Nárcisztikus szülő
"A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... (és) különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát."[1] Ennek eredménye az a jelenség, amelyre a nárcisztikus kötődés, kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák — amelynek lényege, hogy abban a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik.[2]
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
Míg a „megfelelő” szülő elég önbizalommal rendelkezik ahhoz, hogy teret engedjen gyermeke önállósodására, „a patologikusan nárcisztikus szülő igénye ... [lehet] hogy önmagasztalása érdekében egy bizonyos viselkedést erőszakoljon ki gyermekéből.”[3] Így például „a visszatükrözésre alkalmatlan apa, aki saját énjének tökéletesítésével van elfoglalva, aki ... folyamatosan elvárja, hogy felnézzenek rá és imitálják”[4] olyanná nevelheti fiát, aki önmagát apja ’bábjaként’ kezdi tekinteni – aki élete korai szakaszában már megtanulja mások érzelmi szükségleteit önmaga szükségletei elé helyezni."[5]
Alan Rappoport amerikai pszichológus szerint „a nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést követelnek meg gyermekeiktől, mert gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének tekintik, akik szüleiket kell képviseljék a világban oly módon, miként az kielégíti a szülők érzelmi igényeit. (Például a nárcisztikus apa, akinek szakmája ügyvéd volt, azt követelte legkedvesebb gyermekétől, hogy az szintén a jogi pályára lépjen. Amikor fia mégis más karriert választott, az apa ezután elutasította és csökkent értékűként kezelte.)" [6] Az ilyen „nárcisztikus szülő előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit, és a gyerek függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.”[7]
„Ezek a személyiség jegyek a túlzóan nárcisztikus szülő részéről bizonyos értelemben tolakodó erőszakossághoz, egyéb tekintetben pedig teljes elhanyagoláshoz vezetnek. Ha a gyerek nem felel meg a szülők igényének, büntetésben részesül. E büntetésnek különböző formái lehetnek, többek közt testi fenyítés, dühkitörések, hibáztatás (bűnbak-csinálás), bűntudat-keltési kísérletek, a gyerek érzelmi elhanyagolása és kritizálása. A büntetés célja, annak formájától függetlenül, hogy kierőszakolja a gyermek engedelmességét a szülő nárcisztikus igényeit illetően."[6]
Sam Vaknin szerint „a nárcisztikus szülő gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga nárcizmusát táplálandó forrásként használja.”[8]
Tünetek listája [szerkesztés]
Nina W. Brown, a Children of the Self Absorbed c. könyvében egy listát közöl, amely alapján az olvasók azonosíthatják egy szülő esetében a destruktív nárcisztikus viselkedési mintákat. [9] Javasolja, hogy idézzük fel miként viselkedtek szüleink a múltban ... „hogy a beszélgetéseket saját maguk felé irányították-e, állandóan figyelmet követeltek és dicséretekre vadásztak, valóban meghallgatták-e gyermeküket, használták-e gyermekeik tulajdonát kérés nélkül, nehezükre esett-e önmagukon nevetni és beszéltek-e lekicsinylően gyerekeikről."[10]
Alan Rappoport szerint "a nárcisztikus szülőre jellemző a gyermeke feletti túlzott kontroll, gyermeke hibáztatása, a szülő énközpontúsága, a szülő intoleranciája gyermeke nézőpontja iránt, a szülő érdektelensége gyermeke igényei és saját szülői viselkedése által gyermekére gyakorolt hatása iránt, és annak megkövetelése gyermekétől, hogy az olyan szülőként lássa, amelyként a szülő látszani kíván." [6]
A Dr. Karyl McBride által közölt tüneti lista (McBride, 2009) alapján, a narcisztikus szülői viselkedésre jellemző többek közt:
- a szülő, ahelyett hogy saját érzelmeiért és tetteiért felvállalná a felelősséget, azt gyermekére hárítja
- gyermeke manipulálása, hibáztatása, megszégyenítése
- a szülő kontrollja alatt tartja gyermeke életét, gyakran az áldozat és mártír szerepében
- a szülő váltakozva despotikus és önző, majd depressziós
