Nápolyi dal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sorrentói emlék

A nápolyi dal (canzone napoletana) Nápoly városából eredő és az egész világon népszerűvé vált műdal típus. Az olasz nyelv nápolyi dialektusán férfiak éneklik.

A legenda szerint Orpheusz a mostani Nápoly környékén járt egyszer. Elbűvölte a nápolyi öböl látványa, a tenger, a Vezúv. A boldogságtól elaludt. Ekkor a habokból gyönyörű nőalak bukkant elő: Partenopé nimfa, aki az alvó Orfeuszba beleszeretett. Nászukból született meg a nápolyi dal.

Neves operaszerzők is írtak nápolyi dalt, mint például Puccini, Paisiello, Rossini, Donizetti, Bellini, stb.

1880-ban a Vezúvig vezető drótkötélpálya megépülését Luigi Denza egy dallal köszöntötte: Funiculí, funiculá. Ettől számítható a nápolyi dal nemzetközi népszerűsége, ami mind a mai napig tart. A Sorrentói emlék, az O, sole mio és sok más dal örökzölddé vált, világsztár énekesek tűzték, tűzik egyiket-másikat műsorukra.

Híres dalok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Canzone amalfitana
  • Come faccette mammetta
  • Dicitencello vuje
  • Funiculì, Funiculà
  • Indifferentemente
  • Lazarella
  • Luna Caprese
  • Luna rossa
  • Malafemmena
  • Mare verde
  • Marechiare
  • María, Marí
  • Na' sera e' maggio
  • 'O Marenariello
  • 'O paese d'o sole
  • 'O Sarracino
  • 'O Sole Mio
  • 'O surdato 'nnammurato
  • Passione
  • Reginella
  • Rose rosse
  • Santa Lucia
  • Te voglio bene assaje
  • Tiempe belle
  • Torna a Surriento
  • Voce e notte

Enrico Caruso: O sole mio