Nátrium-metabiszulfit
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Nátrium-metabiszulfit | |
|---|---|
 |
|
 |
|
| Más nevek | Nátrium-piroszulfit Nátrium-diszulfit |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7681-57-4] |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Na2S2O5 |
| Moláris tömeg | 190,1 g/mol |
| Megjelenés | fehér por |
| Sűrűség | 1100-1200 kg/m³ (szilárd) |
| Olvadáspont |
>170 °C (150-nél elkezdődik) |
| Oldhatóság (vízben) | 47 (20 °C) |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] |
| NFPA 704 |
0
2
2
OX
|
| R mondatok | R22, R31, R41[1] |
| S mondatok | (S2), S26, S39, S46[1] |
| LD50 | 1130 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Azonos kation | Nátrium-szulfit Nátrium-hidrogénszulfit |
| Azonos anion | Kálium-metabiszulfit |
| Rokon vegyületek | Nátrium-ditionit Nátrium-tioszulfát Nátrium-szulfát |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A nátrium-metabiszulfit (E223) (más néven nátrium-piroszulfit) egy vegyület, melyet antioxidánsként, sterilizátorként, valamint tartósítószerként alkalmaznak.
Felhasználási területek[szerkesztés]
Az élelmiszeriparban tartósítószerként használják. Az élelmiszerek vitamintartalmát csökkentheti. Allergiás reakciókat, főként bőrirritációt válthat ki.[2] A szulfitérzékeny egyéneknek ajánlatos elkerülni.[3]
Külső források[szerkesztés]
- ^ a b c d A nátrium-metabiszulfit vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 2. (JavaScript szükséges) (németül)
- ↑ Dietakrol, mindent egy helyen - 2. rész: E200-tól: különféle tartósítószerek
- ↑ http://www.food-info.net/uk/e/e223
