stanley-kupát nyeri el.[2]

A ligát a kanadai Montréalban alapították 1917-ben egy korábbi, 1909-től létező sportszövetségből, a National Hockey Associationből (NHA). A kezdetekben mindössze négy csapat lépett pályára, ám napjainkra - az NHL sorozatos átalakulásainak köszönhetően - már 30, ebből 23 amerikai, 7 kanadai. A 2004–2005-ös NHL-lockout után a liga helyzete mind anyagilag, mind nézettség szempontjából rendeződött.

Az NHL-ben számos tehetséges külföldi játékos is játszik. Jelenleg húsz ország sportolói szerepelnek a ligában,[3][4] ám a kanadai jégkorongozók még mindig többségben vannak, hiszen hazájukból indult el ez a téli sport. Az elmúlt 25 évben az európai játékosok száma ugrásszerűen megnőtt, mivel az NHL a tehetséges európai játékosoknak is szereplést tud biztosítani.[5]

A világ negyedik legnagyobb nézőszámú profi sportligája.[6]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Montreal Canadiens 1942-ben
A ma is játszó csapatok örökranglistája
A megszűnt csapatok nincsenek feltüntetve
Csapat Győzelmek száma
Montréal Canadiens 24
Toronto Maple Leafs 13
Detroit Red Wings 11
Boston Bruins 6
Edmonton Oilers 5
Chicago Blackhawks 5
New York Islanders 4
New York Rangers 4
New Jersey Devils 3
Pittsburgh Penguins 3
Colorado Avalanche 2
Philadelphia Flyers 2
Los Angeles Kings 2
Anaheim Ducks 1
Calgary Flames 1
Carolina Hurricanes 1
Dallas Stars 1
Tampa Bay Lightning 1

A National Hockey League-et 1917-ben, az egykori National Hockey Associationben szereplő néhány csapat tulajdonosa hozta létre.[1] Az alapító csapatok a Canadiens, a Wanderers, a Senators és az akkor létrejött Toronto Arenas (késöbb St. Patricks, ma pedig a Toronto Maple Leafs) volt. Az első évtizedben az NHL-es csapatok szinte verhetetlenek voltak. Mindössze egy ellenpélda van; 1925-ben a Stanley-kupát más ligából származó csapat nyerte, ezért 1926-ban szabálymódosítás következett, melynek értelmében csak az NHL-ben szereplő csapat nyerhette meg a kupát. Ezután kezdett bővülni az NHL: az első amerikai csapat a Boston Bruins volt. Ezt követte a Montréal Maroons, majd 1925-ben a New York Americans és a Pittsburgh Pirates, 1926-ban a New York Rangers, a Chicago Blackhawks és a Detroit Cougars. Így az NHL tíz csapatot számlált. A nagy gazdasági világválság és a második világháború miatt a ligát 1942-re mindössze hat együttes alkotta (Montréal Canadiens, Toronto Maple Leafs, Detroit Red Wings, Chicago Blackhawks, Boston Bruins és a New York Rangers). Ezekből a klubokból állt össze az Original Six az elkövetkező negyed században.[7]

Az 1960-as évek közepén a ligát nyugtalanította a Western Hockey League azon terve, hogy ők is harcba szállnának a Stanley-kupáért. Ezért 20-as évek után ismét bővítés következett; az NHL-hez hat újabb csapat csatlakozott: a Philadelphia Flyers, a St. Louis Blues, a Minnesota North Stars, a Los Angeles Kings, az Oakland Seals és a Pittsburgh Penguins. Három évvel később növelték a ligában szereplő klubok számát a Vancouver Canucksszal és a Buffalo Sabres-szal.

1972-ben létrejött a World Hockey Association, de a Stanley-kupáért sosem versenyzett, így az nem lett az NHL riválisa. Az NHL tovább bővült a New York Islandersszel és az Atlanta Flames-szel (később Calgary Flames). Két évvel később a Kansas City Scouts és a Washington Capitals is csatlakozott a ligához. A két szövetség harcolt a játékosokért és a nézőkért, mígnem a WHA 1979-ben elvesztette ezt a csatát, mert a maradék hat csapatból négyet elveszített (Quebec Nordiques 1996-tól, Colorado Avalanche és Hartford Whalers 1997-tól, Carolina Hurricanes, Edmonton Oilers és a Winnipeg Jets, ami 1996-tól Phoenix Coyotes).

