Nárcisztikus szülő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát."[1] Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a nárcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik.[2]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg a „megfelelő” szülő elég önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy teret engedjen gyermeke önállósodására, „a patologikusan nárcisztikus szülő igénye ... [lehet] hogy önmagasztalása érdekében egy bizonyos viselkedést erőszakoljon ki gyermekéből.”[3] Így például „a visszatükrözésre alkalmatlan apa, aki saját énjének tökéletesítésével van elfoglalva, aki ... folyamatosan elvárja, hogy felnézzenek rá és imitálják”[4] olyanná nevelheti fiát, aki önmagát apja ’bábjaként’ kezdi tekinteni – aki élete korai szakaszában már megtanulja mások érzelmi szükségleteit önmaga szükségletei elé helyezni."[5]

Alan Rappoport amerikai pszichológus szerint „a nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést követelnek meg gyermekeiktől, mert gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének tekintik, akik szüleiket kell képviseljék a világban oly módon, miként az kielégíti a szülők érzelmi igényeit. Az ilyen „nárcisztikus szülő előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit, és a gyerek függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.”

„Ezek a személyiség jegyek a túlzóan nárcisztikus szülő részéről bizonyos értelemben tolakodó erőszakossághoz, egyéb tekintetben pedig teljes elhanyagoláshoz vezetnek. Ha a gyerek nem felel meg a szülők igényének, büntetésben részesül. E büntetésnek különböző formái lehetnek, többek közt testi fenyítés, dühkitörések, hibáztatás (bűnbak-csinálás), bűntudat-keltési kísérletek, a gyerek érzelmi elhanyagolása és kritizálása. A büntetés célja, annak formájától függetlenül, hogy kierőszakolja a gyermek engedelmességét a szülő nárcisztikus igényeit illetően."

Sam Vaknin szerint „a nárcisztikus szülő gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga nárcizmusát táplálandó forrásként használja.”

Alan Rappoport szerint "a nárcisztikus szülőre jellemző a gyermeke feletti túlzott kontroll, gyermeke hibáztatása, a szülő énközpontúsága, a szülő intoleranciája gyermeke nézőpontja iránt, a szülő érdektelensége gyermeke igényei és saját szülői viselkedése által gyermekére gyakorolt hatása iránt, és annak megkövetelése gyermekétől, hogy az olyan szülőként lássa, amelyként a szülő látszani kíván."

A Dr. Karyl McBride által közölt tüneti lista (McBride, 2009) alapján, a narcisztikus szülői viselkedésre jellemző többek közt:

  • a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja
  • gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése
  • a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében
  • a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós
  • a szülő megköveteli hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja
  • a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak)
  • a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani
  • a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli
  • a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja
  • a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele
  • már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell kielégítse
  • a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt)
  • amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol"
  • amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni
  • a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével
  • a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében amely szerinte őt "tökéletes szülőként" tükrözi kifelé
  • amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra hogy gyermeke miként érez emiatt

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Stephen E. Levich, Clone Being (2004) p. 89
  2. David Stafford & Liz Hodgkinson, Codependency (London 1995) p. 41
  3. Salman Akhtar, Good Feeling (London 2009) p. 86
  4. Heinz Kohut, How Does Analysis Cure? (London 1984) p. 183
  5. Joseph Glenmullen, Prozac Backlash (New York 2000) p. 278 and p. 266

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Narcistic Parent című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.