Négyek bandája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A négyek bandája (angolul: Gang of Four, kínaiul: szezsen pang (四人帮, Sìrén bāng)) egy kínai politikai csoport volt, mely a kulturális forradalom (1966–1976) alatt jutott mind nagyobb politikai hatalomhoz. A banda tagjai:

A csoport a kulturális forradalom radikális híve volt, legnagyobb befolyásra 1969-től tettek szert. A hetvenes években a négyek bandájának működése lett a kulturális forradalom mögötti legerősebb hajtóerő. Politikai hatalmuk 1976 elején tetőzött, amikor elérték, hogy legnagyobb ellenségüket, Teng Hsziao-pinget eltávolították minden tisztségéből. Azonban ekkor sem rendelkeztek teljhatalommal: a miniszterelnök, Csou En-laj januári halála után pozícióját nem a banda egyik tagja, hanem a korábban kevéssé ismert Hua Kuo-feng foglalta el.

A banda legnagyobb ereje a Maóra gyakorolt befolyásuk volt, de ez az erős kapcsolat lett későbbi bukásuk oka is. A párt többi tagja ugyanis féltékenyen figyelte működésüket, és hatalmuk Mao halála (1976. szeptember 9.) után nem egészen egy hónappal teljesen összeomlott. Ekkor a négyeket Hua Kuo-feng parancsára letartóztatták. Az ügyükben tartott 1981-es nyilvános tárgyaláson Csiangot és Csangot halálra, Vangot életfogytiglanra, Jaót pedig húsz év börtönre ítélték. A periratokat máig sem hozták nyilvánosságra.

A halálos ítéleteket később életfogytiglanra változtatták, majd idővel mindannyiukat szabadon engedték: Jao Ven-jüant büntetésének letöltése után, a többieket pedig egészségügyi állapotukra való tekintettel. Csiang Csing 1991-ben öngyilkosságot követett el, Vang 1992-ben, Csang pedig 2005-ben halt meg kórházban. Jao Ven-jüan szabadulása után szülővárosába vonult vissza, és a banda utolsó életben maradt tagjaként 2005 decemberében halt meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. Oxford University Press, 2004