A 80-as évekbeli stabilitást követően tíz év alatt kilenc új csapat lett a liga tagja. 1991-ben a San Jose Sharks csatlakozott, majd egy szezonnal később az Ottawa Senators visszatért, és ugyanekkor megalakult a Tampa Bay Lightning is. 1993-ban újabb két csapatot alapítottak: a Mighty Ducks of Anaheimet és a Florida Pantherst. 1998-ban jött a Nashville Predators, egy évvel utánuk az Atlanta Thrashers és a Minnesota Wild, 2000-ben pedig a Columbus Blue Jackets. Így lett a liga mára 30 csapatos.[8] A 2010-11 szezon végén az atlantai csapat Winnipeg-be költözött, ahol Winnipeg Jets név alatt játszanak a 2011-12 szezontol kezdve; ezuttal véget ért Winnipeg 15-évig tartó hoki-nélküli korszaka.

A játék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenet egy Flames-Kings összecsapásból

Egy mérkőzés 60 percből áll, amit három 20 perces harmadra osztanak, a harmadok közötti szünet időtartama 15-17 perc.[9] Amerikában játék közben tévés reklámszüneteket tartanak, amelyeket nagyjából a 6., a 10. és a 14. percben iktatnak közbe.

A csapatok 5-5 mezőnyjátékossal és 1-1 kapussal játszanak. Az a csapat nyer, amelyik több gólt lő a játékidőben. Döntetlen esetén hosszabbítás következik. Az alapszakaszban a hosszabbítás öt perces, és ekkor már csak 4-4 mezőnyjátékos játszik, plusz a kapusok. A hosszabbításban hirtelen halál (másképp aranygól) van, ami azt jelenti, hogy az első gólt szerző csapat nyeri a mérkőzést. Ha a hosszabbításban sem esik gól, akkor szétlövés (shootout) következik. Ez azt jelenti, hogy csapatonként 3-3 játékos büntetőt lő. Jégkorongban a büntető lövés azt jelenti, hogy a játékos a korongot a kezdő pontról a kapura vezeti, és megpróbálja a kapuba juttatni. Lehet cselezni, trükközni, de csak egyszer lehet ellőni a korongot, és az alapvonalon túlról már nem lehet. Az a csapat nyer, amelyik több büntetőt érvényesít.[10] Ha három büntető után is döntetlen az állás, akkor egyesével lőnek a csapatok, és ilyenkor addig büntetőznek, amíg az egyik csapat elhibázza, a másik pedig belövi. A 2005–2006-os szezon előtt nem ez a szabály volt érvényben, ha nem esett gól a hosszabbítás öt percében, akkor döntetlen maradt a játék.

A rájátszásban döntetlen esetén a hosszabbítás addig tart, amíg nem esik gól, azaz ilyenkor nincs szétlövés. Ekkor szintén 20 perces harmadokat játszanak 5-5 mezőnyjátékossal. Így eshet meg, hogy a rendes három harmad mellett néha még 3-4 harmadot játszanak a csapatok a hosszabbításban, amíg a győztes gólt valamelyikük beüti.[11] A rájátszás hosszabbításában nincs televíziós szünet.[12]

Játék eseményeiről statisztikákat vezetnek (például góllövők, gólpasszt adók, a kapus védései stb.). A büntetőlövéseknél a gólok és a védések nem számítanak bele a mérkőzés statisztikájába, azokról külön összeállítást készítenek.

A pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL-es jégkorong pálya :
1. Büntető pad
2. Kispadok
3. A videó és egyéb bírák padja

A jégkorongot téglalap alakú pályán játsszák, amelynek a sarkai le vannak kerekítve. A játékteret palánk veszi körbe, aminek a felső része rugalmas plexi, ami megvédi a nézőket a korongtól és a nagy erővel nekicsapódó játékosoktól. A kapu mögötti plexi felett még háló is van kifeszítve, hogy a magas, nagy erővel lőtt korongok ne repülhessenek ki a nézőtérre. Egy NHL szabvány méretű pálya 25,91 m széles és 60,92 m hosszú (85 láb, 200 láb).[13] Európában nagyobb a pálya mérete. Középen található egy vastag piros csík, ami a felező vonal.[14] A pályán van még két darab kék vonal, amelyek hozzávetőlegesen harmadolják a pályát. A középső harmad a semleges harmad, a másik kettő a támadó, illetve védekező harmad. A sarkok görbületének kezdetén található az alapvonal, ami a kapunál a gólvonal szerepét tölti be. A 2005–2006-os szezontól kezdve a kapuk mögött található egy trapéz alakú terület, és a kapus az alapvonal mögött csak ott érhet hozzá a koronghoz,[15] ha ezen kívül érinti, akkor 2 perces kisbüntetést kap.[16] A kapu előtt van egy kékre festett terület ami a kapusé (az NHL-ben már nincs arra szabály, hogy támadó játékos nem tartózkodhat ott). A semleges zónában a bírák padja előtt van egy terület, amit piros vonal jelöl. Ez a játékvezetők területe, amit akkor használnak, ha a bírákkal beszélnek meg egy vitatott esetet. Ilyenkor ebben a zónában játékos nem tartózkodhat.

Szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL szabályai nem sokban térnek el az IIHF szabályaitól. A 2004–2005-ös NHL-lockout után eltörölték a kétvonalas lest, hogy a játék gyorsabb legyen. A kétvonalas les azt jelenti, hogy a passz a védekező zónából indul, és a semleges harmad második felében ér el a játékoshoz, vagyis két vonalon halad át. A másik eltérés a nemzetközi jégkorongtól a tilos felszabadítás. Ez azt jelenti, hogy a védekező csapat kiüti a korongot a védekező harmadból, és az túlhalad a pálya másik végén levő alapvonalon. Európában ilyenkor megáll a játék, és a korongot visszaviszik a támadó harmadba, és ott folytatódik a játék. Az NHL-ben viszont a korong után lehet korcsolyázni, és ha a védekező játékos éri el hamarabb, akkor folytatódik a játék, ha viszont a támadó játékos éri el, akkor visszaviszik bulizni a támadó harmadba.

AZ NHL és az IIHF között eltérés van a szabálytalanságok terén is. A kisbüntetések ugyanolyanok, de míg az NHL-ben nagyobb a tolerancia, addig Európában sokkal könnyebben osztanak ki nagybüntetéseket (5 perc) és 10 perces büntetést vagy teljes kizárást. Európában a verekedésért kizárás jár, míg az NHL-ben csak 5 perc, és utána vissza lehet térni. Ha valaki szabálytalankodik, akkor 2 perces kisbüntetésre kiül a büntetőpadra, és addig a csapata emberhátrányban játszik. Ha az emberhátrányban játszó csapat közben gólt kap, akkor a kiállított játékos visszajöhet a jégre. Ha nagybüntetéssel küldenek ki valakit, az gól esetén sem jöhet vissza, csapata az 5 perc leteltéig emberhátrányban játszik. Ha kapus szabálytalankodik, akkor egy mezőnyjátékos ül ki helyette a büntetőpadra, és szintén emberhátrányos helyzetbe kerülnek.[17][18]

Csapatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

NHL teams and conferences map - 2013-2014 realignment.svg

Az NHL-t 1917-ben alapították, mindössze négy csapattal. Az idők folyamán a csapatok száma növekedett, de más változások is történtek; sok csapat megszűnt vagy átköltözött más városba. Ma már 30 klub alkotja az NHL-t, ezek közül 24 csapat USA-beli és hat Kanadai. A csapatok között a Montréal Canadiens a legsikeresebb a maga 24 Stanley-kupa-győzelmével. Összehasonlítva ezt a teljesítményt a többi nagy sporttal, az Amerikai Egyesült Államokban csak a New York Yankees nyert több bajnoki címet. A második legsikeresebb együttes a Toronto Maple Leafs 13 kupával, de már 1967 óta nem sikerült győztesként kikerülniük a döntőkből. Az amerikaiak közül a Detroit Red Wings a legeredményesebb 11 győzelemmel.[19] A leghosszabb kupagyőzelmi sorozatot a Canadiens érte el: 1956. és 1960. között ötször diadalmaskodtak.[20]

A liga a keleti és a nyugati konferenciára oszlik. A két konferencia további két csoportból áll. A nyugati divízióknak hét–hét csapat, a keleti divízióknak nyolc–nyolc tagja van.[21][22]

A szezon szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy NHL szezon két részre oszlik: az alapszakaszra és a rájátszásra. Az alapszakasz október első hetében kezdődik és április elejéig, közepéig tart. A rájátszás ezután pár nappal kezdődik és legfeljebb június elejéig tart. A rájátszást már kieséses rendszerben bonyolítják le. Ez azt jelenti, hogy egy párharcban az a csapat jut tovább, amelyik előbb nyer meg négy mérkőzést az ellenfele ellen. A rájátszás győztese nyeri el a Stanley-kupát.

