Nápoly négy napja
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Nápoly négy napja (Le quattro giornate di Napoli) |
|
| Rendező | Nanni Loy |
| Producer | Goffredo Lombardo |
| Forgatókönyvíró | Nanni Loy Carlo Bernari Pasquale FestaCampanile, Massimo Franciosa Vasco Pratolini |
| Főszerepben | Gian Maria Volonté Lea Massari Jean Sorel Raffaele Barbato Charles Belmont Régina Bianchi Luigi De Filippo Dominico Formato Raf Vallone |
| Zene | Carlo Rustichelli |
| Operatőr | Marcello Gatti |
| Vágó | Ruggero Mastroianni |
| Gyártás | |
| Időtartam | 124 perc |
| Forgalmazás | |
| Bemutató | 1962 |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
A Nápoly négy napja című olasz film a valóságban megtörtént esemény költői, drámai feldolgozása.
Mussolini lemondását követően a nácik eszement pusztításba fognak Nápolyban. A nápolyi nép fellázad, fegyvert ragadnak a város felszabadításáért. Erről szól (a manapság low budget-nak nevezett[1]) klasszikussá vált felemelő film, melynek színészei a szent ügy iránti tiszteletből még azt is vállalták, hogy a nevük se szerepeljen a főcímlistán.
„...amikor láttam Nanni Loy olasz rendező Nápoly négy napja című művét. Annak főcímében közölték a nézővel, hogy a produkcióban szereplő világhírességek, a filmben szereplő nápolyi nép iránti tisztelettől vezéreltetve névtelenül kívánnak közreműködni.”
– Bajor Nagy Ernő[2]