- a szülő megköveteli hogy körülötte forogjon a világ, ellentmondást nem tűr és gyermekével szemben minden úgy kell történjen ahogy a szülő akarja
- a szülő elsődleges szempontja környezetének véleménye (szomszédok, barátok, család, munkatársak)
- a szülő sértődékenysége és hosszan tartó haragtartása, ahelyett hogy megpróbálná a helyzetet feloldani
- a szülő gyermekét tulajdonaként vagy szolgájaként kezeli
- a szülő saját betegségeiért gyermekét okolja
- a gyermek gyakran érzi, hogy szülei őszintétlenek vele
- már gyerekkorában a gyermek szülei érzelmi igényeit kell kielégítse
- a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból (pl. annak tehetsége vagy sikerei miatt)
- amikor gyermeke problémáit szeretné vele megosztani, a szülő azokra saját problémaival "válaszol"
- amikor gyermeke érzéseiről beszél neki, a szülő saját érzéseivel próbálja azokat felülmúlni
- a szülő féltékeny gyermeke egyes külső vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen 'verseng' gyermekével
- a szülő csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, életformát, stb. támogatja gyermekében amely szerinte őt "tökéletes szülőként" tükrözi kifelé
- amikor valamely meghatározó negatív esemény éri gyermekét, a szülő reakciója arra irányul, hogy ez miként érinti őt magát és nem arra hogy gyermeke miként érez emiatt
Generációk között megfigyelt tendenciák [szerkesztés]
„Mivel a nárcisztikus szülők képtelenek gyermekeik érzelmi igényeit kielégíteni, az ilyen szülők felelősek azért, ha utódjaik is nárcisztikussá válnak.” [11] Míg „a nárcisztikus szülők gyermekei közül csak egy kisebbség válik nárcisztikussá ... a LEGTÖBB nárcisztikus gyermek szülei illetve gyámjai közül egy vagy több szintén nárcisztikus.” [12]
Lásd még [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ Stephen E. Levich, Clone Being (2004) p. 89
- ↑ David Stafford & Liz Hodgkinson, Codependency (London 1995) p. 41
- ↑ Salman Akhtar, Good Feeling (London 2009) p. 86
- ↑ Heinz Kohut, How Does Analysis Cure? (London 1984) p. 183
- ↑ Joseph Glenmullen, Prozac Backlash (New York 2000) p. 278 and p. 266
- ^ a b c Rappoport, Alan, Ph.D.Co-Narcissism: How We Adapt to Narcissis. The Therapist, 2005.
- ↑ Levich, p. 31 and p. 91
- ↑ Samuel Vaknin, Malignant Self Love (2003) p. 95
- ↑ Simon Crompton, All about Me: Loving a Narcissist (London 2007) p. 120
- ↑ Crompton, p. 120
- ↑ Crompton, p. 119
- ↑ Vaknin, p. 95
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Narcissistic parents című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
További irodalom [szerkesztés]
Tanulmányok, cikkek
- Gardner, F 'To Enliven Her Was My Living':Thoughts On Compliance And Sacrifice As Consequences Of Malignant Identification With A Narcissistic Parent British journal of psychotherapy Volume 21 Issue 1, Pages 49 – 62 (2006)
Könyvek
- Brown, Nina W. Children of the Self-Absorbed: A Grown-up's Guide to Getting over Narcissistic Parents (2008)
- Campbell, Lady Colin Daughter of Narcissus: A Family's Struggle to Survive Their Mother's Narcissistic Personality Disorder (2009)
- Donaldson-Pressman, S & Pressman, RM The Narcissistic Family: Diagnosis and Treatment (1997)
- Golomb, Elan Trapped in the Mirror - Adult Children of Narcissists in their Struggle for Self (1995)
- Hotchkiss, Sandy & Masterson, James F. Why Is It Always About You? : The Seven Deadly Sins of Narcissism (2003) - see Chapter 9 - The Narcissistic Parent
- McBride, Karyl Will I Ever Be Good Enough?: Healing the Daughters of Narcissistic Mothers (2009)
- Miller: A The Drama of the Gifted Child, How Narcissistic Parents Form and Deform the Emotional Lives of their Talented Children (1981)
- Payson, Eleanor The Wizard of Oz and Other Narcissists: Coping with the One-Way Relationship in Work, Love, and Family (2002) - see Chapter 5