Az alapszakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapszakaszban minden csapat 82 mérkőzést játszik (41-et otthon, 41-et idegenben). Jelenleg a 82-ből 32 mérkőzést a saját csoportjában szereplő csapatokkal játszanak (nyolc mérkőzés minden egyes divízió-ellenfél ellen), 40-et pedig olyan csapatok ellen, amelyek nem csoportellenfelek (ezek a csapatok ugyanabban a konferenciában játszanak, csak más osztályban, minden csapat ellen négy mérkőzést). A maradék tíz mérkőzésen olyan együttesek ellen játszanak, amelyek másik főcsoportban szerepelnek. Ez a tíz mérkőzés minden évben más klubbal történő játékot jelent, vagyis rotációs rendszert alkalmaznak.[23] Az alapszakaszban egy győzelemért két pont jár. A hosszabbításos vereségért egy pont, a szétlövéses vereségért szintén egy pont jár. A sima vereségért nem jár pont.

A rájátszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Az NHL-csapatok egymást követő rájátszásba jutás szerinti listája

A rájátszásba konferenciánként az a 8–8 csapat jut be, amelyeknek a legtöbb pontjuk van az alapszakasz végén. A többiek nem játszanak többet abban a szezonban, de nem esnek ki (mint az európai labdarúgásban), a NHL-ben nincsenek alsóbb osztályok. A csoportgyőztesek jutnak be az első három helyen, még akkor is, ha kevesebb pontjuk van, mint a negyediknek. Az alapszakasz győztese kapja az Elnöki trófeát. A rájátszás első fordulójában mindig a magasabban kiemelt csapat játszik az alacsonyabban kiemelt csapattal (1–8, 2–7, 3–6 és 4–5). Az a csapat jut tovább, amelyik előbb szerzi meg a negyedik győzelmet. Erre maximum hét mérkőzésen sor kerül. Mindig az előrébb végzett együttes kezd otthon. Két mérkőzés otthon, kettő idegenben, és utána felváltva játszanak a hetedik mérkőzésig. A döntőt a két főcsoport győztese játssza.[24]

Híres játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wayne Gretzky

Mint minden sportban, az NHL-ben is játszottak híres és nagy játékosok. Minden idők legnagyobb jégkorongozói közé tartozik Wayne Gretzky,[25] aki több tucat rekordot tart. Őt csak a "The Great One"-nak hívták. 99-es mezszámát visszavonulása után az egész ligában visszavonultatták, vagyis senki nem hordhatja többé (általában más országokban sem viselnek 99-es mezt).[26]

A másik nagy játékos, aki egy időben játszott Gretzky-vel, Mario Lemieux, aki csak a Pittsburgh Penguinsben játszott.[27] Ö lehetett volna az, aki megdönthette volna Gretzky rekordjait, de krónikus hátfájása és rákbetegsége (Hodgkin-kór) miatt 1997-ben idő előtt visszavonult. 2000-ben még visszatért, de 2006 elején szívritmus zavarok miatt végleg vissza kellett vonulnia.

Patrick Roy

Természetesen nem csak az 1980-90-es években voltak nagy játékosok. Bobby Orr,[28] akit minden idők legnagyobb védőjének tartanak, az 1960-as évek végen és az 1970-es években játszott. Ő az egyetlen védő, aki pontkirály tudott lenni. Neki a térde volt az Achilles-sarka, és ő is idő előtt tette el az ütőt. Az említett három játékosban az a közös, hogy visszavonulásuk után még abban az évben beválasztották őket a Jégkorong Hírességek Csarnokába, ahova csak a legjobb sportolók kerülnek be. Orr csapattársát, Phil Espositot tartották a legsikeresebben a 60-as évek végén, a 70-es évek elején. Akkoriban elképesztő és megdönthetetlennek hitt rekordokat állított fel (76 gól egy szezonban, 152 pont egy szezonban). Gordie Howe[29] (akit csak Mr. Jégkorongnak hívtak) volt Gretzky előtt sok mindenben a csúcstartó (legtöbb gól és pont a pályafutás alatt). Ő még 52 évesen is játszott az NHL-ben.

