Négyzetmentes szám
A számelméletben a négyzetmentes számok azok a természetes számok, amelyek nem oszthatók 1-nél nagyobb szám négyzetével.
Az első néhány négyzetmentes szám:
- 1, 2, 3, 5, 6, 7, 10, 11, 13, 14, 15, 17, 19, 21, 22, 23, 26, 29, 30, 31, 33, 34, 35, 37, 38, 39, 41, 42, …
Tulajdonságaik[szerkesztés]
Egy n természetes szám pontosan akkor négyzetmentes, ha prímtényezős felbontásában minden prímszám első hatványon szerepel. Úgy is mondhatjuk, hogy n különböző prímek szorzata. Egy további ekvivalens meghatározás, hogy ha n=ab, akkor a és b relatív prímek.
A μ(n) Möbius-függvény pontosan akkor nem 0, ha n négyzetmentes.
Egy egész szám radikálja mindig négyzetmentes.
A négyzetmentes számok eloszlása[szerkesztés]
Ha Q(x) jelöli a négyzetmentes számok számát 1 és x között, akkor
(lásd π és O jelölés). A négyzetmentes számok sorozatának sűrűsége tehát
ahol ζ a Riemann-féle zéta-függvény. Ezt 1885-ben Gegenbauer bizonyította.
Ebből az is levezethető, hogy végtelen sokszor teljesül, hogy 3 egymásutáni pozitív egész mindegyike négyzetmentes. Bizonyítás: tegyük fel indirekten, hogy ez nem igaz, ekkor
közül az első biztos nem négyzetmentes, hiszen osztható 4-gyel, a másik három közül pedig csak legfeljebb 2 lehet négyzetmentes az indirekt feltevés miatt, de akkor a négyzetmentes számok sűrűsége legfeljebb
lenne, ami kisebb, mint
. Az ellentmondás bizonyítja az állítást.
Hasonlóan, ha Q(x,n) jelöli az n-edik hatványmentes számok számát x-ig, akkor
Sejtések[szerkesztés]
Erdős sejtette, hogy a középső binomiális együttható:

n > 4 esetén sohasem négyzetmentes. Ezt 1996-ban igazolta Olivier Ramaré és Andrew Granville.
Egy ma még nyitott sejtés szerint minden Fermat-szám négyzetmentes.




