Művészeti anatómia
A művészeti anatómia az emberi test csont- és izomrendszerét valamint a bőrtakarót ábrázoló anatómia, amely (nem úgy, mint az orvosi) nem foglalkozik a belső szervekkel, a zsigerekkel, ezzel szemben érdekli a különböző szemszögekből való eltérő láttatás.
Az európai képzőművészetben, a reneszánsz idején tudatosodott a művészekben az az igény, hogy a képzőművészet lehetőleg minél hűebben ábrázolja a valóságot. Az emberábrázolásban ez – eleinte titkos – anatómiai kutatásokat igényelt. Leonardo da Vinci ilyen irányú tevékenysége a legismertebb e téren. Tanulmányrajzok sorában örökítette meg boncolásai eredményeit.
A művészeti anatómia a művészeti akadémiákon alapvető tantárggyá vált. A világ egyik legjelentősebb alapműve e tárgykörben Barcsay Jenő Művészeti anatómia (1953) című műve.
Barcsay, az akkor gyakorló művész-tanár eredetileg főiskolai pályája segítésére állította össze. Az anatómiai atlasz tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok.
Irodalom[szerkesztés]
- Barcsay Jenő: Művészeti anatómia, Budapest, 1953; Corvina Kiadó, 2001
- Dr. Fehér György (szöveg), Szunyoghy András (rajz): Az ember művészeti anatómiája, Kossuth Kiadó, Budapest
- Szunyoghy András: A ló művészeti anatómiája, Budapest, Kossuth, 1998 ISBN 9630940353