Amikor a New York Islanders verhetetlen volt a 80-as évek elején, akkor olyan játékosok játszottak a csapatban, mint Mike Bossy, Bryan Trottier, Butch Goring és Bob Nyström.[30] A 70-es évek nagy játékosa volt Guy Lafleur is, aki három pontkirályi címmel büszkélkedhet.[31] A 60-as években Bobby Hull és Stan Mikita harcoltak egymás ellen a pontkirályi címért. Az 50-es évek legendás védője volt Doug Harvey, aki hét alkalommal lett a legjobb védő. Azóta olyan legendás védők játszottak az NHL-ben, mint Denis Potvin, Paul Coffey, Ray Bourque, Brian Leetch és Al MacInnis. Maurice Richardot tartják minden idők legnagyobb góllövőjének, róla nevezték el a gólkirályi trófeát is. Ő volt az első, aki 50 gólt lőtt egy szezonban, valamint 50 gólt 50 mérkőzen. Szintén ő volt az, aki először érte el az 500 gólos határt. Kapus poszton meg kell említeni Patrick Royt, aki a Hírességek csarnokának tagja, Jacques Plante-ot aki szintén tag, Dominik Hašeket, aki a valaha volt egyik legjobb hálóőr, vagy Martin Brodeurt, aki az NHL csúcstartója a legtöbb nyert mérkőzéssel és a legtöbb kapott gól nélküli meccsel és számos más rekorddal. A modern NHL legeredményesebb hálóőre mindezt egyetlen csapatnál érte el.(New Jersey Devils) De ide tartoznak hőskorban játszott kapusok, mint Clint Benedict, Charlie Gardiner, Georges Vézina és Terry Sawchuk.[32] A hőskorban sok olyan játékos játszott, akiknek a tiszteletére mai trófeákat neveztek el. Az amerikaiak büszkesége volt Joe Mullen, Pat LaFontaine, a védő Phil Housley és a szintén védő Brian Leetch.

Híres aktív játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2011–2012-es évben a legjobb pontszerzők: Jevgenyij Malkin (109), Steven Stamkos (97), Claude Giroux (93), Jason Spezza (84) és Ilja Kovalcsuk (83). A legjobb góllövők: Steven Stamkos (60), Jevgenyij Malkin (50), Marián Gaborik (41), James Neal (40) és Alekszandr Ovecskin (38). A négy legponterősebb védő: Erik Karlsson, Dustin Byfuglien, Brian Campbell és Zdeno Chára. A legjobb kapusok (győzelmek alapján): Pekka Rinne (43), Marc-Andre Fleury (42), Henrik Lundqvist (39), Mike Smith (38) és Jonathan Quick (35).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékosok származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az NHL-ben a játékosok döntő többsége kanadai és amerikai, mellettük jelenleg tizennyolc nemzet képviselői is játszanak a ligában. Az első külföldi játékosok főleg svédek és finnek voltak. A szovjet blokk szétesése után már az ottani jégkorongosok is szabadon mehettek az NHL-be játszani, és a liga tárt karokkal várta a tehetséges játékosokat. Előbb azonban át kell esniük a drafton. Napjainkban sok orosz, cseh, szlovák, ukrán, kazah és fehérorosz játszik a ligában.

Díjak, trófeák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stanley-kupa

Csapatok trófeái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stanley-kupa (Stanley Cup): A bajnoki cím jelképe.[33] A kupa ezüstből készül, melynek magassága 19 cm (7,5 hüvelyk), átmérője 29,2 cm (11,5 hüvelyk). Az aktuális bajnokcsapat tagjainak a neve minden évben felkerül a kupára egy ezüstgyűrű formájában. Ezen a játékosokon kívül rajta van a klubtulajdonos és az összes kisegítő alkalmazott neve is, ebből adódóan a kupa mérete mára már meghaladja az egy métert is.[33]

Az Elnöki trófea

Eredetileg Dominion Hockey Challenge Cup volt a neve, és két ottawai férfi hozta létre. Az egyik Lord Kilcoursie, az Ottawa Rebels hokiklub tagja, a másik egy angol, Lord Stanley, kanadai kormányzó, Preston grófja. 1892. március 18-án ők vetették fel a helyi jégkorong klubcsapatok kupájának ötletét. Az első győztes a „Montréal Amateur Athletic Association” volt 1893-ban. Érdekesség, hogy Lord Stanley soha nem látott egyetlen meccset sem, és soha nem adhatta át az ő nevével fémjelzett kupát, mivel az alapítás után hazautazott Angliába.[33]

