n-butanol

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(N-Butanol szócikkből átirányítva)
Butanol
Butan-1-ol-2D-skeletal.png
Butan-1-ol-3D-vdW.png
IUPAC-név Bután-1-ol
Más nevek Butanol
1-Butanol
n-Butanol
normál-Butanol
Butil-alkohol
Kémiai azonosítók
CAS-szám 71-36-3
RTECS szám EO1400000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H10O
Moláris tömeg 74,12 g/mol
Megjelenés színtelen folyadék
Sűrűség 0,81 g/cm³, 20 °C[1]
Olvadáspont −89 °C[1]
Forráspont 118 °C[1]
Oldhatóság (vízben) 90 g/l, 20 °C[1]
Viszkozitás 3 cP 25°C-on
Gőznyomás 6,67 mbar (20 °C), 45,4 mbar (50 °C)[1]
Kristályszerkezet
Dipólusmomentum 1,52 D (1-butanol)
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[2]
NFPA 704
NFPA 704.svg
3
1
0
 
R mondatok R10 R22 R37/38, R41 R67[2]
S mondatok (S2), S7/9 S13 S26, S37/39 S46[2]
Lobbanáspont 35 °C[1]
Öngyulladási
hőmérséklet
325 °C[1]
LD50 790 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon alkoholok Propanol, Pentanol,
Izobutanol, 2-Butanol,
terc-Butanol
Rokon vegyületek Butiraldehid, Vajsav,
Butilén
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az n-butanol (vagy más néven 1-butanol, bután-1-ol, butil-alkohol) egy szerves vegyület, az alkoholok közé tartozik. Primer alkohol, a hidroxilcsoportja láncvégi szénatomhoz kapcsolódik. A molekulája nem tartalmaz láncelágazást. Három szerkezeti izomerje létezik, az izobutanol, a szek.-butanol és a terc-butanol.

Színtelen, kellemetlen szagú folyadék. Vízben és szerves oldószerekben oldódik. Vízzel azeotróp elegyet képez, ennek forráspontja 92 °C, 37% vizet és 63% butil-alkoholt tartalmaz. Jó oldószer, jól oldja az olajokat, a zsírokat és a gyantákat.

A méhek Kozsevnyikov-mirigyében termelődő riasztó feromon egyik alkotóeleme.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A butil-alkohol gyúlékony vegyület, a lobbanáspontja körülbelül 35 °C. Dehidrogénezéssel aldehiddé, butiraldehiddé alakítható. Karbonsavakkal észtereket képez.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az n-butanol előállítására két módszer ismeretes. Az egyik eljárás szerint keményítő, például kukoricakeményítő erjesztésével nyerik. A Clostridium acetobutyricum nevű baktérium ugyanis a keményítőt és a cukrokat nem úgy bontja le, hogy etanol és szén-dioxid képződik, hanem a termék körülbelül 22% butanolt, 11% acetont, illetve szén-dioxidot és hidrogént tartalmaz. A butanolt desztillációval különítik el.

A butanol előállítható krotonaldehidből is, katalitikus hidrogénezéssel.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A n-butanolt főként oldószerként alkalmazzák a lakkiparban, illetve alkaloidok, olajok, viaszok oldására. A vegyiparban kiindulási anyag vagy oldószer számos vegyület előállításánál. Felhasználják még fémek tisztítására, lakkok eltávolítására és hígítószerként is. A kis szénatomszámú karbonsavakkal kellemes illatú észtereket képez, ezek szintén jó oldószerek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h A 71-36-3 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 26. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. ^ a b c A normál-butanol (ESIS)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Butanol – A vegyület izomerjei táblázatban