Nílusi repülőkutya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nílusi repülőkutya
Egyptian.fruitbat.arp.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Nagy denevérek (Megachiroptera)
Család: Repülőkutyafélék (Pteropodidae)
Nem: Rousettus
Faj: R. aegyptiacus
Tudományos név
Rousettus aegyptiacus
(E. Geoffroy) 1810
Elterjedés
Egyptian Rousette area.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nílusi repülőkutya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi repülőkutya témájú kategóriát.

Nílusi repülőkutya kolónia a Fővárosi Állat- és Növénykertben

A nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) a az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a denevérek (Chiroptera) rendjébe és a nagy denevérek alrendjébe tartozó repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjának egyik faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár „nílusinak” nevezzük, korántsem csak a Nílus vidékén honos, hiszen Észak-Afrikán kívül a Közel-Keleten, Anatóliában (Törökország) és Ciprus szigetén, sőt Ázsia egyes vidékein egészen Pakisztánig előfordul.

Ez a repülőkutyafélék közül az egyetlen faj, amelyik előfordul Európában. Európában is csak Ciprus szigetén él. Cipruson az 1970-es években még elég nagy kolóniái voltak, de mivel rájárt a gyümölcsültetvényekre, vadászni kezdték. Mára csak kis, maximum 20 egyedből álló kolóniái élnek a szigeten. A faj összpopulációját azonban nem fenyegeti veszély.


Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közepes testű repülőkutyafajok közé tartozik. Teste 17 cm hosszú, testtömege pedig 170 gramm. Még így is a legnagyobb faj az európai denevérek közül. Teste szürkésbarna, hasoldala világosabb.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy denevérek alrendbe tartozó fajok többsége nappal aktív, de a Rosettus-fajok éjjel járnak táplálék után. A nílusi repülőkutya hatalmas lélekszámú kolóniákat alkot, egy-egy ilyen kolóniába akár 9000 egyed is tartozhat. A kolónia tagjai a nappali órákat egy-egy nagyobb sziklahasadékba, barlangba vagy egyéb búvóhelyre visszahúzódva töltik, éjszaka azonban sűrű rajokban lepik el a környék gyümölcstermő növényeit. Étlapján szinte kizárólag különféle gyümölcsök szerepelnek, méghozzá leginkább az édes gyümölcsöket kedveli. Szüksége is van e nagy energiatartalmú táplálékra, hiszen az aktív repülés rendkívül energiaigényes.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nílusi repülőkutya vemhességi ideje mintegy 4 hónap. Egyszerre általában csak egyetlen utód születik, de ha mégis két utód születne, az egyik szinte biztosan gyorsan elpusztul. Elléskor az anya testének hátsó feléből, s az ahhoz kapcsolódó bőrlebernyegből egyfajta bölcsőt formál, de kevéssel születése után az apróságnak már saját erőből kell anyján megkapaszkodnia. Ahogy a kölyök egyre növekszik, mind nehezebb terhet jelent az anyaállat számára, ezért a kölyök hamarosan már nem anyján, hanem inkább egy faágon, vagy egy barlang mennyezetén csimpaszkodik, amíg eléggé meg nem erősödik ahhoz, hogy maga is repüljön. A féléves állatok már birtokában vannak a repülés művészetének.

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portré
Nílusi repülőkutya röptében

Régóta közismert, hogy a denevérek ultrahang-radarral tájékozódnak. A tudomány echolokációnak nevezi az effajta tájékozódást, amely azon alapszik, hogy az állat saját kiáltásainak visszhangja alapján méri fel környezetét. A gyümölcsevő denevérek többsége nappal aktív, és nem használ ilyen „radart”, de nincs is rá szükségük, hiszen látásuk és szaglásuk segítségével könnyedén megtalálják táplálékukat. A nílusi repülőkutyánál, illetve a Rousettus-fajoknál azonban más a helyzet, mert ezek az állatok – noha csak gyümölcsökön élnek – éjjel járnak táplálékuk után. Ezért ezeknek a fajoknak, egyedülálló módon a gyümölcsdenevérek között, mégiscsak van „bioradarjuk”, még ha nem is oly kifinomult, mint a mozgó célpontra vadászó „kisdenevéreké”.

A repülőkutyafélék családjából ezt a fajt tartják a leggyakrabban állatkertekben. Magyarországon a legnagyobb létszámú kolóniája Budapesti Állatkertben él, de tartanak nílusi repülőkutyákat a Pécsi Állatkert belvárosi pincerendszerében működő akvárium-terrárium házában és a Nyíregyházi Állatparkban is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]