Az Elnöki Trófeát (President Trophy) 1986-ban alapították, és az az csapat kapja meg, amelyiknek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén.[34] A Clarence S. Campbell-trófeát 1968-ban alapították. 1994 óta az a klub kapja meg, amelyik a rájátszásban megnyeri a Nyugati Főcsoportot. 19751994 között a Campbell Konferencia győztese kapta, az előtt pedig a Nyugati Divízió győztese kapta. A Prince of Wales Trófea 1924-ben került először kiosztásra, és 1994-től az a csapat kapja, amelyik a rájátszásban megnyeri a Keleti Főcsoportot.[35] Azelőtt a trófeát az NHL rájátszás bajnoka (19241926), utána az alapszakasz bajnoka (1927, 19391967), az Amerikai Divízió bajnoka (19281938), a Keleti divízó bajnoka (19681974) és a Wales Konferencia bajnoka (19751993) kapta.

Játékosok trófeái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Art Ross-trófea az egyik legértékesebb egyéni díj, melyet 1948-ban alapították Art Ross emlékére. Az a játékos kapja meg, akinek a legtöbb pontja van az alapszakasz végén. Ha két játékosnak egyenlő pontja van, akkor az kapja, akinek több a gólja (a csúcstartó Wayne Gretzky, a maga 10 trófeagyőzelmével).[36]

A Hart-emlékkupa szintén a négy legértékesebb trófea közé tartozik, amit az alapszakasz MVP-je kap meg. A trófeát 1924-ben alapították.[37] A Lester B. Pearson-díj is a nagy négyes tagja. 1971-ben alapították, és az NHLPA szerint az alapszakasz legjobbját díjazzák vele.[38] A Maurice 'Rocket' Richard-trófea az egyik legfiatalabb cím. 1999-ben hozták létre Maurice Richard emlékére és az alapszakasz gólkirálya kapja.[39] A Conn Smythe-trófea az egyetlen egyéni díj, amit a rájátszásban lehet kapni, 1965-ben alapították. A rájátszás legértékesebb játékosát ismerik el vele, ám ez nem mindig a pontkirály és nem is mindig a győztes csapat soraiból kerül ki.[40] A Calder-emlékkupa az újoncok kupája, amit 1937-ben alapítottak és a legjobb újonc kapja meg az évad végén.[41] A James Norris-emlékkupa a védők kupája, 1954-ben hozták létre. Az a védő kapja meg, aki a legjobb a posztján, függetlenül attól, hogy mennyi pontot szerzett.[42] A Lady Byng-emlékkupa a szabályosan játszók kupája. Természetesen nem elég szabályosan játszani – kevés büntető percet szerezni –, jól is kell játszani a szezon során. Ez a második legrégebbi egyéni cím, 1925-ben alapították.[43] A Frank J. Selke-trófea a legjobb védekező csatárok trófeája, 1978-ban alapították. Az a csatár kapja, aki a szezon során a legjobb védekezési képességeket mutatja, és emellett mint csatár sem utolsó.[44]

A Bill Masterton-emlékkupa (1968.) csak egyszer osztható ki egy játékosnak a pályafutása alatt. Az a játékos kapja, aki a sportszerűség és a kitartás kiválósága, például elszenvedett egy súlyos sérülést vagy betegséget, de utána talpra állt és nagyszerűen teljesített.[45] A NHL Plus-Minus Award-ot (1982-ben alapították) az a sportoló kapja, akinek a +/- mutatója a szezon során a legjobb. A kapusoknak három trófea jár (természetesen ők is lehetnek MVP-k). Az egyik a Vezina-trófea, ami a legrégebbi (1927) és a legértékesebb a három közül.[46] Az a kapus kapja, akit a legjobbnak választanak (nem mindig a győzelmek számát veszik alapul). A másik trófea a William M. Jennings-trófea, ezt 1982-ben alapították. Az a kapus (vagy kapusok) kapja, aki a legkevesebb gólt kapja a szezon során. Ehhez minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépnie.[47] A harmadik kapusoknak járó elismerés a Roger Crozier Saving Grace Award, amely a legjobb védési hatékonyságért jár. Ebben az esetben is minimum 25 mérkőzésen kell jégre lépni. Ez az egyik legfiatalabb díj, 2000-ben alapították. Az edzők kaphatják az 1974-es születésű Jack Adams-díjat, amit az alapszakasz legjobb edzője kap – ám nem mindig a legjobb csapat edzőjének ítélik oda.[48] Például ha egy gyengébbnek ítélt csapat bejut a rájátszásba, akkor az edző jó eséllyel elnyerheti a címet. Vannak még különdíjak, amiket akár visszavonult jégkorongosok is kaphatnak. Az egyik a King Clancy-emlékkupa (1988-ban hozták létre), amit azok kapnak, akik a jégen és az életben is példamutatóak, valamint humanitárius cselekedetek fűződnek a nevükhöz. A Lester Patrick-trófea (1966-ban alapították) a jégkorong érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységért ítélhető oda. Ezt nem csak játékos kaphatja meg, hanem szakemberek és vezetők is.[49]

