Nápolyi királyi palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nápoly történelmi központja
Világörökség
Palac Krolewki z Placu Plebiscytowego.jpg
Palazzo Reale
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1995
Elhelyezkedése
Nápolyi királyi palota  (Olaszország)
Nápolyi királyi palota
Nápolyi királyi palota
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 40° 50′ 16″, k. h. 14° 14′ 57″Koordináták: é. sz. 40° 50′ 16″, k. h. 14° 14′ 57″

A nápolyi királyi palota (Palazzo Reale) a Piazza Plebiscito központi épülete. Egy már létező palota helyére építették V. Károly német-római császár fogadására. A látogatás azonban sosem valósult meg. Az építész Domenico Fontana volt. A királyi udvar a 18. században Casertába költözött, miután ez a város védhetőbbnek bizonyult a tengeri támadások által veszélyeztetett Nápollyal ellentétben, így a palota lakatlan maradt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület alapjait még a Nápolyban uralkodó spanyol alkirályok vették meg, akik 1535-ben V. Károly császár látogatását várták. Az első palota bővítésére és kiépítésére a nagy római építész, Domenico Fontana készített terveket 1600-ban. A palota kert felé néző U-alakú alaprajza a római barokk stílus egyik jellemvonása, így az épület monumentalitása sokkal inkább kihangsúlyozott a tenger, azaz a kertek felől nézve, mint a Piazza Plebiscitóról. A nápolyi Bourbonok uralmuk kezdetén, már 1734-ben nekifogtak a palota belső termeinek átalakításához és ezek során épült fel a barokk udvari színház is. A 18. század végén Luigi Vanvitelli tervei szerint lezárták a homlokzati árkádok felét és fülkéket alakítottak ki helyükbe. Ezekbe a fülkékbe kerültek a Nápolyi Királyság jeles uralkodóinak mellszobrai: II. Roger, II. Hohenstauffen Frigyes, Anjou Károly, Aragóniai Alfonz, III. Károly, Joachim Murat és II. Viktor Emánuel az egyesített Olaszország első királya. 1838-ban leégett, Gaetano Genovese tervei alapján építették újjá. 1937-ben a palota leégett és utána – a tengerpart felé eső részen – megkétszerezték méreteit. A második világháború alatt a katonai parancsnokság székelt benne, bombatámadások után súlyosan megsérült. A helyrehozatala 1968-ban fejeződött be.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi palota látnivalói közé tartoznak elsősorban a középső kaputól balra levő, a belső udvar felé nyíló, nagy kétkarú barokk lépcsőház, az első emeleti folyosóról nyíló királyi lakosztályok és az udvari színház, valamint a palotakert felőli bejárattal szemben, a második emeleten helyet kapott Nemzeti Könyvtár.

A 17. századi hatalmas barokk lépcsőházat márványborítás és márványszobrok díszítik. Falait domborművek díszítik. A lépcső aljában vannak kiállítva a Castel Nuovo egykori, reneszánsz, bronzba öntött kapuszárnyai, melyek egy ismeretlen francia mester alkotásai.

A királyi lakosztályok bejáratánál, az első szalonból nyílik a Ferdinando Fuga építette udvari színház, melynek falait kék bársony borítja (a nápolyi Bourbonok színe). A falakat és a mennyezetet aranyozott stukkók díszítik. A királyi lakosztályokhoz tartoznak a tükörszalonok, melyeket gazdagon faragott igényes bútordarabok, gobelinek és értékes festmények díszítenek.

A Nemzeti Könyvtárat 1927-ben alapították és az egykor különálló magánkönyvtárak értékes anyagát összesíti. A kéziratok közül figyelemre méltók az 1752-ben, Herculaneum mellett előkerült papirusztekercsek, valamint a 3-4. századi keresztény kódexek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]