Nátrium-metabiszulfit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-metabiszulfit
Sodium metabisulfite.jpg
Nátrium-metabiszulfit
Sodium-metabisulfite-2D.png
Más nevek Nátrium-piroszulfit
Nátrium-diszulfit
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7681-57-4
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Na2S2O5
Moláris tömeg 190,1 g/mol
Megjelenés fehér por
Sűrűség 1100-1200 kg/m³ (szilárd)
Olvadáspont >170 °C (150-nél elkezdődik)
Oldhatóság (vízben) 47 (20 °C)
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R22, R31, R41[1]
S mondatok (S2), S26, S39, S46[1]
LD50 1130 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Nátrium-szulfit
Nátrium-hidrogénszulfit
Azonos anion Kálium-metabiszulfit
Rokon vegyületek Nátrium-ditionit
Nátrium-tioszulfát
Nátrium-szulfát
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A nátrium-metabiszulfit (E223) (más néven nátrium-piroszulfit) egy vegyület, melyet antioxidánsként, sterilizátorként, valamint tartósítószerként alkalmaznak.

Felhasználási területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élelmiszeriparban egy kén-alapú termék, amelyet elsősorban a bor , almabor és sör készítésekor használnak, megöli a baktériumokat, és gátolja a legtöbb vad élesztő növekedését. Tartósítószerként használják. Az élelmiszerek vitamintartalmát csökkentheti. Allergiás reakciókat, főként bőrirritációt válthat ki.[2] A szulfitérzékeny egyéneknek ajánlatos elkerülni.[3]


Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d A nátrium-metabiszulfit vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 2. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. Dietakrol, mindent egy helyen - 2. rész: E200-tól: különféle tartósítószerek
  3. http://www.food-info.net/uk/e/e223