Televízió és rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanada[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanadában a National Hockey League mérkőzéseit a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és a The Sports Network (TSN) sugározza. A helyi és regionális meccseket szolgáltatók hálózatán tekinthetik meg a nézők. A francia nyelvűeket a Réseau des sports (RDS) és a Réseau Info-Sports (RIS) közvetítette korábban, ezeket felváltotta a Radio-Canada (a CBC francia nyelvű társasága), ez vitát okozott Kanadában. A Hockey Night in Canadát – Jégkorong Éjszaka Kanadában – a nagy múlttal rendelkező műsort, melyet első alkalommal 1952-ben vetítettek,[50][51] minden szombaton tekinthetik meg a CBC nézői. A rájátszás ideje alatt a CBC sugároz minden mérkőzést, beleértve a kanadai csapatok meccseit és a Stanley-kupáért vívott harcokat (a döntőkben), a TSN-en tekinthetők meg a többi három kör eseményei.

Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban az NHL mérkőzéseket a Versus kébeltelevízió (korábban Outdoor Life Network és OLN) és az NBC közvetíti.[52] Az NBC felváltotta a korábbi sugárzót, az ABC-t és részesedési szerződést kötött az NHL-lel. A Versus csatorna az ESPN helyébe lépett egy 120 millió dolláros szerződéssel (és az ESPN-nel kötött részesedési egyezséggel), mint kábelszolgáltató, Comcast néven.[52]

A Versus-nak körülbelül 20 millióval kevesebb előfizetője volt, mint az ESPN-nek, mikor elkezdték az NHL mérkőzések közvetítését, de a Comcast a digitális adásról áttért az analóg rendszerre, hogy még több ember számára elérhetővé tegye e műsorok megtekintését.[52]

Az NHL története alatt a 2007-es Stanley-kupa döntők voltak a legkevésbé nézettek az Egyesült Államokban. Az NBC nézettségi mutatói a korábbi szezonokhoz képest 20%-kal csökkentek,[53] ami negatív rekordnak számít.

2007. július 1-jétől az XM Satellite Radio az NHL hivatalos műholdas rádióközvetítője.[54] 2005 és 2007 között az NFL közvetítésének jogán az XM és a Sirius Satellite Radio osztozott. Később az XM-en követhették nyomon az érdeklődők a meccsek 80%-át (beleértve a rájátszást és a döntőket), majd a 2007-2008-as szezontól minden mérkőzést.

