Nátrium-kálium-tartarát
| Nátrium-kálium-tartarát | |
|---|---|
| IUPAC név | Potassium sodium tartrate |
| Más nevek | E337 |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [304-59-6] |
| EINECS-szám | 206-156-8 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | KNaC4H4O6•4H2O |
| Moláris tömeg | 282,1 g/mol |
| Olvadáspont |
75 °C |
| Forráspont |
220 °C |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
| R mondatok | (nincs)[1] |
| S mondatok | (nincs)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A nátrium-kálium-tartarát (más néven kálium-nátrium-tartarát vagy E337) egy kettős só, mely kálium, nátrium és borkősav reakciójából keletkezik. Először a franciaországi található La Rochelleben munkálkodó patikus, Pierre Seignette állította elő 1675-ben. Ezért seignette-sónak, vagy rochelle-sónak is szokták nevezni.
Általában fehér, kékes-fehér rombos kristályok formájában fordul elő. Képlete: KNaC4H4O6•4H2O. Vízben és alkoholban (kevésbé) oldható. Sós, és kissé a mentolra emlékeztető íze van.
Felhasználása [szerkesztés]
Régebben piezoelektromos tulajdonsága miatt egyes szerkezetekben is alkalmazták (pl. fonográf), de manapság ezen felhasználási módja nem jelentős. Ipari keretek között tükrök fényvisszaverő bevonatának elkészítésénél, valamint élelmiszerekben emulgeálószerként, stabilizátorként és antioxidánsként alkalmazzák.
A bortermelés melléktermékeként nagy mennyiségben, a szőlő héjából állítják elő. Élelmiszerekben a hozzáadott nátrium-kálium-tartarátot E337 néven jelölik. Elsősorban hús- és tejtermékekben fordulhat elő. Napi maximum beviteli mennyisége 30 mg/testsúlykg. A szervezetben egyáltalán nem szívódik fel, a vizelettel távozik.
A Fehling-próbához, amely aldehidek és redukáló cukrok kimutatására szolgál, is használnak kálium-nátrium-tartarátot.
Külső források [szerkesztés]
- ^ a b c A nátrium-kálium-tartarát vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 1. (JavaScript szükséges) (németül)