Népszerűség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikában négy nagy profi liga van: az MLB, az NBA, az NFL és az NHL. Ezek közül az NHL rendelkezik a legkevesebb szurkolóval, nézővel, bevétellel és szponzori pénzzel, viszont Kanadában ez fordítva van.[55] Ott ez a legnépszerűbb a négy nagy közül, de Kanada a kevesebb lakos miatt viszonylagosan kis piacnak számít.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Marsh, James: National Hockey League. The Canadian Encyclopedia, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 11.)
  2. NHL.com - Stanley Cup Fun Facts. NHL. (Hozzáférés: 2006. július 15.)
  3. IWHC.net: NHL still likes Czechs best. IWHC.net, 2006. május 16. (Hozzáférés: 2006. június 9.)
  4. NHL aims to put global warming on ice. NHL.com. (Hozzáférés: 2008. április 26.)
  5. European players taking more and more leadership roles, captaincies in NHL
  6. Nézőszámok listája a világ profi sportligáiban
  7. Boyle, Robert H.: Black Hawks On The Wing, 1959. február 2. (Hozzáférés: 2008. április 25.)
  8. A jégkorong fejlődése
  9. National Hockey League: Time of match. NHL.com, 2006. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
  10. Fitzpatrick, Jamie: A büntetők. About.com. The New York Times Company. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  11. Oh, Egy hosszú játék. Sports Illustrated, 2007. augusztus 22. (Hozzáférés: 2007. április 26.)
  12. Clement, Bill. „A rájátszás hosszabítási rendszerén változtatni kell”, NBCSports.com, 2008. augusztus 22. (Hozzáférés ideje: 2008. május 9.) 
  13. National Hockey League: A pályáról. NHL.com, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  14. National Hockey League: A vonalak. NHL.com, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  15. National Hockey League: A trapéz. NHL.com, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. június 8.)
  16. National Hockey League: A kapusok büntetései. NHL.com, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  17. A hivatalos szabályok
  18. Szabályok
  19. Fitzpatrick, Jamie: Stanley Kupa győztesek. about.com, 2006. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  20. ESPN: A 10 legnagyobb csapat. ESPN.com, 1999. december 31. (Hozzáférés: 2006. június 26.)
  21. Dan Rosen: Realignment plan approved by Board of Governors. nhl.com, 2013. március 14. (Hozzáférés: 2013. június 29.)
  22. Október elsején rajtol az NHL. telesport.hu, 2013. július 20. (Hozzáférés: 2013. augusztus 29.)
  23. CBC Sports Online: Az NHL új alapszakasz rendszere. CBC.com, 2005. július 27. [2005. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
  24. A rájátszás lebonyolításának története és rendszere. NHL.com, 2005. augusztus 22. (Hozzáférés: 2006. június 6.)
  25. http://www.hirtv.hu/?tPath=/print/sport&article_print=yes&article_id=56803&_voteadmin_site=1219 HírTV.hu: Wayne Gretzky edző lett
  26. http://www.gondola.hu/hirek/3979 Jégkorong - bronzszobrot állítottak Gretzkynek
  27. http://www.origo.hu/sport/amerika/20031030mario.html Mario Lemieux elérte az 1700 pontot
  28. http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=47459 Bobby Orr, a jégpályák királya
  29. http://epa.oszk.hu/00800/00804/00292/44125.html Gordie Howe
  30. http://sporthirado.hu/versenysorozat-1981_1982_es_nhl_ideny-7870 Sporthiradó.hu: '81-'82-es NHL szezon
  31. http://hetilap.hetek.hu/index.php?cikk=44560 Hetek.hu
  32. http://jegkorong.blog.hu/2008/12/11/all_star_game_a_hoskor Jégkorong Blog
  33. ^ a b c Nemzeti Sport.hu A hoki története
  34. http://www.nhl.com/trophies/presidents.html NHL.com Elnöki Trófea
  35. http://www.nemzetisport.hu/Hozzaszolas_index.php?type=c&id=33113 Nemzeti Sport
  36. http://www.nhl.com/trophies/ross.html NHL.com
  37. http://www.nhl.com/trophies/hart.html NHL.com
  38. http://www.nhl.com/trophies/pearson.html NHL.com
  39. http://www.nhl.com/trophies/richard.html NHL.com
  40. http://www.nhl.com/trophies/smythe.html NHL.com
  41. http://www.nhl.com/trophies/calder.html NHL.com
  42. http://www.nhl.com/trophies/norris.html NHL.com
  43. http://www.nhl.com/trophies/ladybyng.html NHL.com
  44. http://www.nhl.com/trophies/selke.html NHL.com
  45. http://www.nhl.com/trophies/masterton.html NHL.com
  46. http://www.nhl.com/trophies/vezina.html NHL.com
  47. http://www.nhl.com/trophies/jennings.html NHL.com
  48. http://www.nhl.com/trophies/adams.html NHL.com
  49. http://www.nhl.com/trophies/patrick.html NHL.com
  50. CBC.ca: HNIC in 2005–06. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  51. CBC.ca: Hockey Night in Canada: A history of excellence. CBC.ca, 2005. [2004. december 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  52. ^ a b c Weiner, Evan: Don't Believe the Gripe: The NHL Is Back. nysun.com, 2006. június 16. (Hozzáférés: 2006. június 19.)
  53. ESPN - Ratings for Stanley Cup finals down 20 percent - NHL
  54. XM Satellite Radio (2007-06-28). "XM to Become Exclusive Satellite Radio Carrier of NHL". Press release. Elérés: 2007-06-28.
  55. Champions of the Turnstiles Letöltés: 2009. január 24.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap